7. fejezet

7. fejezet - It's not a cry, that you hear at night

T.I. - Castle walls ft. Christina Aguilera

  Hanna vett nekem vodkát. Egész éjjel azt szürcsölgettem. Katherine hozott egy rakás horror-filmet, 2 g füvet, cigit és popcorn-t. Tudta, min megyek keresztül. Elűztem a két férfit, aki közelebb került hozzám, csak azért, hogy védjem őket. De ők ezt nem tudták. 

  Művészi cigit tekert nekem, és együtt szívtuk el. Mindent együtt csináltunk, és ez megnyugtatott. Szinkronban mozogni valakivel, aki ugyanolyan, mint te, remek időtöltés tud lenni. Nem beszélgettünk. Jobb is volt. Szétcsúsztam, és képtelen voltam értelmes mondatot kinyögni.

  Kétségbe estem. Totálisan. Tyler annyira normális, átlagos, mégis vad srác volt, és akart engem. Nekem is kellett ő. Akkor miért űztem el? Damon pedig... Mintha én lettem volna, számomra a tökéletes pár, azonos volt velem, és én vele. Bár, vele kapcsolatban azzal nyugtattam magam, hogy ő bántott először engem.

- Csaj, két óra múlva suliba kell menned - figyelmeztetett Katherine. Bólintottam.

- Ha meguntál, lépj csak le. Tekerek még egy cigit aztán ledőlök kicsit - morogtam, ő pedig se szó, se beszéd, eltűnt. Mosolyognom kellett. Katherine.

  Betekertem a cigit, és az ablakomban ülve, elszívtam. Csendes nyugalom szállt meg. A szekrényemhez léptem, és a ruháim alá rejtett öv táskát szedtem elő. Benne volt még a készletem, a vész tartalékom. A kokaint, mely kis tasakban pihent a táska mélyén, belecsúsztattam régi, fekete, hatalmas, bőr, szegecses táskám rejtek-zsebébe. Ugyanígy jártam el a kevéske fűvel, ami még maradt, és a cigi-papírral. Bedőltem az ágyba, és néztem a plafont. Fél óra múlva csörgött a telefonomon az ébresztő. Lenyomtam, és lustán felkeltem. Lezuhanyoztam, és fekete csipke-fehérneműt húztam. A szekrényemhez léptem. Vadul kezdtem mosolyogni. Félre a beolvadással! Hadd térjen vissza Camille!

  Fekete, bőr forrónacit, tizenöt centis sarkú, platformos fekete szandált és fehér, hálós, hosszú ujjú felsőt húztam magamra. Hajamat kiengedve hagytam, gondoskodva arról, hogy néhány lokni az arcomba lógjon. Vérvörös rúzst kentem fel, a szemem alatti, sötét karikákat alapozóval fedtem be, cicásra húztam a szemem erős, fekete tussal. A régi, imádott bőrtáskámba dobáltam egy-két könyvet, egy füzetet, és egy tollat, felvettem vékony, rövidke bőrdzsekimet, a táskámba süllyesztettem a cigimet. Feltettem nagy, fekete kereszt-medállal ellátott ezüst láncomat, amin a kereszt szétszedhető volt, azzal szívtam fel az utcákat. Telefonom fülhallgatóját magamra szerkesztettem, elindítottam a kedvenc lejátszási listámat, és Paul Kalkbrenner Aaron-jére kisasszéztam a házból. Szerencse, hogy Hanna nem látott. Ő nem szokott hozzá vad öltözködésemhez. Amikor rájöttem, hogy festetlen körmöm rontja az összképet, gyorsan belerejtettem forrónacim farzsebébe. Az utcán rám dudáltak. Sokszor. Egy fekete cabrio fékezett le mellettem, sötét loknik repültek a levegőbe, csilingelő nevetés ölelt körül.

- Heló újra, Cammie! - Katherine boldog volt. Tudtam, hogy barátnőm imádta ezt a stílust. Hisz Miss Pierce is ezt képviselte, csak kicsit finomabb formában. Beszálltam mellé.

- Ne szólalj meg - morogtam. Gyorsan hajtott, hamar kiszállhattam a kocsiból.

- Érted is jöjjek? - kérdezte. Megráztam a fejem. Rengeteg pénz volt nálam, úgy terveztem, el is iszom. Rágyújtottam, és a kapu felé indultam. Bonnie, Caroline és Elena a bejáratnál álltak. Elena dühösen, gondterhelt arccal indult felém.

- 'Reggelt, Audrey - köszönt. Bólintottam. Nem volt kedvem bunkózni, nagyon.

- Mit csináltál Damonnel? - tért gyorsan a lényegre. Gúnyosan elmosolyodtam. Ez az erőltetett mozdulat már tökéletesen ment.

- Mi közöd hozzá?

- Talán az, hogy nem lehet vele beszélni! Stefant majdnem megkarózta, velem pedig nem hajlandó beszélni, és nem hiányzik a vértartalékából, szóval az éjjel vadászott - suttogta dühösen.

- Ti problémátok. Nekem közöm nincs hozzá - nyomtam el a cigim, és bementem. A női WC felé vettem az irányt, és bezárkóztam az egyik fülkébe. Táskámból előszedtem a kokainos tasakot.

  Precízen megcsináltam egy utcát a kézfejemre, aztán szétszedtem a keresztemet. Felszippantottam a fehér port, és máris jobban éreztem magam, ahogy hatása szétáradt a testemben. Megnyugodtam, az alváshiányom sem zavart. Kezet mostam, majd elindultam az osztályterem felé. Egész nap nem érdekelt, mi történik. A harmadik órám után kimentem, és elszívtam egy joint-ot. Messze kerültem Tylert, de az iskola mögött képtelenség volt. Behúzódtam egy konténer mellé, és vártam, hogy lelépjen. Nem kellett sokáig várnom. Békésen vergődhettem magányomban. Hirtelen megjelent Caroline. Annyira kilógott a közegből, amennyire ez lehetséges volt. Fehér farmerjében, rózsaszín ingében és fehér magas sarkújában, szőke loknijaival teljes mértékben látszott, hogy kívülálló. Hozzám sétált.

- Gondoltam, hogy itt talállak. Kellene a segítséged - csivitelte. Felsóhajtottam.

- Én hanyagolnám magam...

- Énekelned kellene, semmi több! - folytatta, figyelembe sem véve a szavaimat. - Egy duettben, a Vámpírok bálja musical egyik betétdalát, a Teljes a sötét-et! Légyszi! A pasi már megvan, de a csajnak téged gondoltalak, annyira szép hangod van! Csak egy kis áthúzás van... Az ünnepség két nap múlva lesz - mosolygott továbbra is vidáman, elnyomva szavainak súlyát. Felsóhajtottam. Két nap alatt betanulni egy musical betétdalt, nem egyszerű dolog...

- Oké... Kivel kell énekelnem? - kérdeztem. 

- Ó, azt majd megtudod a fellépésen! Adok egy karaoke verziót, gyakorolj azzal! - mondta gyorsan, és a kezembe nyomta a CD-t. Morogva raktam el, és bementem az épületbe. A nap további részében még két csík kokaint szippantottam fel, és elszívtam egy egész doboz cigit. Otthon pedig csak az üres ház várt, s egész álló nap énekeltem.

Kate Voegele - Hallelujah

  De újra eljött az éjszaka. Úgy éreztem, ezer gondolat tépi szét az idegeimet, mint a gonosz manók. A torkom már fájt, tudtam, hogy nem leszek képes az énekléssel lekötni magam. Lementem a földszintre, és sütögetni kezdtem magamnak, amit sosem tettem eddig. Amint elkezdtem kipakolni a hűtőből, Hanna forgószélként robogott be a bejárati ajtón.

- Ne nyúlj semmihez! Mindenkinek jobb lesz - vigyorgott, látva meglepett arcomat. Jól állt neki a vámpírság. Elképzeltem, hogy mit gondolhatnak az áldozatai az utolsó másodpercükben... Talán, hogy valami pokolbeli angyal jött el értük, és megtiszteltetésnek kell venniük, hogy egy ilyen gyönyörűségnek adják az életüket. Hanna emberként is fürge és rafinált volt, ezen tulajdonságai most felerősödtek. A konyha pultra ültem, lábamat lógatva figyeltem nénikémet főzőcskézés közben, és szövögettem gondolatmentemet, csak hogy ne kelljen az elmúlt estémre gondolnom. De ez nem ment sokáig, evés közben már fojtogatta torkomat a sírás, pedig én sosem sírtam. Ha agyonvertek volna, se tudtam volna megmondani, mit is ettem tulajdonképpen, amint befejeztem, felmentem a szobámba. Nem törődve torkom kaparásával, énekelni kezdtem, mialatt teleengedtem a kádat forró vízzel. Legalább egy órán át áztam benne, majd belebújtam pizsamámba és a párnáim közé másztam. Betettem a DVD-lejátszóba az egyik filmet, amit előző éjjel Katherine hozott, és elkezdtem betekerni egy spanglit. Egész nap el voltam szállva, de ez nem volt elég. Körülbelül félig szívtam el a joint-ot, mikor Katherine jelent meg az ablakomban. Beengedtem. Nem szólt semmit, csak mellém ült. Át sem karolt. Ő nem volt érzelgős lány, de rengeteget segített pusztán a jelenlétével. Órák múltak el, szavak nélkül. Nem éreztem szükségüket.

- Tudod, mindenkinek jobb ez így - mormogta végül Kat, mikor megunta a hallgatást. - Mindenkinek, rajtad kívül. De, gondolj erre úgy, mint életed első önzetlen cselekedetére!

- Kat, nem megy! Én akartam őket... Tényleg!

- Melyiket jobban? - tette fel a legfontosabb kérdést, amit sehogy sem tudtam volna megválaszolni. Tyler vagy Damon? Damon vagy Tyler? Gondolataim mindig megakadtak, mikor a vámpír kék szemeire gondoltam. Amit eddig a szerelemről tudtam, az csak veszekedés és fájdalom volt, s ez most sem bővült. Bizonygattam magamban, hogy nem fogok sírni, hisz még sosem tettem. De, mikor Katherine lelépett, átszakadt a gát. Nem volt már olyan jó joint, nem létezett annyi utca kokain, és nem találtak fel még olyan erős szeszt, ami az érzelmeimet most a háttérbe tudta volna szorítani.

Kétségbe esésem mély mocsarában, születésem óta először, keservesen és csendesen kezdtem sírni.

Díj :)

Csak úgy özönlenek a bejegyzések... :)

Ma néztem meg egy pályázat eredményhírdetését, melyre jelentkeztem, és...dobpergés...HARMADIK lettem! :) Ez nekem hatalmas öröm, mivel én inkább a horror-sztorikban vagyok otthon, mint az ilyen típusú novellákban, de boldog vagyok, hogy úgy tűnik, ez sem megy annyira rosszul. :)

Nagyon köszönöm a díjat, stellyke ! :)

xOxO:

Kat.

In the next chapter...

• címe: "It's not a cry, that you hear at night" azaz "Nem sírást hallasz az éjjel"
• visszahozom Audrey vadabb énjét, Camille-t ;)
• Elena és Dree között éleződni kezd a helyzet
• Audrey jellemében egyre több változás áll be

Részlet:

"Precízen megcsináltam egy utcát a kézfejemre, aztán szétszedtem a keresztemet. Felszippantottam a fehér port, és máris jobban éreztem magam, ahogy hatása szétáradt a testemben. Megnyugodtam, az alvás hiányom sem zavart. Kezet mostam, majd elindultam az osztályterem felé. Egész nap nem érdekelt, mi történik. A harmadik órám után kimentem, és elszívtam egy joint-ot. Messze kerültem Tylert, de az iskola mögött képtelenség volt. Behúzódtam egy konténer mellé, és vártam, hogy lelépjen. Nem kellett sokáig várnom. Békésen vergődhettem magányomban. Hirtelen megjelent Caroline. Annyira kilógott a közegből, amennyire ez lehetséges volt. Fehér farmerjében, rózsaszín ingében és fehér magas sarkújában, szőke loknijaival teljes mértékben látszott, hogy kívülálló. Hozzám sétált."

xOxO:

Kat.

Helyzetfelvázolás :D

Heyy!

Találtam egy fanvideót YouTube-on,  mely felvázolja a jelenlegi helyzetet, ami a szereplőim közt alakult ki. A videó:

A videó a Damon-Katherine-Elena-Stefan négyes viszonyát ábrázolja. Összefoglalva:

Stefan szereti Elenát, Elena szereti Stefant és Damont, Damon szereti Elenát és Katherinet, Katherine szereti Stefant. És ebbe csúszik még be Audrey, méghozzá Katherine-nél is durvább helyzetet kreál maga köré, de a tizedik fejezetik ki fognak teljesülni a dolgok érzelmi téren, utána főképp akciódús részek várhatók.

További szép napot!

xOxO:

Kat.

6. fejezet

Ahogy ígértem, dátumhoz hűen, késés nélkül hozom az új részt! ;) Nem is tépem a szám, olvassátok!

Jó szórakozást!

xOxO:

Kat.

6. fejezet - I don't need you to save me

Madmen & Poets vs Soulgrifter & Ill-esha - Save me

Nyugodtan ébredtem, itt tartózkodásom óta most először. Katherine az ágyam szélén ült,ahogy kinyitottam a szememet. Nem mosolygott. Ennyit a békés reggelemről.

- Van egy kis gáz - mondta angyalhangján. Az órára néztem. Reggel fél 7 volt. Sóhajtottam.

- Korán van még a rossz hírekhez, Kat - motyogtam, miközben kikászálódtam az ágyból. Rosszallóan nézett rám.

- A szöszi él - mondta nemes egyszerűséggel. Megmerevedtem. Hiszen ő halott!

- Hülye vagy. Megöltem, nem emlékszel? - mondtam.

- Nem vagyok hülye. Tisztelet az idősebbnek, szivi! - morogta, aztán magyarázni kezdett. - Csakhogy, mint kiderült, ő Darren Straight húga.

- Micsodi? - kérdeztem értetlenül. Felsóhajtott.

- Na, a lényeg hogy Darren valami egészen felettünk álló dolog, ahogy az egy szem húga is, akit amúgy elszántan óv mindentől. Őket nem lehet karóval megölni, feltámadnak. Napon járkálnak, egy halom fura képességük van, és nem épp megbocsájtó személyiségek - morogta.

- Remek. A neve?

- Anastasia - mondta. - És ezerszer erősebb mint én, és a városban jelenleg én vagyok az egyetlen, aki védelmezni akar téged - vigyorgott. - Na. A Salvatore-oknak van fegyvere ellenük. Mármint, Darrenék ellen. Különleges karó, különleges fából, különleges hamuval... Na ezt nem magyarázom. Szóval, ők meg tudják ölni. Nem ártana jóban lenned velük - mosolya gonoszkodó volt.

- Kizárt. Katherine, én drága, egyetlen, imádott Kat-em, mi lenne, ha készülhetnék az első suli-napomra? - kérdeztem.

- Készülj csak. Megvárlak. Majd én elviszlek - mondta. Arcot mostam, felvettem egy tapadós, fehér farmert, egy a hátán szakadt, fehér trikót és a tornacipőmet. Mikor kijöttem a fürdőből, kérdőn nézett rám.

- Mi ez a szar? Hát hol vagy, Camille? - kérdezte.

- Be kell olvadnom. Nem tűnhetek ki - mondtam, és a fésülködőasztalhoz léptem.A hajam copfba fogtam, de néhány tincs elszabadult. Minimális sminket kentem magamra, majd felvettem a nagy, hosszú szíjú vászon táskámat a földről.

- Mi a fene? Hippi lettél? Camille, nem beolvadsz, csak simán ellustultál ahhoz, hogy kihozd magadból a legjobbat! - morogta. Forgattam a szemem.

- Jó, Kat. Igénytelen vagyok. Miért kell kísérgetned? - kérdeztem meg a nyilvánvalót. Arca elsötétült.

- Anastasia itt van.

Katherine fekete cabriojában ülve zakatolt az agyam. Utáltam életveszélyben lenni, és ez határozottan az volt. Az sem segített a közérzetemen, hogy a Grill-ben, reggeli kv-nk közben Damon is megjelent.

- Nocsak, a ribanc és a tanítványa - vigyorgott ránk. Kat elmosolyodott.

- És az édes, kicsi, másodhegedűs Salvatore - kacsintott. Uhh, ez talált. Damon arca megmerevedett.

- Gondolom, nem olyan vicces valaki megszállott rajongása, akit megigéztél - próbálta menteni magát. De én tudtam az igazságot. Damon egy másodperc alatt belehabarodott Katherine-be, akinek csak Stefant kellett elbájolnia.

- Mindketten, bocsi, hárman tudjuk az igazságot. Igen, Cam... Audrey is tud mindent, tartottam neki pár mesedélutánt - mondta, miután meglátta Damon értetlen arckifejezését. Az odahajolt Katherine-hez, és a fülébe suttogott. Nem hitte, hogy hallom, de határozottan értettem a szavait.

- Az ágyban minden esetre felülmúl téged.

- Hagyjatok már engem is kibontakozni, az Isten szerelmére! Damon, takarodj már, hát nem érted, hogy le vagy szarva, szépen fogalmazva? - keltem ki magamból. Még korán volt a gúnyos megjegyzéseihez.

- Hát, legyen. Szép napot, Dree. Legszörnyűbbet, Katherine - köszönt el.

- Borzasztóbbat, Damon - szólt utána Katherine, aztán mosolyogva felém fordult.

- Ez egy idióta - jelentette ki.

A sulinál Katherine megdermedt.

- Anastasia itt van. Az iskolában - mondta mereven.

- Remek. Megyek. Majd találkozunk - nyomtam egy puszit falfehér arcára, és mielőtt egy szót is szólhatott volna, én már a bejárat felé tartottam. Az emberek megbámultak, ahogy egy új lányt szoktak. De a figyelem megosztott volt. Egy másik új lányról is sutyorogtak. Ahogy beértem az irodába, már láttam is. Megfagyott mindenem. A szöszi volt az, valóban. Megfordult, és rám mosolygott.

- Szia, Camille. Rég láttalak. Nem hiszem, hogy te tudnád a nevem. Anastasia Smith vagyok - mosolygott, és megsimogatta a kezem. Végigmértem. Nagyon magas sarkú, bokaszárú, nyitott orrú csizma, fekete harisnya, méregzöld, a fenekét épphogy eltakaró, passzos miniruha. És az a szép, szőke haja... A fenekéig leért, és rengeteg volt belőle. Csodaszép volt. Nem tudtam megszólalni sem. A titkárnő hangja rázott vissza a valóságba.

- Kisasszony? Maga Miss Campbell? Fáradjon ide, kérem - szó nélkül adtam át a papírjaimat. Míg a titkárnő mindent elintézett, én mereven bámultam magam elé. A szöszit újra látni hihetetlen sokk volt számomra. - Sok sikert az első napjához - mondta semleges hangon a nő. A pulton felém csúsztatta a könyveimet, az órarendemet és a papíromat, amit a nap végéig minden tanárral alá kellett íratnom. Gyorsan megtaláltam az előadót, ahol a filozófia órát tartották. A suli amúgy inkább egy egyetemhez hasonlított, de csak négy tagozatból lehetett választani: spanyol, angol, matek és filozófia. Én az utóbbit választottam, bár spanyolból is penge voltam, de ott többet kellett volna az iskolában lenni. A filozófia tagozatos diákok voltak a züllöttek, drogosok, dologtalanok. Belepasszoltam. A terem tele volt hippikkel, emósokkal és olyanokkal, amilyen én voltam régen. Én lógtam ki a legjobban. Öltözetemet a hippikéhez találtam a legközelebb állónak, így az ő közelükbe telepedtem. Nagyjából öt perc múlva, a szöszi dobta le magát az egyik oldalamra.

- Hát ismét találkozunk? - mosolygott vidáman, aztán közel hajolt hozzám, hogy csak én halljam, amit mond. - Darren nem örült, hogy kilyukasztottad azt a felsőt, amit ő vett nekem. Azt üzeni, hamarosan meglátogat téged, és Katerina Petrovát. Én vagyok az előfutár. Lassú, fájdalmas kínhalált fogsz halni, még mielőtt Klaus megérkezhetne - morogta. Ebből szinte semmit nem értettem.

- Ki az a Klaus? - kérdeztem értetlenül. Felsóhajtott.

Stefan dobta le magát mellém.

- Helyzet?

- Közöd?

- Dree, segíts már. Próbálom kigobozni, mi van veled, és hogy tudnék segíteni.

- Sehogy, baszki! Nem tudsz segíteni. Meg fogok halni, és ennyi. A balfasz bátyád pedig élvezettel fogja végignézni a halálomat - köptem az arcába, majd telerajzolt füzetembe temetkeztem, és hál' Istennek, elkezdődött az óra. 

Az egész nap nagyon lassan telt el. A negyedik óráig. Tyler az osztálytermem előtt várt rám. Fel sem tűnt, hogy egy tagozaton vagyunk, pedig épp a filozófia előadóból jött ki. Szexin mosolygott, amitől megremegett a tértem.

- Hello - ölelt meg fél karjával, tenyere beterítette a hátamat.

- Szia - mosolyogtam.

- Úgy látom, meg kell mutatnom, mit is jó csinálni szünetekben. Filozófia tagozatos vagy, senkit nem lep meg, ha 10 percet késel - kacsintott, majd kézen fogva kivezetett az épület hátsó, elrejtett ajtaján, mely ki volt ékelve.

- Ezt lehetne?

- Szerinted?

- Jó oké.

- És baj?

- Hülye vagy? - nevettem. - Durvább dolog nem történhet itt, mint amit én Jacksonville-ben műveltem - húztam fel a szemöldököm, majd megéreztem a ganja-szagot. Oh, ez az! Hamarosan konténerek mellé értünk. Egy halom szakadt, hozzám hasonló fiatal üldögélt a földön. Rock-zene szólt halkan, volt, aki kokain, spuri vagy egyéb por utcácskákat szívott fel, és egy kis csoport, akik egy hanyagul betekert, de hatalmas joint-ot adogattak körbe. Tyler feléjük vezetett.

- Hey, srácok - köszönt. Azok gyanakodva méregettek engem. - Ő Audrey Campbell. Akiről meséltem - és mindenki fellélegzett.

- Mit mondtál nekik rólam? - kérdeztem halkan, miközben helyet foglaltunk a kemény betonon.

- Csak azt, hogy úgy iszod a tequilát, mintha víz lenne, és a leghatározottabban fergeteges nőszemély vagy, aki eddig betette városunkba a lábát - vigyorgott, majd csalódottan vette tudomásul, hogy a mellette ülő srác elnyomta a cigit. Kezdtek volna újat tekerni, de nem bírtam elnézni hanyag munkájukat.

- Jaj, adjátok már ide - vettem el tőlük a cuccot, és olyan joint-ot tekertem nekik, amilyet szerintem még életükben nem láttak. Elismerően néztek rám.

- Oké, kiscsaj, tudsz valamit - borzolta össze a hajamat a mellettem ülő, sötétszőke srác.

- Nagy dicsőség betekerni egy joint-ot - szólt oda egy kokós csaj. Fekete haja volt, mint nekem, de neki vékony szálú és csapzott. Szemei beesettek, arca totálisan szétcsúszott.

- Vissza kéne venned a kokó-fogyasztásodból, lassan már nincs arcod... - kontráztam, mire mindenki felvonta a szemöldökét. Oppá. Csak nem valami nagy arcba kötöttem bele?

- Én ezt inkább nem mondtam volna... - morogta az orra alatt, aztán felkelt. Pici lány volt, de nem annyira, mint én. Persze, ilyen pici lányok nincsenek... Szerencsétlenségemre. Elém állt.

- Most mi lesz.... - motyogtam szarkasztikusan az orrom alatt.

- Racquel, ne szórakozz már... - hallottam a szöszi hangját. Aztán meglepő dolog történt, megjelent a másik szöszi. Mindenki elképedve bámulta, Racquel pedig becsmérlően mérte végig.

- Te ki a fene vagy? Mit keresel itt? - még ki sem mondta, amit akart, a lány már előtte állt, mélyen a szemébe nézve.

- Anastasia vagyok. Te pedig szépen békén hagyod Miss Campbell-t. Mert szerintem, te sem akarsz velem ujjat húzni - tudtam, hogy megigézte. Racquel némán bólintott, majd visszasomfordált eredeti helyére. Anastasia hozzám sétált, és halkan a fülembe suttogott.

- Nem engedhetem, hogy elveszítsd a tekintélyed. Erős ellenfélre van szükségem - aztán elment. Senki nem beszélt az atrocitásról, de a szőke srác azért odahajolt hozzám.

- Nem vagy semmi, te csaj. Amúgy, Nick vagyok - mutatkozott be. Rámosolyogtam. Nem érdekelt túlságosan.

- Racquel az exed, ugye?

- Honnan tudod? - emelkedett fel a szemöldöke. - Amúgy igen. Pár napja dobtam.

- Onnan tudom, hogy jó megfigyelő vagyok. Amint hozzám szóltál, letámadott - mondtam, aztán felkeltem.

- Ty, én megyek - aztán a kör közepére dobtam egy ötdollárost - Nesztek, ezért a három slukkért ennyivel szolgálok - és elsétáltam. Senki nem jött utánam. A nap további része békésen telt.

Aerosmith - Dream on

Suli után, hazafelé sétáltam, mikor éreztem egy fuvallatot. Rossz előérzetem támadt, és beigazolódott. Damon Salvatore állt egy útmenti fának dőlve. Sóhajtva rágyújtottam. Ez hosszú lesz.

- Mit akarsz, Salvatore?

- Önszántamból nem jönnék utánad. Stefan küldött érted - morogta, majd elém suhant. - De, azért egy kis fájdalom díjban a futárkodásom miatt, nem találnék semmi kivetnivalót - vigyorgott.

- Fájdalomdíj? Majd akkor kérd, ha beletérdeltem a kicsi Damon szeme közé. Mellesleg, nem lesz nagy veszteség - kacsintottam.

- Mellesleg ma elég jól nézel ki. Jó ez a felső. De jobban nézne ki a szobám sarkába dobva, széttépve. Tudod, mint a tangád.

- Kezded átlépni a határt a "leszarom" és a pofozkodás között - figyelmeztettem. Felnevetett.

- Nem érdekel. Nem tud érdekelni, nehéz elvonnom a tekintetemet legszebb részéről testednek... - egy hatalmas pofonnal belé fojtottam a szót. Felmordult.

- Arról, hogy én ezt az ágyban igenis preferálom, majd máskor essék szó - a fához szorított, fenyegetően morgott. - Ha még egyszer megpróbálod ezt, egy szexuálisan abszolút nem túlfűtött pillanatban, esküszöm, kitépem a torkod - lehelte az arcomba. Elengedett, és könnyedebb hangnemre váltott.

- Udvarias leszek, és megkérdezem, megengeded-e, hogy ölbe vegyelek. Megjegyzem, válaszod számomra jelentéktelen. De el kell vigyelek a házunkba - mondta. Megráztam a fejem, de valóban nem érdekelte. Felkapott, és suhantunk.

A kúria előtt elkapott a deja-vu, de nem foglalkoztam vele, besétáltam. A nappaliban baba zsúr volt. Elena a kanapén ült a csoki-lány és a szöszke, azt hiszem, Caroline társaságában, Stefan az ablaknál állt a töri tanárral.

- Mi van itt, "aggódjunk együtt a bunkó új csaj miatt"-délután? - kérdeztem. Stefan most nem kertelt, egyből a lényegre tért.

- Te tudod, kicsoda Anastasia Straight? - kérdezte, egyenesen a szemembe nézve.

- Nem tudsz megigézni. És igen. Pár hónapja megöltem.

- Úgy tűnik, mégsem - morogta Damon a hátam mögött.

- Veszélyt jelent Elenára? - Stefan aggódón nézett. Kinevettem.

- Magasról leszarja Elenát. Megöl engem, ti meg boldogan élhettek, amíg Elena meg nem hal vég elgyengülésben - miközben ezt elmondtam, odasétáltam az asztalhoz, amin egy üveg whisky állt. Töltöttem magamnak, Damon fejcsóválása ellenére.

- De, akkor te halsz meg. Az sem jó - tűnődött Stefan.

- Ugyan miért? Miért érdekellek titeket? - kérdeztem, mialatt lehajtottam a whisky-t. Finom volt, töltöttem még.

- Mert te tudsz a létezésünkről a városban, és nem gyűlölsz minket. Mi összetartunk, vigyázunk egymásra. Itt mindenki szimpatizál a vámpírokkal - hallottam, ahogy a csoki-lány köhög egyet. Stef észbe kapott. - Bocs, Bonnie természeténél fogva utálja őket. Ő egy Bennett-boszorkány - felvontam a szemöldököm. Akkor a kislány még hasznos lehet.

- Mindegy. Darren ellen nem csinálhattok semmit. Nem pusztul el karó által - mondtam.

- Az Eredetiek sem - filozofált Stefan.

- A micsodik?

- Ha Darren és Anastasia Straight-ről tudsz, az Eredetiekről hogy-hogy nem? - csodálkozott Stefan. Vállat vontam. - Az Eredetiek egy nagy család, az első vámpírok. Klaus a vezetőjük, az öccsével, Elijah-val. Nem tudjuk, hányan vannak még, de Klaus tuti, hogy a fő gonosz.

- Engem, elvileg, csak ő tud megvédeni Darrentől.

- Akkor kellesz neki.

- Nem érdekel.

- Meg fogsz halni, így is, úgy is.

- A Klaus-féle dologra csak később kerülne sor. Idő húzás. Bőven jó - kacsintottam. Lehúztam a maradék whisky-t, aztán a kis csoport felé fordultam. - Na, én lépek. Találkám lesz Miss Pierce-el a Grillben - nos, ez nem egészen volt igaz, de kifelé menet küldtem neki egy SMS-t.

Tíz perc múlva Grill.

C.

Jött a beleegyező válasz, és gyorsan hazafelé vettem az irányt. Damon állt meg előttem.

- Nem érdekel, hogy meg fogsz halni. Ha tudok cserét csinálni Klaussal, szemrebbenés nélkül átadlak téged, Elena helyett.

- Hajrá - kerültem ki idegesen.

- Miért nem félsz a haláltól? - tette fel a fő kérdést. Mosolyogva fordultam meg.

- Láttam kihunyni egy ember szemében a fényt. Enélkül az élmény nélkül meghalni, vétek lett volna. Most már nincs semmi, amit nem éltem át.

- Sosem voltál szerelmes. Nem szerettél senkit sem.

- Te sem - és ezzel ott hagytam. Nem jött utánam. Megölelgettem Hannát, aztán felsiettem az emeletre. Lezuhanyoztam, feketébe öltöztem, tornacipőt húztam, cigivel és telefonnal a far-, pénzzel az első zsebemben léptem ki a házból. A hajam beterítette a hátamat. Katherine a bárpultnál üldögélt, vodkázott. Csatlakoztam rá.

- Hey, Kat.

- Cammie.

- Helyzet?

- Anastasia meglátogatott. Azt mondta, elmegy, és beszél Darrennel. Megkedvelt téged - csodálkozott el. Én is meglepődtem. Egy gonddal kevesebb. - Oppá. Helyes farkas a hátsó asztaloktól téged figyel - vigyorodott el.

- Farkas?

- A Lockwood-fiú. Vérfarkas. Csak rám veszélyes, nyugi - nevetett, aztán magamra hagyott. Whisky-t kértem. Tyler nemsokára megjelent mellettem.

- Meghívhatlak? - kérdezte. Megráztam a fejem.

- Később. Járok egyet - kimentem, és rágyújtottam. Damon megjelent mellettem.

- Ugyan, húzz már el - morogtam türelmetlenül. Damon a falhoz szorított, és puszit nyomott a nyakamra.

- Nem bírom. Nem tettethetem, hogy nem akarlak téged. Őrülten kívánlak, legszívesebben felkapnálak, és akaratod ellenére is az ágyamba vonszolnálak - morogta kéjesen. Annyira jól estek a szavai! De nem tehettem. Veszélyben voltam. Engem itt nem szerethettek meg. Eltoltam magamtól, és minden erőmet összeszedve, gúnyos mosolyt varázsoltam az arcomra.

- Nem tudod megfektetni az öcsikéd nőjét, ezért megkeresed a legvadabb lányt és elcsábítod? He-he-he - nevettem az arcába, mely egyik pillanatról a másikra vált meggyötörtté és haragossá.

- Mit tudsz te...

- Szerelmes vagy Elenába. Ugyanaz játszódik köztetek, mint százötven éve Katherine-el. Szegény Damon... neked már csak az arrogáns kis Audrey maradt! Az öcsikéd gyorsabb volt... - köptem arcába azokat a szavakat, melyekkel Kat illetett engem. Teljesen összetörtem. Jó. Muszáj volt.

- Egyedül fogsz maradni, senkit nem érdekel majd, élsz-e még, és egyedül fogsz meghalni - szavai égették a bensőmet. Megacéloztam magam. Újabb cigire gyújtottam, miközben megjelent Tyler.

- Séta? - kérdezte kedvesen. Még ezt le kellett zárnom. Megráztam a fejem.

- Jó nekem itt.

- Audrey, mondanom kell valamit... - oh, ne, ne, ne! 

- Nem kell mondanod semmit - mondtam volna, de ő az ajkamra szorította a kezét.

- Csak hallgass végig - nézett rám könyörögve. - Tudom, hogy hülyén hangzik. Pár napja ismerlek. De nem érdekel. Szeretlek, Audrey Campbell.

Nem tudtam mit tegyek. Kezét levette a számról. Átgondoltam tervemet. Fájó szívvel, de elé léptem, és elmosolyodtam, rosszindulatúan.

- Tépj sorszámot, Tyler. Nem érdekel az érzelmi megnyilvánulásod. Szerencsétlen... - nevettem az arcába, és otthagytam, hadd hüledezzen. Közben a torkomban keletkezett gombóc eredetéről gondolkodtam. Vajon kiért akarom magam elsírni?

Tyler-ért, vagy Damon-ért?

Előzetes

Sziasztok!

Hoztam egy kis előzetest, kicsit megkésve ugyan, és ezért bocsánatotokért esedezem, de történt egy s más... Mindegy.

• Új szereplő érkezik !!
• A fejezet címe: "I don't need you to save me", azaz "Nem kellesz, hogy megments."
• Előre láthatólag csütörtök délután, vagy ma éjjel teszem fel
• Dree hatalmas változáson megy keresztül
• Szép lassan egy új legendát ismerhetünk meg ;)
• Tyler és Damon is központi szerepet játszik a fejezetben

Idézetnek most csak Audrey egyik mondatát hoztam, melyre körülbelül az egész karaktere épül, és ami végigkíséri a történetet!

"Láttam kihunyni egy ember szemében a fényt. Enélkül az élmény nélkül meghalni, vétek lett volna. Most már nincs semmi, amit nem éltem át."

xOxO:

Kat.

Díj - The Best TVD Blog

Szóval, a szabályok:
1. Tedd ki a képet! - megtörtént :)
2. Köszönd meg attól, akitől kaptad! - köszönöm cindrell:))
3. Töltsd ki a kérdőívet! - lent. :)
4. Add tovább 1-4 bloggernek, akiknek a blogja TVD-s! - akiknek adom, azok: Delaney , Kata , Ginewra

Kérdőív:

Gyűjtesz valamit? - Annak idején valamit mindig elkezdtem, de egy idő után már nem érdekelt, szóval nem :)

Rágod a körmöd? - Porcelán, és az nem finom, higgyétek el :D

Ki a kedvenc színészed? - Egyértelműen Ian Sommerhalder :$

Ki a kedvenc színésznőd? - Imádom Taylor Momsen-t, és Leighton Meestert. Természetesen, ki nem maradhat Nina Dobrev :)

Ki a pasi/nő-ideálod? - Ian Sommerhalder, mint minden élő nőnek :D Na és a barátom, aki kísértetiesen hasonlít Ian-re, csak neki zöld a szeme :D

Kedvenc kajád? - Akármennyit megeszek nutellás kenyérből :$

Legfurább dolog, amit megettél? - Nem eszek hülye dolgokat. :D

Miért kezdtél bele a történetedbe? - Hullámvölgy a barátnőmmel való nagyonszoros barátságban. Rossz kedvem volt, és az Audrey által elkövetett hülyeségek egy részét (ivászat, főképp) én is elkövettem. Szóval az ő karaktere, tulajdonképpen az enyém :D

Milyen házban laksz? (kertes, panel) - Hatalmas, családi, óriási kerttel :)

Pár szó magadról: Szeszélyes, kiszámíthatatlan, megbízhatatlan, nagyon rossz természetű, lobbanékony, temperamentumos és minden egy szó igaz rám, amivel az őrülteket illetik. Gyakran leszek elvont, és van, amikor senki nem képes velem értelmes beszélgetést folytatni. Hangulatember és láncdohányos vagyok, imádok táncolni, énekelni és szeretem a jó whiskit meg a tequilát. Szeretek esőben egyedül sétálni, bőrig ázni, égszakadás közepette csókolózni, megszökni, tiltott dolgokat csinálni és motorozni. Szeretek a saját kis világomban eltévedni, és soha elő nem keveredni.

Ezen kívül tök normális vagyok ám :D

Ha kérdésed van, írj. :)

xOxO:
Kat.

5. fejezet

Heyy!


Itt vagyok az 5. fejezettel, mely nem épp a leghosszabb, és inkább Tyleres, mint Damonös, de szerintem elég jóra sikerült. Bocsi a csúszásért, legjobban úgy tudnám megmagyarázni, ha ecsetelném, hogyan lesz egy pohár whiskiből sok pohár whisky, de inkább nem kezdem el ecsetelni...
Jó olvasást!

xOxO:
Kat.

5. fejezet - Lucifer néha-néha furcsa alakot ölt

Mike Posner - Rolling in the deep cover

  Izzadtan ébredtem. Minden egyes porcikám szörnyen sajgott. Olyannyira, hogy a szememet sem bírtam kinyitni. Elkezdtek fáradt, elcsigázott elmémbe tolulni az emlékek. Damon Salvatore-val órákon át versengtünk, űztük egymást ebben az ágyban, és én elvesztettem a harcot, amit én kezdeményeztem! Szégyenemben a párnába fúrtam a fejem. Sosem történt még velem ilyen. Minden másodperc tisztán ivódott emlékeimbe, minden haragos, vágytól szikrázó pillanat, amit Damon karjai közt töltöttem, újra és újra lejátszódott a fejemben. Tapogatózni kezdtem, a testét kutattam, de csak hűlt helyét találtam. Aztán meghallottam gúnyos hangját.

- Nyisd már ki a szemed, az ég szerelmére - jött a hang a szoba sarkából. Kinyitottam a szemem, és megláttam előző éjszakai ellenfelemet. Laza melegítőnadrágban, félmeztelenül üldögélt egy karosszékben. Legszívesebben rávetettem volna magam. Elmosolyodtam.

- Jó reggelt - nyöszörögtem. Odajött az ágyhoz, leguggolt, hogy arca az enyémmel egy vonalba legyen. Vártam a csókját, egy puszit, bármit, de nem azt, ami ez után következett.

- Öltözz és sicc, mielőtt Elena és Stefan felébred - morogta. Felhúztam a szemöldököm. Mi van?

- Na ezt te sem gondolod komolyan...

- Dehogynem, Dree. Mit hittél? - felnevetett. - Ja, értem. Na, mindegy. Be kell vallanom, te voltál eddig a kedvenc egy éjszakás kalandom - kacsintott. Felültem, nem érdekelt, hogy sajog minden porcikám. A takarót magam köré csavarva álltam fel, és néztem dühösen a szemébe.

- Én senkinek nem vagyok az egy éjszakás ribanca, hacsak én nem úgy akarom! - kiáltottam. - Órákon át kínlódtam, hogy végre kielégíts, és ezért? Na, ne szórakozz!

- Szivi, kábé ugyanannyira küzdöttünk. Én sem vagyok elragadtatva a te alakításodtól, oké? Bár, be kell valljam, eddig te bírtad a legtovább... - utáltam ezt a hangszínt. Na, most megmutatom! Ledobtam magamról a takarót, és végigmutattam meztelen testemen.

- Ez itt neked semmit nem ér? - húztam fel a szemöldököm, majd elégedetten elmosolyodtam, ahogy láttam elsötétülni a szemeit. De egy pillanat alatt ráncba szedte arcvonásait, aztán egy másodperc múlva pár centire állt tőlem, ruháimmal a kezében.

- Öltözz, és tűnés - aztán kiment a szobából. Dühösen kaptam magamra a nadrágom, mivel a tangám széttépte, és a romok még a padlón hevertek. Felvettem kicsit viharvert melltartómat és pólómat, belebújtam a cipőmbe és kiviharzottam az ajtón. Nem érdekelt, hogy áll a hajam, megkerestem az előtérbe ledobott pulcsimat, felkaptam és a fejembe húztam a kapucnit. Elena jelent meg az egyik ajtóban.

- Hát te? - kérdezte kedves hangján. Feldühített.

- Közöd?

- Talán én is itt lakok, és tudnom illene, mit keres itt egy olyan valaki, akit senki nem hívott! - végre, kezdett valami érzelmet mutatni, ami kicsit erősebb volt, mint az érdeklődés. Elmosolyodtam.

- Jutott beléd Petrova-vér... Bár, elég satnya utánzata vagy Katherine-nek - kacsintottam, és az ajtó felé indultam. Nem érdekeltek további szavai, el sem jutottak a tudatomig, mely csak levegőre vágyott. Órákon át sétálgattam a kihalt utcákon. Tudtam, hogy hétfő délelőtt van, és nekem ma kellett volna beiratkoznom a suliba, de egyszerűen nem érdekelt. Katherine háza felé vettem az irányt. Az ajtón egy cetlit láttam: Csak akkor gyere be, ha Camille vagy. Ha nem, akkor... Jól tudtam, mi történhet. Bementem, és Katherine egyből megjelent.

- Jöttél vizitre a főbérlődhöz? - kacsintott, aztán megölelt. Visszaöleltem. - Jó reggelt... Fú! Szinte üvölt rólad, hogy istenit szexeltél az éjjel! És kilométerekről érezni rajtad Damon Salvatore illatát! Cam, ez gyors volt - nevetett. Felmordultam.

- Ne beszéljünk arról a senkiháziról. Hol van Hanna?

- Audrey! - a hang boldogsággal töltött el. Drága, édes Hanna. Gyönyörű volt, mint mindig. Látszott, hogy Katherine ruháit viseli. Fekete cicanadrág és hosszú, fekete póló volt rajta. Boldogan öleltem meg.

- Jól vagy? Katherine mindent elmondott? - kérdeztem, miközben magamhoz szorítottam. Nevetett.

- Remekül vagyok, köszönöm. Igen, Kat nagyon jó arc, sokat segített. Vadásztunk is - csillant meg a szeme. Helytelenítő tekintetemet látva, hozzátette: - Természetesen, óvatosak voltunk, és amúgy vérbankos vért iszok - vigyorgott. Nevetnem kellett.

- Vadássz, Hanna! Én is azt tenném - kacsintottam, majd Katherine krákogása szakított félbe minket. Felé fordultam. Egy hivatalosnak tűnő papírt lengetett előttem.

- Mivel Hanna gyakorlatilag halott, a házatok védtelen. Átírattuk a te nevedre. Amint aláírod ezt a papírt, nem tudunk belépni, csak, ha behívsz - mondta. Gyorsan aláírtam, amit kellett, és megnyugodva néztem fel.

- Köszönöm - mosolyogtam. Katherine megpuszilta a fejem búbját, Hanna pedig átölelt. - Gyere, Hanna, menjünk haza - mondtam, aztán megköszöntem Katherine segítségét, és máris a házunk felé sétáltunk. A bejárati ajtónál, Hanna megtorpant, én viszont már az előszobában álltam.

- Audrey, ha nem bízol meg bennem, nem kell...

- Hanna Davis, lennél szíves befáradni közös hajlékunkba? - kacsintottam, és ő máris felkapott, és megpörgetett.

- Imádlak!

- Én is téged. De, most lezuhanyzok, átöltözök, és lelépek. Nem tudom, mikor érkezem.

- Oké, de holnap iratkozz be a suliba, jó? Mert azt azért nem ártana... - motyogta.

- Persze, Hanna. Holnap mindenképp - mosolyogtam, majd puszit nyomtam az arcára, és felmentem. Ledobáltam a ruháimat, és beálltam az egész alakos tükör elé. Szörnyen néztem ki. Szemeim alatt sötét karikák, hajam egy nagy szénakazal, arcom nyúzott. Villámgyorsan bemenekültem a fürdőbe, és egy bő óra után jöttem ki, tisztán, kényelmes fehérneműben, gondosan kifésült hajjal. Felvettem egy egyszerű csőfarmert, és egy bő, fekete, ujjatlan inget. A tornacipőm vettem vissza, mivel más "normális" cipőm nem volt. Bőrszíjas táskámba raktam a telefonom, a tárcám és a cigim, amiből egy szálat gyorsan meg is gyújtottam. Ráeszméltem, hogy farkas éhes vagyok. Hmm... kell kérnem pénzt Hannától. Sminkelésre nem pazaroltam az időmet, leszaladtam, és a konyhában tévéző nénikémhez mentem.

- Hanna, tudsz adni... - még végig sem mondtam, amit akartam, öt húszdollárost csúsztatott a kezembe.

Sugarloaf - Dolce Vita

Míg elértem a Grill-hez, elszívtam a cigim. Matt és Hayley voltak a pultban, de senki nem kérdezte, hova tűntem előző este. Sajnálatos módon, a bárpultnál ott ült Damon is. Rám sem hederített, mikor pontosan mellette álltam meg, szemérmetlenül kigombolt ingemben. Kértem Matt-től egy hosszú kávét és egy zöld teát, majd mutattam, hogy leülök egy asztalhoz, és hogy hozzon étlapot. Ledobtam magam a leg eldugottabb, legkisebb asztalhoz. Ismét rágyújtottam, mire Matt kiért az étlappal és a többi dologgal, már el is nyomtam a cigim.

- Matt, kérnék még egy fekete Dunhill-t - mondtam, mivel sok pénzem volt, és a fogyasztásom eddig 2 dollárnál tartott. Bólintott, és már hozta is.

- Na, mit eszel, Dree?

- Hát, tekintettel arra, hogy délután 2 óra van... Mennyi? - visítottam, mikor újra megnéztem az időt a telefonomon. Felnevetett.

- Igen, annyi. Na, mit kérsz? - mosolygott. Miután feldolgoztam ezt a sokkot, kijevi jérce mellet kértem krokettel és fűszeres vajas mártással, amit imádtam. Elszívtam a maradék három szál cigimet, mire kiért a rendelés. Idő közben elkezdtek szálingózni az emberek. Tyler akkor dobta le magát az asztalomhoz, mikor az utolsó falatot is lenyeltem, és jóízűen ittam meg a teámat. A kávémat kezdtem kevergetni, miközben rámosolyogtam.

- Na, mi újság?

- Semmi. Úgy hallottam, a Salvatore-házban aludtál - húzta fel a szemöldökét. Kisváros!

- Dehogy. Hülyeség. Stefan nem az esetem, Damon meg egy paraszt - mondtam az őszintét. Ebben a percben megjelent Damon. Whisky-s poharat szorongatott, és sejtettem, hogy már párszor kiürítette azt.

- Tegnap éjjel még nem így gondoltad. Ha jól emlékszem, öt órán keresztül sikítoztál az élvezettől - mondta kaján, rosszindulatú vigyorral. Felvettem a kesztyűt.

- Meg ne haragudj, de én erre nem emlékszem. Ha így is volt, bizonyára nem volt túl emlékezetes a teljesítményed - mosolyogtam.

- Nem is tudom, melyikünk sértődött be, amikor reggel elküldtem - kacsintott.

- Nem is tudom, melyikünk olvadt majdnem el, amikor csak megpillantotta a melleimet - kontráztam. Damon Tyler felé fordult.

- Nagy ribanc az öreglány, jobb, ha vigyázol vele - és épp időben hajolt el az üres cigis doboz elől, amit felé hajítottam.

- Faszkalap - morogtam, mialatt elvonult. Tyler kérdőn nézett rám. - Ne foglalkozz vele. Morcos, amiért nem mentem fel hozzá tegnap este - hazudtam szemrebbenés nélkül. Úgy tűnt, elhiszi.

   Pár óra múlva nevettem. Végre, igazán. Damon többet nem zavart be, és Tyler édes volt. Kezdtem egyre jobban érezni magam a társaságában. Úgy éreztem, miért kéne nekem egy olyan valaki, aki fájdalmat okoz, mikor van olyan is, aki nem tesz ilyet? Észre se vettük, és máris este lett. A telefonom csörögni kezdett. Az apám nevét láttam meg a kijelzőn. Elnézést kértem Tylertől, és kimentem a bárból, mielőtt felvettem. Nem mertem beleszólni a telefonba elsőnek.

- Camille - hallottam meg érdes hangját.

- Apu.

- Hol vagy?

- Mystic Grill.

- Azt mondtad, megváltozol! Nem azért küldtelek oda, hogy folytasd az életviteledet! - ordította. Felsóhajtottam.

- Egy árva kortyot sem ittam - legalábbis ma, tettem hozzá magamban -, nem szívtam egy utca kokaint sem, nem szívtam spanglit, és még bajba se keveredtem.

- Ha megkérdezem a Davis-lányt, ő is ezt mondja?

- Persze. Otthon aludtam. Viselkedtem - hazudtam módszeresen.

- És jó a hely?

- Nem. De ez számít? Nem Jacksonville, ez a lényeg.

- Jogos. Eszedbe se jusson hazajönni - morogta. - Még mindig rá vannak állva az ügyre. Az összes "barátod" sitten van, téged akarnak, de nem tudnak rád bizonyítani semmit, így nem léphetik át érted az államhatárt - magyarázta.

- Oké. Na, pacsi - köszöntem el, és letettem a telefont. Istenem. Miért kell engem ennek zaklatnia? Visszamentem Tylerhez, és bejelentettem, hogy haza megyek. Katherine kísért el. Szó nélkül haladtunk, és be is jött velem, hogy elvigye Hannát vadászni valami isten háta mögötti faluba. Bezártam az ajtót.

Kényelmes tempóban vacsit csináltam magamnak, megettem, felmentem a hálómba. Nagyjából egy órán át áztattam magam a fürdőkádban, majd megnyugodva bújtam be az ágyamba és kapcsoltam be a TV-t. Körülbelül fél óra múlva, elnyomott az álom.

A következő rész tartalmából... + Változások

Heyy!

A Mad World - Devil is coming ötödik részének tartalmából:

• címe: Lucifer néha-néha furcsa alakot ölt
• péntek este/éjjel fog felkerülni, előre láthatólag. Ha csúszok, maximum szombat délután 4-ig fenn lesz :)
• átkötő fejezet, rövidebb, mint a megszokott (akárcsak az előző rész)
• az ezt követő fejezetben megjelenik egy új szereplő, aki problémákat okozhat a továbbiakban
• megtudhatjuk, mi lett Hanna sorsa, és hogy Katherine és Audrey kapcsolata még mindig ugyanolyan-e

További infókért katt a "Tovább"-ra!

4. fejezet

Hát hello!

Meghoztam a 4. fejezetet. Ki várta? Hú, mennyi jelentkező... :/ Nem gáz, hogy senki nem olvas, én azért csak felrakom a részeket, mert miért is ne? :D

Ahogy ígértem, van egy 18+-os rész, ezt a "Tovább"-ra kattintva találjátok és olvashatjátok.

Jó szórakozást!

xOxO:

Kat.

4. fejezet - I'm gonna make your head burn

Rihanna - Man down

Jacksonville, 2011

  - Katherine?

- Én vagyok. Minden megvan? - hangja halk volt a telefonban. Féltem. Én sosem féltem, de most igen. Az akció, amire készültünk, rizikós volt. Nem drogról szólt. Papírokról. Fontos papírokról. Ugyanúgy kellett kijátszanom a közvetítőket, mint máskor, csak most sokkal parásabb volt a helyzet. Megismerkedésünk helyszínén, a Nico Taste-ben voltam. Fekete bőrszoknyában és és a köldökömig dekoltált, szintén fekete topban beleolvadtam a környezetembe. Tudtam, Katherine is így tesz.

- Meg - válaszoltam magabiztosan. 

- Akkor... Start, Cammie! - és letette a telefont. A táncoló tömegbe vetettem magam. A kezemben szorongatott fényképet figyeltem. Hosszú, fekete hajú pasi. Csak egyet láttam, középen volt, valami ribancokat fogdosott. Odaosontam, és rázni kezdtem magam mellette. Felismert az ő kezében lévő képről, és magához húzott. Hozzá simultam, míg ő a táskámba csúsztatta a papírokat. Megvonaglottam, kicsúsztam tapogató kezei közül, és a falhoz mentem. Elővettem az állandó kellékeimet, a tálcát, a vodkát és a poharat. A VIP asztalokhoz indultam. A szőke kislányt hamar kiszúrtam, a tálca aljához fogtam a papírköteget és odacsúsztattam elé. Ő a kis pakk helyére ragasztott egy borítékot a pénzzel, lehúzta a vodkát és távozott. A tálcával együtt a táskámba raktam a borítékot. Az ablak felé osontam. Hátra se néztem. Lendítettem a lábamat, és Katherine mellett landoltam. Átnyújtottam neki a borítékot.

- Most pedig, a papírok kellenek - jelentette ki.

- A micsodák? Most adtam oda a szöszinek - lepődtem meg. Hogy szerezzek vissza egy már átadott cuccot, egy olyan valakitől, aki simán felszívódott?

- Szerezd meg. Van köztük egy fénykép. Rólam. 1870-ből - morogta.

- Oppá. Értem. Hol a szöszi?

- Hátul várja egy kocsi. Fuss. Amíg be nem száll, sebezhető - és a kezembe nyomott egy kést. Fa kést.

- Ő is...? - hüledeztem. Bólintott.

- Persze. Minden "ügyfeled" olyan, mint én. Vámpírok a legjobb rejtőzködők - mosolygott, és eltűnt. Az épület hátulja felé iramodtam. A szőke lány ott állt, egyedül. Lépteim zajára megfordult.

- Mi kell? - hangja lágy volt, csilingelő. Mint Katherine-é.

- A cucc. Vissza.

- A másiknak meg a pénz, amit neked adtam. Hol van?

- Mit tudom én.

- Pierce-nél? - meglepődtem. Honnan tudja, kinek dolgozom?

- Ki az? - kezdtem az ál-dumát. Felnevetett.

- Idióta. Nem vagyok hülye. Bár, te egész ügyeske vagy, ember létedre. A Petrova-lány nagyon okos - szinte magának beszélt. Tudtam, hogy Katherine eredeti neve Katerina Petrova.

- Ne szórakozz. Add ide a papírokat.

- Álmodj - és felém repült. Magam elé tartottam a fa kést, ami azonnal célba talált. Utolsó szavai ezek voltak:

- Üzenet Katerinának: meg fogtok halni. Darren üdvözli. - és elsorvadt. Furcsa volt, még mindig. Pedig már öltem vámpírt. Kétszer. De újra és újra meglepetés volt. És hihetetlenül jó érzés töltött el, amikor láttam az életet kihunyni a szemeikben. Megborzongtam saját magamtól. Átkutattam a lány ruháját. Megtaláltam a paksamétát, és a táskámba süllyesztettem. Indultam volna megkeresni Katherine-t, de a hosszú hajú férfi kilépett a bárból, és felém indult.

- Hol a pénzem? - dörögte. Gondoltam, ő is vámpír. Feltartottam a fa kést. Erősen beledöftem és... ő össze esett. Nem sorvadt el. Ömlött a vére, ahogy kihúztam belőle a kést, és levegő után kapkodott.

- Te beteg... ribanc... - hörögte. Megremegtem. Utolsó pillantását a szemembe fúrta, majd kihunyt benne az élet. Tapsot hallottam.

- Ügyes - Katherine hangja elismerő volt. Megperdültem.

- Megölettél velem egy embert. El kell tűnnöm innen...

  Az emlék olyan tiszta volt előttem, mintha a minap történt volna. Valójában, két hét nem sok idő. Damon kezei a vállamon pihentek, ahogy magához húzott. Időközben előjöttek rég nem látott könnyeim. Szégyenletes bűnöm terhe egyedül az én szívemet nyomta. Damon a teher piciny részét leemelte rólam. Neki elmondhattam. Őt nem riasztja ez el. Ő is gyilkos...

- Shh, Audrey... Katherine egy álnok ribanc - morogta. Felkaptam a fejem. Nem, nem! Megmentette az életemet...

- Damon, fogalmad sincs róla, mi mindent tett ő értem! - kiabáltam, és felpattantam. Az ajtó felé siettem. Előttem termett.

- Hidegvérű vámpírgyilkos vagy. Embert öltél, illegális üzelmekben vettél részt, Katherine kedvéért! Ezt tette érted! - mondta hideg hangon. Belenéztem jeges szemeibe, és a zsebembe nyúltam. Egy kézzel letekertem a verbénás fiola kupakját, amit magamnál tartottam.

- Nem ő rántott bele ebbe. Mentem magamtól - és a nyakára öntöttem a folyadékot. Hátraugrott. A szemem előtt hólyagosodott fel a bőre. Az ajtó felé iramodtam, most, hogy szabad volt az út, de egy másodperc múlva a falnak szorítva találtam magamat.

- Verbénát iszok minden áldott nap. Kis naiv - suttogta a nyakamra hajolva. Majdnem felsírtam a félelemtől. Aztán megacéloztam magam. Egy kis Damon Salvatore nem áll az utamba!

- Szexi, mikor így morogsz - leheltem legerotikusabb hangomon. Éreztem, hogy remegés fut végig a testén. Ez az, Audrey! - És a szemeid... Damon... - végigsimítottam gerince vonalán, mire ismét megremegett. Elmosolyodtam. De a következő lépésére nem számítottam. Ajka az ajkamon volt, heves csókcsatánk tüze átjárta az egész bensőmet. Nem! Nem veszthetem el az irányítást. Visszatereltem a gondolataimat normál mederbe, újra elővettem a tervemet, mindezt úgy, hogy Damon végig vadul csókolt. Rosszul éreztem magam, amiért kezelni próbálom őt. A kék szemei rávettek engem, hogy elmondjam neki múltam legsötétebb titkait. De ezt muszáj volt. Katherine volt az egyetlen teremtmény, aki ismert engem, úgy igazán. Nem tűrhettem, hogy szidják.

- Megőrjítesz, Dree - morogta Damon a nyakamba, mialatt az ágy felé húzott. Jó, a tervem eddig fantasztikus. Csak úgy feküdjünk... Szinte kívánnom sem kellett. Lefeküdt, és magára rántott. Itt kellett volna felpattannom és elrohannom, mert ő már eléggé be volt indulva, hogy nyerjek egy kis időt. De amikor végigsimított a hátamon, aztán az oldalamon. és végül a pólóm szegélyéhez ért a keze, bekattantam. Vadul téptem le az ingjét, és csókoltam, ahol értem. Éreztem, hogy lehúzná rólam a pólót. Kelletlenül elszakadtam az ajkaitól, de csak egy pillanatra.

"Édes, drága Katerina..."

   Szép napot!

Ma délután unatkoztam, és a mi egyetlen, utánozhatatlan Katherine-ünkről kerestem fanvideókat. Találtam is rengeteget, ezekből a - szerintem - legjobbakat tenném most ki ide is :)
1.
Kicsit más megközelítés, mint a többi, és a szám alatta gyönyörű. Végre nem egy, Kat gonoszságára épülő fanvideó!

2.

Ez nagyon passzol a legutóbbi fejezethez, tekintve, hogy a szám ajánlott zeneként szerepelt, és a cím is egy - kicsit elferdített (I'm helyett She's) - idézet volt ebből a party-slágerből.

3.

Ismét szomorkásabb. Gyönyörű zenével, és persze Katherine-el. A zene szövegét ajánlom mindenki figyelmébe ;)

4.

Katherine vadabb énje előtti tisztelgésnek tartom ezt a videó. Nem is tépem a szám, oltári jó!

5.

Éééés... az utolsó. A Rihanna-szám a videó alatt magáért beszél, és igazából mindent elmond. :D

Ezzel búcsúzom mára. 

xOxO:

Kat.

A következő rész tartalmából...

Hoztam egy kis előzetest, és egy - szerintem isteni - képet a mi egyetlen Damonünkről<3

Szóval... a következő rész tartalmából:

• A fejezet címe: I'm gonna make your head burn, azaz "Feltüzellek" (szép fordításban :D)
• Kiderül, Audrey miért menekült el
• Damon-központú fejezet lesz ;)
• Lesz egy 18+-os rész, hogy előre jelezzem :P
• Kicsit rövidebb fejezet lett, de eléggé... eseménydús :D

És most, jöjjön egy kis kóstoló a fejezetből:

- Nem ő rántott bele ebbe. Mentem magamtól - és a nyakára öntöttem a folyadékot. Hátraugrott. A szemem előtt hólyagosodott fel a bőre. Az ajtó felé iramodtam, most, hogy szabad volt az út, de egy másodperc múlva a falnak szorítva találtam magamat.

- Verbénát iszok minden áldott nap. Kis naív - suttogta a nyakamra hajolva. Majdnem felsírtam a félelemtől. Aztán megacéloztam magam. Egy kis Damon Salvatore nem áll az utamba!

- Szexi, mikor így morogsz - leheltem legerotikusabb hangomon. Éreztem, hogy remegés fut végig a testén. Ez az, Audrey! - És a szemeid... Damon... 

Hát, ennyi lenne, így elöljáróban. Kedden hozom a fejezetet, addig is jó szórakozást!

xOxO:
Kat.

3. fejezet

Helló!

Meghoztam a 3. fejezetet, gondolom nem sok vizet zavarok vele, de azért csak felraknám... :D Nem gáz ám, hogy senki nem olvassa... Én azért még naiv vagyok, és remélem, hogy változik a helyzet.

Csináltam egy kis montázst, így hangulat hozó-képnek és most hoztam ajánlott zenéket is, amit a szövegben a megfelelő helyeken meg is találtok.

Remélem, tetszeni fog. Írhatnátok pár biztató szót, vagy bármit, csak hogy ne érezzem magam egyedül, és legyen motivációm... ;)

xOxO:
Kat.

3. fejezet - She's maybe bad, but she's perfectly good at it

 Rihanna - S&M

  Mikor végre elengedett, még mindig remegtem. Igaza volt. A fogadalmam kötött. Belenéztem Katherine feketével kihúzott cicaszemeibe. Pajkos csillogást láttam benne, amit mindig.

- Olyan illatod van, mint a két, édes kis Salvatore-nak. Szerencsétlen flótás! Hát neked már csak a kis arrogáns Damon maradt! A hasonmásom gyorsabb volt... - vigyorgott. Felvontam a szemöldököm.

- Elena... Gilbert? Hasonmás? Hiszen ti ég és föld vagytok! - szemei elkerekedtek.

- Téged nem téveszt meg a külső hasonlóságunk?

- Persze, hogy nem! Amúgy kívülről sem hasonlítotok annyira. Róla süt a szelídség, a kedvesség. Plusz, egyenes a haja, amitől kislányos. Te non-stop feketében, vagy más sötét színekben jársz, a hajad csupa sötét lokni, az arcod sokkal kismacskásabb és csak a szemedbe kell nézni! Olyan vakok az emberek! Hogy tudnak téged összekeverni azzal a lánnyal? - tényleg hihetetlennek tartottam. Katherine elégedetten elmosolyodott.

- Már tudom, miért pont téged választottalak - kacsintott. - De most lefektetem az alap szabályokat. Ha meglátsz engem, viselkedj úgy az emberek előtt, mintha Elena lennék. És ez tényleg fontos! Plusz, emlékszel a verbénás meséimre? Na, azok igazak - mondta, és a kezembe nyomott egy kis neszesszert. Belenéztem. Rengeteg pici fiola, és egy ékszerdoboz volt benne. A dobozban egy gyönyörű ezüst nyaklánc pihent, egy különleges, kör alakú medállal, melynek hátuljába bele volt gravírozva a nevem.

- Vedd fel, és le ne vedd, míg itt vagy! Nem hiszem, hogy árthatnának neked, de azért fő az óvatosság. A fiolák tartalmát pedig minden reggel tedd a kávédba! - utasított. Még volt egy kérdésem.

- Miért pont én? Miért éppen én kellek? - nagyon régóta foglalkoztatott ez a kérdés. Katherine csak kedvesen elmosolyodott.

- Hidd el, egy nap meg fogod tudni. Úgy gondolom, most már hamarosan - aztán adott egy puszit a homlokomra, és eltűnt. 

  Némán sétáltam vissza az útra, amelyről az erdőbe szaladtam. Katherine-nek nem mondhattam ellent. Ebben teljesen igaza volt. Amikor elvesztem, megtalált, talpra állított engem, embert csinált belőlem, cserébe segítségemet várta, jogosan. Még csak  fel sem háborodhattam, amiért rám támadott, és minden piszkos munkát velem végeztetett. Miközben gondolkodtam, lábaim szinte akaratlanul is vittek előre, egyenest a házunkhoz. De ahogy beléptem, furcsa érzés kerített a hatalmába, mint mikor valami nem stimmel. Hanna szobájába rohantam. Sikítottam. A nyakán nagy seb, valószínűleg harapás, bár eltorzított, hogy ne lehessen felismerni. Formás mellei közé, a sötétbarna csipke felső masnijába kötve egy cetli lógott.

Hozd el hozzám, ha életben akarod tartani.

K.

Sikítottam, ismét. Tudtam, hogy csak egy módja van az életben tartásának, mégpedig az, ha Katherine átváltoztatja. Sírva vettem ki a zsebemből a telefonom, és kikerestem Damon Salvatore számát. Kicsengett, a harmadik sípszó után Damon unott hangját hallottam meg.

- Mondd.

- Hol találom Katherine Pierce-t? - tértem egyből a lényegre.

- Ki vagy? Audrey? - hallottam érdeklődést a hangjában.

- Kit érdekel? Hol van Katherine???? - kiabáltam a telefonba.

- Rower Head Street 3 - morogta a címet, és letette a telefont. Felnyaláboltam a vérző Hanna-t. Szerencsémre, pici és vékony nő volt - bár így is nehezebb volt mint én -, és én erős lánynak születtem, tehát nem okozott nagy gondot elvinni az ajtóig. Kiszaladtam vele a kocsihoz, és a hátsó ülésre fektettem. Gyönyörű gyűrű csillogott bal kezének középső ujján. Felismertem a fekete követ az ezüst foglalatban. Ugyanolyan, amilyen Kat nyakláncában volt. Ez védi majd a naptól.

Nem volt jogsim, de tudtam vezetni. Villámgyorsan hajtottam át a fél városon, követve a táblákat, több-kevesebb sikerrel. Végül kiderült, hogy a Rower Head Street összesen egy sarokra van a házunktól! Bosszúsan leparkoltam a 3-as számú ház előtt, és kiemeltem Hanna testét az autóból. Egyenesen besétáltam, az ajtó nyitva volt. Katherine az egyik nyitott ablakban ült, lábait kilógatta, és édes mosollyal fordult hozzám.

- Ügyes kislány. Féltem, hogy nem voltam elég érthető az erdőben - magyarázta, miközben átvette tőlem Hanna-t, és egy laza mozdulattal kitörte a nyakát. Elképedt, rémült arcomra pillantva gyorsan megnyugtatott. - Már adtam neki a véremből, ne félj. Ha felébred, majd én vigyázok rá, míg össze nem szedi magát. Kislány, ne sírj, Hanna talpraesett, jól fogja viselni. Amúgy, beszélgettem vele. Nem igéztem meg, mert verbénát itatsz vele, ami amúgy ügyes húzás. A lényeg, hogy azt mondta, ha a halálod és aközött kéne választania, hogy ő vámpírrá váljon, inkább az utóbbit választaná. Döntött - mosolygott rám "barátnőm". Ebben a pillanatban dühös voltam.

- Meg akarlak ölni.

- Tudom. De nem teszed.

- Miért?

- Mert a barátod vagyok. Megvédlek azokkal szemben, akik bánthatnak.

- Te bántasz.

- Feleannyira sem, mint mások bántanának.

- Köszönöm.

- Tudom.

Furcsa párbeszéd volt ez, és a végére egészen megnyugodtam. Katherine vigyázott rám. Az adósa voltam.

- Emlékszel az éjszakára, amikor az alkunk megköttetett? - kérdezte, szemei csillogtak.

- Persze.

  Hazafelé úton a pulcsimat a kezemben lóbáltam. Csupa vér volt. Hanna felébredt, azt megvártam, csak utána léptem le. Nem is akartam az üres házba menni. Egy helyet tudtam, ahová még mehetnék. A Salvatore kúria. Vágytam a kék szemek közelségére, egy szót sem szólni, csak nézni őket. Kopogás nélkül mentem be. Katherine szánalmas kis hasonmása a konyhában főzőcskézett. Ijedten kapta fel fejét, hosszú, jellegtelen barna haját a füle mögé tűrte. Aggódva nézett rám.

- Mi a baj? - kérdezte, hangja lágy volt és kedves. Feldühített.

- Elena, igaz? - bólintott, szemei tágra nyíltak, ahogy megértőn vizslatott. Egyre mérgesebb lettem rá. - Tégy egy szívességet, és fogd be a szádat.

Erre a mondatomra megjelent Stefan Salvatore a lány háta mögött.

- Audrey, jobb lenne, ha viselkednél. Miért jöttél? - kedves volt. Miért, miért kedves velem minden átkozott idióta?

- Mi a frász karika ütött belétek? Azt sem tudjátok, ki vagyok, mi okom lenne bármit elmondani nektek? - törtem ki. Stefan elgondolkodott.

- Talán Damonnel hajlandó lennél beszélni. Hasonlóak vagytok - alighogy ezt kimondta, bizseregni kezdett a tarkóm. Éreztem, hogy valaki van a hátam mögött. Megpördültem. Kék szemek. Végre! Hiszen ezért jöttem.

- Gyere - morogta, és maga után húzott a lépcső felé.

A tetőtéri szoba sötét volt, mint tulajdonosa. Leültem az ágyra, ő pedig mellém feküdt. Csak nézett rám. Istenem, ez volt a legjobb dolog, ami történt velem az utóbbi...hát, rengeteg időben.

Damon szemszöge

  Néztem a lányt. Dühös voltam rá, ahogy minden épeszű férfi dühös azokra, akik az exbarátnőjével jobb viszonyban vannak, mint vele. Ez most fokozottan igaz volt. Katherine Pierce képes volt behálózni egy védtelen, törékeny fiatal lányt, hogy elvégezze neki a piszkos munkát. Valami nagyon furcsa dolog élt Audrey Campbell-ben. Valami, ami sokkal több, mint emberi, és kitörne, de nincs lehetősége.

  Különös, arany-zöld színű szemei megbabonáztak, ahogy pillantását az enyémbe fúrta. Kicsit olyan volt, mintha kapaszkodna a tekintetembe, pedig én tettem ezt. Kétségbe esetten igyekeztem összefonni tekintetünket, úgy éreztem, csak két gyönyörű szeme tart vissza engem attól, hogy egy mélységes-mély szakadékba zuhanjak. Élveztem a csendet is, ami lényéből áradt. Nem értettem, öcsém és Elena miért faggatták. Miért akarna valaki beszédre bírni egy olyan lányt, aki csendjével és pillantásával többet mond, mint más ezer szóval? Miért nem hagyják őt békén? Úgy tűnt, céllal jött a házunkhoz. Ki akartam deríteni, milyen céllal, így kénytelen voltam megszólalni. Valahol, mélyen magamban azt reméltem, én leszek látogatásának oka.

- Miért vagy itt, Audrey? - kérdeztem. Kíváncsi voltam. Arca nem változott, hacsak a gúnyos mosolya nem számít változásnak.

- Miért érzem azt, hogy Stefan beszél hozzám, belőled? - oké, ez talált. Elvigyorodtam.

- Ouch.

- Fájt?

- Eléggé.

- Nem szereted Stefant?

- Kinevetem.

- Én is. Elenát is.

- Őt miért?

- Túl szelíd.

- És Katherine?

- Ő... Katherine - mosolya láttán valami furcsát éreztem. Annyi szeretettel gondolt Katherine-re! Valódi bizalommal.

- Miért bízol benne? - muszáj volt tudnom.

- Mert tudom, hogy bízhatok. Sosem hagyott cserben.

- Hogy találkoztatok?

***

The Pretty Reckless - Make me wanna die

Jacksonville, 2010.

  Vihar tombolt. Itt, Jacksonville-ben ritkán esett, de akkor nagyon. Nagyjából öt perce szöktem ki az ablakomon, partyszerelésben. Fekete, szakadt harisnya, kockás, rakott iskoláslány-miniszoknya, magas derékkal és egy fekete, szétszaggatott top. Tizenöt centis sarkú szandálom nem nehezítette a járásomat. Megszoktam. Fekete bőr dzsekimet összehúztam telt, és most nagyon kicsit elrejtett melleimen. A város széli temető felé siettem, ahol a "barátaim" vártak. Hatalmas zene, sírokon tomboló fiatalok. Átlagos csütörtök este. Egy magas, rövid, fekete, vörös tincsekkel tarkított, a négy égtáj felé álló hajú lány szaladt felém. Jacksonville-ben ritkán látsz lányt csizmában, rajta mégis egy combig érő, bőrből készült darab volt, bőr forrónacihoz és vörös fűzőhöz. Pamut dzsekije össze-vissza repdesett, ahogy felém tartott. Kezében vodka és cigi.

- Camille! Végre! Nehéz úgy nekiállni a dolgunknak, ha a végrehajtó nincs itt! Jackie épp tekeri a cigidet, itt a vodkád, Shane pedig vett neked fekete Dunhill-t, amit kértél - ölelt magához. Visszaöleltem.

- Oké, Gabrielle. Amúgy, hova? Azt tudom, mit és kinek, de hova? - tettem fel az alapvető kérdéseim közül az utolsót.

- A Nico Taste-be. Egy magas, kopasz férfi lesz a pultnál. Először hozzá. Kapod a cuccot, aztán a VIP asztalok közül a legeldugottabbnál ül egy szőke kislány. Neki adod, kapod a pénzt, és futsz - kacsintott. Tudtam, mit kell csinálnom. Két éve drogfutárkodtam, és kisebb összetűzéseket simítottam el, bandaháborúkat kreáltam a háttérből. Jó voltam, és hasznos, abban, amire kértek. Jackie felé tartottam, a rikító vörös hajú lányhoz, aki büszkén nyújtotta át felém a tökéletesen megtekert füves cigimet. Meló előtt egy jó joint-ot, három feles vodkát és két szál fekete Dunhill-t kértem, és mindig meg is kaptam. A jutalmam két utca kokain és egy üveg tequila volt, meg 2 g fű. Jó áron melóztam, jól jött a megbízóknak, hogy fiatal voltam, és nem volt sok igényem. Elszívtam a joint-omat, és senki nem jött a közelembe, hogy kunyeráljon, pedig tudták, a legjobb anyagot én kaptam. Miután végeztem, leültem az egyik sírkőre, és a fejfának támasztottam a hátamat, miközben bőr, szegecses táskámat az ölembe húztam. Kivettem a poharamat, és az öngyújtómat. Vodkát töltöttem magamnak, és meggyújtottam egy sima cigit. Jóízűen ittam, a cigi nagyszerűen esett a finom ital mellé. Ellenőriztem táskám tartalmát. Kés, zsineg, szigetelő szalag, eldobható mobil, a saját mobilom - kikapcsolt GPS-el -, egy üveg ásványvíz és a pénztárcám, hamis iratokkal. Plusz egy neszesszer, fésűvel, tükörrel, rúzzsal és szemceruzával. Megittam még két pohár vodkát, és felkeltem. Intettem Gabrielle-nek, hogy küldje a sofőrömet. Megjelent mellettem egy orosz srác. Szinte a homlokára volt írva.

- Mehetünk, Cam?

- Igen, Niko. Gyerünk - megiramodtam a kis, alacsony, fekete Mazda felé, mely szinte láthatatlanul vitt keresztül az éjszakán. A vihar miatt kevés ember volt az utcán, de tudtam, hogy a Nico Taste tömve lesz, mint mindig. Kiugrottam a kérdéses bár előtt a kocsiból, és a személyzeti bejáróhoz siettem. Beálltam a kis, esőtől védett dohányzó helyre, meggyújtottam egy szál cigit és elővettem a kis tükrömet. Végighúztam párszor a fésűmet a hajamon, feltettem egy kevés rúzst és gyorsan áthúztam a szemem feketével. Ahogy beslisszoltam, senkinek nem tűnt fel, hogy nem tartozom ide. Nem törődtek velem. Mikor beértem a vendégek által uralt tánctérre, az ablakba dobtam a bőrkabátomat. Tudtam, Niko azalatt az ablak alatt áll, és vigyáz majd a cuccomra. Eligazítottam szerelésemet, és átvágtam a táncoló tömegen. A pultnál ott volt a férfi, akit kerestem. Hangtalanul odaosontam, és beleböktem az oldalába. Megfordult. Megnézte a kezében lévő képet, és összehasonlította velem. Bólintott, és észrevétlenül a táskámba csúsztatott egy pici kartondobozt. Szó nélkül elfordultam. Bízott bennem a szerencsétlen flótás. Mindegy. Ő is csak egy futár, majd átrázom. A boxok felé vettem az irányt, a VIP felirat mögé. Kivettem a táskámból egy állandó kelléket: Nico Taste feliratú tálcát. A kis poharamat gyorsan megtöltöttem vodkával, ami szintén a táskámban volt, és észrevétlenül haladtam a leghátsó box felé. A kartondobozt ráraktam a tálcámra, és leraktam a boxban ülő lány elé azt. Gyorsan eltette a dobozkát, a tálca aljára ragasztott egy borítékot, és elment. Lehúztam a vodkát, és a tálcával a kezemben az ablak felé lopakodtam. Időközben a táskámba ügyeskedtem a kellékemet, és kilendültem a nyitott ablakon. Alatta Niko kapott el, és az épület hátulja felé noszogatott, míg ő elmegy a kocsiért. Sajnos, hibáztam. A nagydarab kopasz meglátta, hogy lelépek. Már várt.

- Add ide a pénzem.

- Nem adom. Jobb helyre fog kerülni - kacsintottam, és előkaptam a késem. Nem sokat értem vele, nagy taslit kaptam. Kaptam volna a másodikat is, ha egy kéz nem kapja el a férfiét. Egy sötét, göndör hajú, gyönyörű lány, fekete lakkbőr miniruhában. Láttam őt a VIP boxok között, végig figyelt engem. Elvette a késem, és az óriás bordái közé szúrt, majd ejtett egy vágást annak jobb felkarján. Aztán mélyen a szemébe nézett. Láttam arca furcsa változását, de nem akadtam ki.

- Mondd a neved - követelte az óriástól lágy hangján.

- Leonardo - mondta az elkábultan.

- Leonardo - mosolygott a nő - Visszamész a szállítódhoz, és elmondod neki, hogy a futár lány remekül dolgozott, de téged megtámadtak, mikor hazafelé igyekeztél, megkéseltek, és elvették a pénzed. Te szúrtad el, nem figyeltél - mondta neki, és meglepetésemre, a férfi pontosan elismételte a szöveget. A nő bólintott, és útjára engedte. Felém fordult.

- Elnézést az udvariatlanságért. Katherine Pierce vagyok.

- Camille Campbell - mondtam automatikusan.

- Nem mesélem el senkinek a melódat. Ha a szavadat adod nekem, hogy nekem fogsz dolgozni. Zokszó nélkül teljesíted a feladataidat, és nem hibázol. Áll az alku?

- Áll.

***

  Leesett az állam a történetét hallva. Az édes kis Audrey, mint közvetítő? Nem is, végrehajtó volt, ahogy a történetében is mondta. Merész. Már értettem, miért figyelt rá fel Katherine. Audrey kétségtelenül legalább annyira ravasz és vakmerő volt, mint Pierce kisasszony. De Audrey nem látott át a szitán. Fiatal volt még, bár, úgy tűnik, elég sok minden történt már vele.

- Ez nem magyarázat arra a kérdésre, mely már azóta foglalkoztat engem, hogy itt vagy - mondtam. Felvonta a szemöldökét.

- Mire?

- Miért vagy itt?

- Elbújtam.

- Ki elől?

- Magam elől.

- Sikerült?

- Dehogy... - nevetett fel. Édes volt, ha ajkai mosolyra húzódtak. Elképzeltem, mit tudnék velük csinálni...

- Miért hagytad ott Jacksonville-t?

Audrey szemszöge

  Feltette a kérdést, amit sosem akartam megválaszolni. Tyler is megkérdezte már ugyanezt, és nem éreztem késztetést, hogy eláruljam neki. Most viszont határozottan így éreztem. 

- Rendőrség?

- Az.

- Rajta kaptak?

- Rosszabb...

- Mit csináltál? - nagy levegőt vettem, és kinyögtem azt a mondatot, melyet még soha.

- Megöltem valakit.

Előrejelzés.

Hát helló, fiatalok!

Hoztam egy kis előrejelzést. A 3. fejezetet előre láthatólag péntek estére-csütörtök estére hozom, a címe: "She's maybe bad, but she's perfectly good at it", ami Rihanna S&M című számából egy sor. Katherine és Audrey viszonyát ismerhetjük meg, valamint fény derül rá, miért is menekült el Audrey, plusz Damon újra feltűnik (szegényt eléggé elnyomtam a második részben:$).

Most a továbbiakról:
-úgy döntöttem, "Parts"-ra (=részekre) bontom a történetet, mivel túl sok mindent szeretnék írni, és ezt valahogy tagolnom kell :)
-a "Part 1." a következő címet fogja viselni: Devil is coming, azaz Az ördög eljő.
-15 fejezetenként két hetes szünet következik, ez jelképezi, hogy lezárult egy rész
-2 rész biztosan el lesz különítve, már meg is van a fejemben
-ezentúl péntekenként lesz biztos friss, ez a fix időpont. Ha csúszok, jelzem.

Ennyit szerettem volna elöljáróban. Már ha valakit érdekel, és olvas egyáltalán, akkor talán hasznosak az infók.
Találkozunk pénteken!

xOxO:
Kat.

2. fejezet

Heyy!

Megérkezett a második fejezet! Ha érdekel valakit... :D Van benne egy kis csavar, és egy-két apróságra fény derül, és szép lassan betekintést nyerhetünk Audrey múltjába.

Jó olvasgatást!

xOxO:

Kat.

2. fejezet - Nothing to lose

  A telefonom szétesett, ahogy a falhoz vágtam. Amikor kinyitottam a szemem, forgott velem a világ. Homályosan tudtam, hogy halvány gőzöm nincs, hogy jutottam haza, de egyenlőre nem tudtam ezzel foglalkozni. Azon filozofáltam, hogy fogok kimászni az ágyból, és elkészülni háromnegyed kilencre. Felültem. Visszaestem. Ezt körülbelül háromszor játszottam el. Ekkor kopogtak az ajtómon.

- Audrey! Látogatód jött! - hallottam Hanna hangján, hogy nem örül neki. Én sem örültem.

- Oké... - morogtam, és felültem. Ismerős arc kukkantott be a szobámba, és hirtelen bevillant, hogy jöttem haza. Az a vigyor mindent elárult.

- Macskajaj? - jött be, pedig nem hívtam. Visszadőltem a párnák közé, és felsóhajtottam.

- Ne most, légyszi. Háromnegyed kilencre kész kell lennem. Az a Lockwood-srác jön értem - mondtam, a hangom reszelős volt. Megrázta a fejét.

- Nem jön. Tegnap ő is csúnyán berúgott, miután elmentél, azt mondta, kizárt, hogy ma reggel kocsiba üljön. Szóval én viszlek - mondta, úgy tűnt, élvezte a helyzetet. Felnyögtem.

- Akkor tűnés. Várj meg a konyhában, le kell zuhanyoznom... - elgondolkodtam. - Nos, először fel kell kelnem - jutott eszembe az első kihívás. Kitakaróztam, és megkíséreltem a műveletet. Damon ragaszkodott hozzá, hogy marad, így végignézte, ahogy elbotorkáltam a fürdőszobámba. A zuhany oltári jól esett, és a kiadós hányás is. Gondosan megmostam a fogamat, és magam köré tekertem egy törölközőt. Damon végigfeküdt az ágyamon, és a telefonomat nézegette. Csodás látvány volt, de szó nélkül az utazótáskámhoz léptem, kivettem egy fekete melltartót fekete, egyszerű tangával, és a törölköző alatt felügyeskedtem az apró ruhadarabokat. Élveztem perzselő pillantását, mikor ledobtam magamról a törölközőt. Mindig viccesnek találtam, hogy egy mozdulat nélkül fel tudom izgatni a legtöbb férfit, ilyenkor hálát adtam a teremtőnek, hogy ilyen alakkal áldott meg. Aztán eszembe jutott csúfos, százhatvan centis magasságom, és minden köszönetet visszavontam.

Mivel tegnap egyik srác sem viselt egyenruhát, úgy gondoltam, az nem kell. Hacsak a kék póló nem számított annak. Felvettem egy fehér, vászon rövidnadrágot és egy piros, bő pólót, meg a sportcipőmet. Úgy döntöttem, ez így tökéletes munkához. Összegumiztam a hajam, és alapozót tettem a szemem alatti karikákra. A táskámba szórtam a cigim és a telefonom, aztán Damonre pillantottam.

- Mennyi az idő? - kérdeztem, mire ő egyből rávágta:

- Indulhatunk - és felpattant az ágyamról. Figyelte, ahogy felveszek egy fehér kardigánt, aztán követett a földszintre.

- Nem eszel valamit? - kérdezte Hanna, mikor meglátott. Édesen felkuporodott a konyhapult melletti bárszékek egyikére, és egy fürt szőlőt csipegetett. Fehér melegítő nadrágos lábait maga alá húzta, hosszú, göndör haja csinos kis arcába lógott, és ahogy nyújtózkodott, olyan volt, mint egy kiscica. A falióra háromnegyedet mutatott, így Damonre néztem.

- Nyugodtan - bólintott, és a falnak támaszkodott. Hanna villámgyorsan készített nekem két nutellás kenyeret, amit imádtam. Üres gyomromnak nagyon jól esett, ahogy az a fél liter narancslé is, amivel leöblítettem. Puszit nyomtam Hanna arcára.

- Jó legyél! - köszöntem el tőle, és kisétáltam Damon után az ajtón. Kerestem a kocsit, de legnagyobb örömömre hatalmas, fekete motorral jött értem.

- Vezethetek? - kérdeztem lelkesen. Felhúzta a szemöldökét, és elvigyorodott.

- Majd ha kiérdemled - vetette oda, aztán felült, és várt. Morcosan felültem mögé, és átkaroltam, ismerős érzés volt hozzábújni. Ahogy a hatalmas masina felbőgött, elszállt belőlem a másnaposság. Nevetve élveztem, ahogy a szél belekapott felcopfozott hajamba, és csípte fedetlen lábaimat a jeges levegő. Damon is nevetett, valószínűleg rajtam. Nem zavart. Az viszont annál inkább, hogy túl hamar kellett leszállnom. Duzzogva néztem sofőrömre, mire ő csak vigyorgott.

- Este érted jövök - kacsintott, aztán visszaszállt a gyönyörű gépezetre, és eltűnt a szemem elől. Fejemet csóválva rágyújtottam. Figyeltem, hogy a sarkon befordul egy ismerős. Széles vállak, fekete haj. Ez csak Tyler lehetett. Messziről látszott rajta, milyen szörnyen érzi magát. Elcsodálkoztam, hogy én sokkal jobban vagyok, mint mikor ébredtem. Megráztam a fejem, és angyali mosollyal köszöntem rá félájult munka társamra. A szemeit is alig nyitotta ki, ahogy az ajtóhoz lépett, és előhalászta a kulcsot. Odabent teljes mértékben rend volt, mintha tegnap este nem lett volna hatalmas ivászat a falak között. Dolgoztam már pultosként, így nem volt nehéz dolgom, ráadásul délután kettőig összesen három vendég volt, és mindenki csak egy kávét kért. Mivel kettőkor ebéd szünet volt, kiakasztottuk a "Zárva" táblát és leültünk az egyik asztalhoz. Tyler mesélt a múltjáról, családjáról, az iskola-béli hierarchiáról, és jót nevettem, mikor nagyképűen önmagát sorolta a felsőbb körök vezető-egyéniségei közé.

- És te? Milyen szereped volt az előző sulidban? - kérdezte mosolyogva. Nehéz volt fenntartanom arckifejezésem. Kényes téma az én múltam.

- Nagyjából olyan, mint itt neked. Csak én nem osztoztam a pozíciómon másokkal - mondtam, és végül is, ez volt az igazság. Tyler felvonta a szemöldökét, de nem szólt semmit. Aztán ismét mosolyogni kezdett, és feltette azt a kérdést, amit reméltem, hogy megúszok.

- És hogy a francba kerültél te ide?

- Sajnálom, hogy megzavarom az idillt, de elmúlt három, és az ajtót sem zártátok be - hallottam meg Damon Salvatore hangját. Elöntött a megkönnyebbülés. Felpattantam, és megfordítottam az ajtón a táblát.

- Bocs. Nem figyeltünk - mosolyogtam, és nem foglalkoztam Tyler kérdő pillantásával. Végeztem a dolgom. Ezért jöttem ide.

Este egy ismerős arc tűnt fel, amitől megrettentem. Emlékeztem az előző este itt lévő, barna hajú lánykára, aki nagyon hasonlított ismerősömre, de ez nem ő volt. Meglepetten konstatáltam, hogy ez csak nekem tűnik fel. Hosszú, sötét loknijait hátravetette, és mosolygott. Mosolya olyan ördögi volt, amilyenre emlékeztem. Hallottam a kiáltásokat: "Heló, Elena!", meg "Elena, azt hittem, Stefannal vagy!". Hogy nem veszik észre, hogy ez nem az a kedves lány, akit tegnap láttam?

A pulthoz jött, fekete cipőjének sarkai ütemesen kopogtak. Egyenesen rám mosolygott, és egy cetlit nyomott a kezembe, észrevétlenül. Kért egy pohár colát, aztán leült a szőkeség meg a többi fiatal mellé az asztalhoz.

Tíz perc múlva találkozunk a mosdóban, drága.

Az órára pillantottam. Idegesen vártam, hogy a mutató a hatoshoz érjen, és abban a pillanatban a mosdóba mentem. Már várt.

- Katherine - motyogtam. Nem tudtam, most milyen viszonyban vagyunk, de ő odajött hozzám, és megölelt.

- Camille, drága! Úgy hiányoztál! - megkönnyebbülten öleltem vissza. Furcsa volt a régi nevemet hallani, de örültem, hogy Pierce kisasszony nem lett az ellenségem. De aztán a falhoz szorított, szemei elsötétültek.

- Cammie, Cammie! Buta kislány! Komolyan azt hitted, hogy elszaladhatsz? - morogta bájos mosollyal.

- Katherine, azt hittem, egy oldalon állunk. Mit ártottam neked azzal, hogy eljöttem? - kérdeztem. Felnevetett, és elengedett.

- Cammie, nem ártottál. De hiányoztál! Te voltál az egyetlen, aki nem félt tőlem. Olyan jókat buliztunk!

- Aha. És emlékszel az utolsóra? Nekem az nem olyan jól sült el - világítottam rá a tényre, hogy miért is hagytam ott Jacksonville-t, és vele együtt Katherine-t. Bűnbánón nézett rám.

- Hát akkor tényleg ezért léptél le? Nem akartam, hogy az legyen a vége, ami lett. Elszámoltam magam. Nem kéne itt lenned. Bajba fogsz kerülni. És mi az, hogy a középső nevedet használod? Tényleg ekkora gáz lett?

- Katherine, te nem figyelted a közéletet? Minden azzal a sztorival van tele, szerintem még most is. Muszáj volt meglépnem, amíg még tudtam. Egy ilyen helyen, mint ez a kisváros, tuti nem botlok ismerősökbe - mondtam, aztán rájöttem, mekkora hülyeséget beszélek. - Rajtad kívül. Igazából, nem gondoltam, hogy te nem találsz meg. Örülök hogy itt vagy, Katherine - mosolyogtam. Belül aggódtam, mi lesz ennek a vége, de inkább hozzábújtam az egyetlen emberhez, aki nem ítélt el a tetteim miatt. Aki bajba sodort.

- Hiányoztál, Cammie. Nem lesz baj. Katherine itt van, és megvéd - ölelt át megnyugtatóan. - Na, sicc dolgozni. Jó volt beszélni. Este összefuthatnánk - kacsintott, és én bólintottam.

- Keress meg - és már el is tűnt. Ahogy kiléptem a mosdóból, Damon Salvatore állta utamat. Szemei feketék voltak, hangja morgássá torzult.

- Miért van olyan illatod, mint Katherine Pierce-nek?

A kötelek a csuklómba mélyedtek. Feleslegesen kötöztek meg. Tudtam jól, mik ők, és én sokszor gyengébb voltam, mint közülük bárki. Damon dühösen meredt rám, ahogy az öccse, Stefan is. Katherine kis drágái - jutott eszembe a kifejezés, amit barátnőm gyakran használt. Nos, úgy tűnt, eddig tartott az álcám.

- Mi dolgod Katherine-nel, Audrey? Vagy mondjam inkább, Camille? - a kék szemek szikrákat szórtak.

- Katherine sodort bajba, és mindig ő mentette a hátsómat - mondtam. Csak az utolsó akciónál volt baj, de ezt nem kellett tudniuk. - Oldozzatok már el, nevetséges, hogy egy embertől így tartotok!

Stefan gondolkodott tisztábban. Eloldozott, és felmentünk a sötét pincéből a nappaliba. Katherine szelíd kis hasonmása a kanapén ült. Ügyet sem vetettem rá, az ablakhoz sétáltam, és a párkányhoz dőltem. Damon előttem termett.

- Ideje, hogy elmondd a sztoridat. Próbáltam infót gyűjteni rólad, de nagyon sötét és hatalmas akadályokba ütköztem. Valószínűleg, itt jön képbe Katherine - mondta undorral a nevet. Tudtam, miért utálják, de dühített.

- Damon, semmi közöd a múltamhoz. Egyikőtöknek sem! - kiáltottam, és elrohantam. Senki nem szaladt utánam. Ez megnyugtatott. Rohantam hazafelé, ahogy csak tudtam, és hamarosan már a szobámban voltam. Hanna nem kérdezett semmit, és ez jó volt. Ő csak szállást adott, nem avatkozott semmibe. Lezuhanyoztam, és felvettem egy régi, kopott farmert, egy sötét pólót meg egy nagy, szürke kapucnis felsőt. Jacksonville-ben így álcáztam magam, ha készültünk valamire. Indultam volna, egy helyet keresni, valahol az erdőben, ahol Katherine megtalál, de Damont pillantottam meg az ablak párkányomon.

- Engedj be, és mondj el mindent - kérte. Megráztam a fejem.

- Én nem bízom benned.

- Akkor kiben bízol? Katherine-ben? - kérdezte gúnyosan. A legkomolyabban néztem a szemébe.

- Csak benne - megfordultam, és leléptem.

Az erdő közepén találtam meg a megfelelő helyet. Már legalább egy órája láttam az utolsó házat, így éreztem, hogy már elég messze vagyok. Katherine pedig egy hatalmas fa ágán üldögélt, szexi, fekete szerelésben. Leugrott elém.

- Cammie. Lenne egy újabb buli kilátásban.

- Kizárt - ráztam vadul a fejem. - Soha többé. Nem szállok be semmibe. Nem akarok a rendőr őrsön éjszakázni!

- Szívem. Ha ezt a melót elszúrod, nem a zsarukkal találod szemben magad - mosolygott.

- Akkor mégúgy sem vállalom el!

Katherine egy fához szorított, dühösen morgott.

- Pedig nincs más választásod. Ha egyszer fogadalmat tettél nekem, nincs kiszállás.