12. fejezet

Meglepetés! Sulikezdő-ajándékként, meghoztam az új fejezetet! Remélem, tetszeni fog, nem lett annyira hosszú, de elég mozgalmas :D Írjatok! És a másik blogomra is felkerült az első fejezet, lessetek be! :)

xOxO:
Kat.

12. fejezet - Baby, did you forget to take your meds?

Avril Lavigne - My happy ending

  Könnyek égették a szemem, mialatt leültem az ebédlőasztalhoz és nekiláttam elfogyasztani a csirkesalátát, amit csináltam magamnak. Már egy ideje csak hébe-hóba ettem, jól esett most egy kis táplálék. Whiskyt töltöttem magamnak, miután befejeztem az evést, és gyorsan le is húztam, meg utána még kettőt. Damon whiskyje...

  Ekkor beugrott valami. Hogy lehet, hogy Katherine mindig minden lépésemről tud, de nekem fogalmam sincs, hol jár, ha nincs velem? Ő mindig megtalál engem, vagy otthon, vagy itt, a Salvatore-házban, vagy a Grill-ben. De én, ha keresném, száz százalék, hogy nem találnám meg. Ez kicsit zavarni kezdett. Napok óta először volt annyira tiszta az agyam, hogy ezt fel tudjam fogni, és idegeskedni is tudjak. Viszont kezdtem érezni az újabb elvonási tüneteket. Elkezdtem a zsebemben kotorászni, és találtam is 50 dollárt. Ez elég kell, hogy legyen. Egyetlen embert tudtam, aki ismerhet dealert. Pontosabban kettőt, de abból egy tuti nem állt volna szóba velem. Meg kellett keresnem Racquelt és Nicket.

  Fogalmam sem volt, milyen nap lehet, csak azt tudtam, valahol mélyen, homályosan, hogy este van, és én tuti, hogy nem mentem suliba, mivel másnaposan ébredtem Damon mellett. Elindultam a Grill felé, reméltem, hogy a sok züllött fiatalt ott eszi a fene. Ahogy beléptem, elégedetten vettem tudomásul, hogy nem tévedtem. Az általam ismert iskolások mind egy eldugott asztalnál ültek. Ahogy a pult felé néztem, eszembe jutott, hogy dolgozni sem jöttem már egy ideje. Te jó ég! Tényleg nagyon a padlón lehettem... Odasétáltam az asztalhoz, ahol az ismerősöket láttam. Ámulva néztek végig rajtam. Oké, még hat a vér. Nick-re pillantottam.

- Nick, beszélhetnénk? - kérdeztem, egyből a lényegre térve.

- Ha dugni mentek, használjatok gumit. Csúnya kis kotonszökevényt alkotnátok ti ketten! - szólt közbe Racquel érdes hangon. Felnevettem.

- Ne tengj túl - nyugtattam le, mire csak szájtátva kapkodott levegő után. Nickre néztem - Te meg gyere már!

   Kint nem vártam semmire. Egyből a közepébe vágtam a dolgoknak.

- Tudsz szerezni kokót? - szegeztem neki a kérdést, mire elmosolyodott.

- Egy húszasért és egy csókért a tiéd lehet az összes, ami nálam van - kacsintott, mialatt előhúzott egy kis fehér tasakot a farzsebéből. Már ez a kis mennyiség is kétszer annyi volt, mint amennyire szükségem volt a következő napokra, szóval jó üzletnek tűnt. Szakértően beledugtam az ujjam a porba, és óvatosan megnyaltam. Jó anyagnak éreztem. További teketóriázás nélkül a kezébe nyomtam egy húszast, és lesmároltam. Nagyjából fél perc alatt bemutattam neki tökéletesre csiszolt csóktechnikámat, aztán elhúzódtam.

- Kössz - mondtam, és elléptem. Ő bárgyún mosolygott.

- Részemről a szerencse. Öröm volt veled üzletelni - vigyorgott, aztán visszament a haverjaihoz. Boldogan a zsebembe süllyesztettem újonnan szerzett kokainomat, és elindultam az éjszakába.

Placebo - Meds

  Rövidesen felértem valami dombon, aminek a tetején egy kilátó-szerűséget pillantottam meg. Nagyjából 6-8 méter magas, fa tákolmány volt, de elég stabilnak tűnt. Felmásztam a hozzá szegelt létrán, mely pont nekem lett kitalálva, hisz, úgy éreztem, épphogy elbírta a súlyomat. Kényelmesen felültem a fa korlátra, s nekidőltem az egyik tartóoszlopnak. Megcsináltam egy utcát a kézfejemre, felszippantottam, majd megismételtem a mozdulatsort. Tényleg nagyon ütős cucc volt, máskor három utca után zökkentem vissza a normális kerékvágásba, most kettő elég volt. Békésen bámultam az alattam elterülő erdőt, mely körülvette Mystic Falls városát. Ekkor megéreztem a hátam mögött Darren jelenlétét.

- Szia - köszöntem, mielőtt bármit szólhatott volna.

- Szia - lehelte, a fülemhez egész közel.

- Miért jöttél?

- Látni akartalak. És beszélni veled.

- Miről? - kérdeztem kíváncsian, és felé fordultam. Láttam, hogy Anastasia mögötte áll. - Szia, Anastasia - köszöntem neki is. Halványan elmosolyodott.

- Jó estét, Camille.

- Na? - húztam fel szemöldökömet Darrenre nézve.

- Sok mindent nem tudsz még, Camille. Azért jöttem ide, hogy elpusztítsalak, de így már ezt nem fogom megtenni. De nézz fel. Telihold van. Ilyenkor ránk vadásznak. Az erdő sötét teremtményei, melyeket nem tudok kiirtani. Te még biztonságban vagy, de mi nem. El kellene mennünk innen, a húgomnak, és nekem. De... - és ekkor morgás ütötte meg a fülemet. Jaj, Tyler, te idióta! Rosszabb helyen át sem változhattál volna! Éreztem, hogy megremeg alattam a fa építmény, ahogy Tyler farkas alakja nekiugrik. Gondoltam, hogy nem lehet épp pici, egyrészt, mivel Ty amúgy is nagydarab volt, másrészt, mert majd' összedőlt a kilátó. Darren szemei elvörösödtek, erei kiduzzadtak, szemfogai megnőttek. Csak úgy, mint Anastasiának, aki ettől úgy nézett ki, mint valami mérges kismacska. Egy kismacska, akitől azért jobb félni. Ekkor néztem meg őket jobban. Vadászathoz öltöztek. Szóval ezt akarta elmondani nekem Darren! Óvatosan közölni próbálta, hogy meg fog ölni valakit, aki fontos nekem. Darren és Anastasia is koromfeketében volt, bár a pici szöszi feltűnőbb volt, mint a bátyja. Darren egyszerű, fekete farmert, bakancsot és pulóvert viselt, szőke haját lesimította. Anastasia azonban fekete, bőr miniszoknyát és a mellein majd' szétpattanó, fekete inget viselt, combközépig érő, tizenöt centis sarkú csizmával. Fenekéig érő, lenszőke hajzuhataga utána hullámzott, ahogy leugrott a kilátóról, ördögi mosollyal szelíd arcán. Darren bocsánatkérőn nézett rám, aztán ő is a húga után eredt. Könnyekkel a szememben néztem végig, ahogy az első embert, aki iránt kicsit többet kezdtem el érezni, mint barátság, széttépik a Straight testvérek...

Damon szemszöge

  Éreztem a vérszagot, az vezetett a kilátóhoz, a mészárszékhez. Az első, amit megpillantottam, két össze-összemosódó szőke csík, és egy fekete folt, mely ide-oda repdes, és időnként vörössé válik. Nos, épp szemtanúja lehettem a vérfarkas-irtásnak. De aztán mást is észrevettem. Fenn, a kilátó korlátjának dőlve, ott állt Camille. Camille, akit gyűlöltem, de mégis féltettem. CamilleCamille, aki most épp keservesen sírt a Tyler Lockwood vére által szennyezett földre hullatva könnyeit. Be kellett vallanom magamnak, hogy sosem láttam Cammie-t elgyengülni, mindig jeges volt, vagy épp vad, de sosem sebezhető. Most az volt. Majd' megszakadt a szívem, mikor hallottam kétségbeesett könyörgését.

- Ne bántsátok! Darren! Darren, kérlek! - kiabálta, de hangja meg-megbicsaklott. Nem bírtam tovább figyelni a szenvedését. Odareppentem hozzá, s épp időben fordítottam el az eseményektől, és öleltem szorosan magamhoz. Szerencsére, arcát a kabátom alá rejtette, melyet nem zippzároztam be, s most örültem hanyagságomnak. Ha látta volna, ami ezután következett, menten szörnyethalt volna. Én is majdnem azt tettem. Tyler teste - immár emberi alakban - élettelenül, szétcincálva terült el alattunk, s Anastasia véres kezekkel épp az ég felé nyúlt. Valamiféle varázslatot kántált, Darren pedig, csurom véresen, előtte térdelt. Aztán Anastasia a földre zuhant, sötét felhők jelentek meg egyik percről a másikra, s egy égővörös villám csapott le épp előttünk, Darren testébe, hangos csattanással, melytől a kicsi Camille is megremegett. Darrent ezután valami különleges, éjsötét aura-szerűség ölelte körül, s kék szemei feketévé váltak. Valami egész más erő dolgozott most benne. Magához húzta Anastasiát, s az beleharapott bátyja nyakába. Nagyjából két kortyot ivott annak véréből, de máris elfeketedtek a szemei. Darrenről ez a valami átszállt Anastasiára, aki maga az ördög mosolyával lépdelt Tyler hullája felé. Hozzá sem ért, de a test máris felemelkedett, pont olyan magasra, hogy... Szörnyű volt még nézni is. Anastasia konkrétan bekebelezte a farkas testét, Darren pedig csak elfordult, és némán várakozott. Tudták, hogy ott vagyok, de nem zavarta őket. Közben Camille próbált hátranézni, de nem hagytam. Ha ezt látta volna, tuti nem ússza meg ép ésszel.

Demi Lovato - Skyscraper

  Végigsimítottam a haján, miközben ő még mindig reszketett. Próbáltam rá koncentrálni, de egyszerűen képtelen voltam elfordítani tekintetemet a lenn zajló eseményekről. Anastasia, csurom véresen Darrenhez lépett, és megcsókolta. Nem vicc, megcsókolta a saját bátyját, de olyan tüzesen és vadul, hogy még én is felindultam kis híján. Aztán, mikor a csóknak vége lett, Anastasia szemei ismét világosak voltak, ahogy Darrené is. Úgy tűnt, a rémálomnak vége. Nem foglalkoztak velem, egyszerűen elhúztak. És én végre földre rogyhattam, Camille-el az ölemben. Hátamat nekidöntöttem a kilátó korhadt fa korlátjának, s nagy levegőket véve igyekeztem visszatornázni magam a való világba. Amit az előbb láttam, nem láthattam. Nem történhetett meg. Ilyen erők nem léteznek!

- Ki... Kitől kapta a halálos sebet? - hallottam meg Cammie rekedt hangját. Megtöltöttem tüdőmet a még mindig vérszagú levegővel, s kileheltem válaszom.

- Anastasiától.

- Azt akarom, hogy meghaljon - morogta, mialatt felült, s szemei alól letörölte az elfolyt festéket. Hihetetlen ez a lány. Megölték egy barátját, sírt egy kicsit, aztán újra tip-toppá vált. Ezt én nem tudtam feldolgozni. De komoly tekintetébe nézve, muszáj volt válaszolnom.

- Elintézem - mondtam, mialatt próbáltam rájönni, hogy is viszonyulok ehhez a lányhoz. Gyűlölöm, de mégis a kedvére akarok tenni? A halálát kívánom, de közben kétségbeesetten védelmezem? Mi a szösz?

- Jaj, ne, nem szabad, Damon! - kapott a fejéhez, mialatt felpattant. - Darren megöl, ha megteszed. És amúgy is, nem bánthatom Darrent. Még általad sem. Még akkor sem, ha emiatt Tyler halála megbosszulatlanul marad! - túrt bele éjsötét hajába. Mi a francért törődik ő Darren Straight lelki állapotával?

- Mi van? Most ölték meg egy barátodat, te pedig nem akarsz érte bosszút állni, csak mert a kis Darren a végén még elejt pár könnycseppet a hugicájáért? - néztem fel rá. Megrázta a fejét.

- Nem érted. Nem is fogod. De még nem bánthatjuk. Most fontos, hogy bízzon bennem. Ha megölöd a húgát, tudni fogja, hogy miattam tetted. Amit amúgy, miért is tennél? - kérdezte, felhúzva szemöldökét. Jogos volt a kérdés. Miért tennék meg én bármit is érte?

- Nem miattad - mentettem magam. - De ez itt az én területem. Itt senki ne gyilkolásszon, akkor sem, ha farkasokat öl. Revansot kell vennem azért, hogy elvettek valakit közülünk, aki amúgy a mi oldalunkon állt, ha épp nincs telihold - magyaráztam, egy félmosollyal az arcomon. Megrázta a fejét, s ajkait ördögi mosolyra húzta. Nem szerettem ezt a mosolyt, de majd' meghaltam, csak hogy így láthassam. Ez a csaj maga volt a sátán kicsi lánya.

- Badarság. Utáltad Tylert. De mindegy, nem érdekel. A lényeg, hogy Anastasiának élnie kell, míg én meg nem halok - és a beszélgetést ezennel befejezettnek tekintette. Nem akartam vele veszekedni, nem most. Most sokkal, de sokkal fontosabb dolgom volt.

Camille szemszög

  Nem tetszett Damon hallgatása. Ő sosem adja meg magát. Most miért tenné? Vadul imádkoztam magamban, Istenhez, akitől rég elfordultam, hogy csak most az egyszer legyen Damonnek némi józan esze. Nem ölheti meg Anastasiát, most nem. Kétségbeesetten néztem kék szemeibe.

- Mondd, hogy egyetlen egyszer, hallgatsz rám! - könyörögtem neki.

- Nem mondom. Sosem fogok rád hallgatni - kacsintott, és felkelt a kilátó padlójáról. - Gyere szépen, alszol egy nagyot! - mosolygott, és felém nyújtotta a kezét.

- Miért segítenél rajtam, ha gyűlölsz? - szegeztem neki a kérdést, mire vészesen közel lépett. Ezt a közelséget a szervezetem már határozottan jelezte nekem, szívem gyorsabb tempóra váltott.

- Ez egy nagyon jó kérdés. Magam sem tudom. De segítek - mondta mosolyogva, s ez a mosoly igazán őszinte volt. Magához ölelt, és én elengedtem magam karjai közt. Végre, egy kicsit biztonságban voltam, mint mikor elfordított engem Tyler holttestének látványától. Mellkasába fúrtam az arcom, és se szó, se beszéd, már fel is emelkedtünk.

  A Salvatore-kúriában kényelmesen megvacsoráztam, Elena nem jelent meg, ahogy Stefan sem. Damon figyelt engem, én pedig a kajámat. Alig tudtam magamba gyűrni a falatokat, minduntalan Tyler borzasztó halálára gondoltam. Mi lett a testével? Damon nem volt hajlandó elárulni nekem. Végig csak méregetett, óvatosan, láttam rajta, hogy tervez valamit.

- Baj, ha egyedül hagylak? Be kell mennem a Grill-be, Alarickal találkozom - mondta, mialatt felkelt az asztaltól. Némán bólintottam, mire egész közel hajolt hozzám, aggódó tekintettel suttogta: - Ugye jól leszel?

- Persze. Úgy ismersz te engem, mint aki összetörik? - kérdeztem, mire elvigyorodott.

- Egyáltalán nem ismerlek - és eltűnt. Zavart, hogy lelépett. Idegesen mosogattam el a tányéromat, és felszaladtam a szobájába. Ahogy sejtettem, találtam néhány női ruhát a szobájában, köztük egy fekete rövidnadrágot. Beszaladtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, és nem foglalkoztam a hajammal, vagy sminkkel. Felvettem a rövidnadrágot fehérneműmre, a csizmámat, amiben érkeztem, és Damon egyik fekete ingét, melyben úgy néztem ki, mintha nem is lett volna rajtam nadrág. Tetszett a tükörképem, bár kevésbé voltam kicsicsázva, mint máskor, de egész jól néztem ki, hála Darren vérének. 

  Tudtam, Damon után kell mennem, és meg is tettem. A Grill mögé vittek a lábaim, bár fogalmam sem volt, miért, de a látvány, ami ott fogadott, mindent felülmúlt. Damon épp leszúrta Anastasiát a különleges karóval. Hallottam a szavakat, amiket elmormolt a haldokló szöszinek.

- Mert bántottad a szerelmemet. Tudd, hogy nem nézem ezt jó szemmel. Talán így egyszer, s mindenkorra megtanulja mindenki, hogy Camille mindennél többet jelent nekem, és nem engedem, hogy bántsátok!

E/3

  Feszülten várakozott az ajtóban. Kopogtatott, de válasz nem érkezett, pedig már öt perc is eltelt érkezése óta. A nehéz fa ajtók elzárták előle szerelmét, s nem tudta, hogy juthatna be, invitálás nélkül. Beletúrt sötét hajába, mely annak idején, mielőtt megismerte volna szerelmét, még oly nagy büszkesége volt. Ó, hiú emberi lét! Mindig csak a külső... Nála már rég nem volt ez így, bár élvezte, hogy ő maga gyönyörű, így könnyedén elnyerte mások bizalmát. Egy volt a baj. A kicsi Camille átlátott álcáján. Bár, még így is bízott benne, de muszáj volt elgondolkodnia, kicsiny segítője meddig dől be színjátszásának. Vajon színjátszás ez még? Maga sem tudta. De abban biztos volt, hogy ki kell ölnie magából az érzést, melyet Camille iránt táplált. A színtiszta barátságot. Ez pedig egyetlen módon sikerülhet: ha Cammie halott.

  Végre, megnyikordult az ajtó, s feltárult előtte egy halandó, negyvenes évei közepén járó nő arca.

- Engedj be - igézte meg az asszonyt, aki nyomban elmotyogta az invitálást.

- Miss Petrova, fáradjon be! - ó, még a nevét is tudta! Vendéglátója, úgy tűnik, felkészült érkezésére. Belépett a kicsiny előszobába. A levegő dohos volt, majdhogynem fullasztó, ezért abbahagyta a légzést. Kereste szívének tulajdonosát, az egyetlent, akit őszintén szeretett, s mikor meglátta arcát, boldogan omlott karjaiba.

- Klaus! - lehelte finoman, boldogan, mielőtt csókban forrtak össze. Szíve választottja ránézett, s angyali mosollyal szólt hozzá.

- Katerina, szerelmem! - s újra megcsókolta szíve hölgyét.