JUHÉÉÉ! :D

Az oldal túllépte a 2000-es látogatottságot!

Majd' meghalok az örömtől, kb úgy nézek ki most, mint a kislány a képen :D Mikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy eddig eljutok... Igazából azt hittem, érdeklődés hiányában kb. a második fejezetnél törlöm a blogot :D De, hála nektek, ez nem következett be. Nagyon köszönöm Nektek, hogy olvassátok a történetemet! Egy írót ez a tény teszi a legboldogabbá a világon. Szerintem. :)

Imádlak titeket!

xOxO:
Kat.

Újabb díj :)

Nagyon köszönöm a díjat Zabie-nak! :)

Szabályok:
1. Tedd ki a logót a blogodra!:)
2.Köszönd meg a díjat annak,akitől kaptad!
3. Írj magadról 5 dolgot!
4. Add tovább 5 embernek tovább a díjat!
5. Írj azoknak a blogjára,akiknek tovább adod a díjat!

1. : Még részegen is képes vagyok blogolni, és akkor születnek a legjobb fejezetek, mikor iszom :) Én tipikusan a "piás író" címre pályázom. Nem vagyok egy alkoholista, de, mivel 16 éves vagyok, és falun lakom, ráadásul két bátyám van, elég sürven jutok alkoholhoz... :$

2. : Szenvedélyes krimi-imádó vagyok, és azt írok a legszívesebben. Igazából, nem a vámpírok a kedvenc témám, bár tudom, ez nem látszik. A másik blogom viszont végre a kedvenc műfajomban írom! :)

3. : Sosem sírok. Tényleg, soha. Még semmilyen helyzet nem hozta ki belőlem a sírást, sem a Titanic, sem a sok-sok gyilkolás a TVD-ben. Bár, mikor Katherine és Elena ugyanazon fejezetben utasította el Damont, akkor majdnem sírtam :$

4. : Nem érdekel mások véleménye. Tudom, ez közhely, manapság igen sok tini hangoztatja ezt divatból, de engem tényleg nem. Akármilyen polgárpukkasztó szerelésben végig megyek az utcán, nem érdekel, ki hogy néz rám, mit gondol rólam. Szerintem, legalább ilyen téren, kicsit különbözök a többi embertől, bár a fiatalabbik bátyám, az "öcsém" ugyanígy gondolkodik, mint én. :)

5. : Imádok egyedül lenni. Nálunk a kocsma a fő találkozási pont, mivel más szórakozási lehetőség nincs. Jóban vagyok a kocsmárossal a bátyáim révén, és már senki nem lepődik meg, ha néhanapján egyedül állítok be, és nem is jön társaságom. Szép csendben elvagyok az emeleten. Egy ötfős családban nem egyszerű egyedül lenni, szóval én így oldom meg. :)

Nekik adom tovább:

Audrey

vissza Zabie-nak :)

Katherine

Cinty

Kata

xOxO:

Kat.

New blog!

Sziasztok!

Új blogot nyitottam, és gondoltam ti lesztek az elsők, akikkel megosztom eme hírt! :D 

Az új blog, természetesen, új történetet is jelent, amit, remélem, olvasni fogtok! Ez a sztori minden természetfelettitől mentes. De, inkább nézzetek be, és győződjetek meg róla! Véleményeteket várom!

KATT IDE A BLOGÉRT!

A következő fejezetet pedig lehetséges, hogy csúszás nélkül, vasárnapra tudom hozni ide, a Mad World-re! :)

xOxO:

Kat.

In the next chapter...

• A fejezet címe: Baby, did you forget to take your meds?
• Megölök valakit, ami miatt lehet kicsit utálni fogtok, de már muszáj gyilkolásznom, ha már eddig nem tettem, és ha már nekiállok, kezdjem valaki olyannal, akiért fájhat is a szívetek ;)
• Ha már nekilátok a szereplőim pusztításának, még egyet el fogok venni, és ő az egyik főszereplőnk keze által fog meghalni. Elárulhatom, hogy ennek csúnya következményei lesznek :D
• Darren helyzete továbbra is bonyolult marad ;)
• Damon szemszöööög!!! :)
• Katherine végre akciózik picit :)
• Ez a fejezet is hosszabb lesz, mint amilyeneket régebben írtam, de most, hogy heti egyet teszek fel, sokkal jobban ki tudom dolgozni a részleteket. Remélem, jobban tetszik így :)
• Közeledünk a Part I végéhez, tehát egyre több akció és érzelem lesz. Tessék bekötni az öveket, mert innentől rázós lesz az út!

Részlet:

"Darren szemei elvörösödtek, erei kiduzzadtak, szemfogai megnőttek. Csak úgy, mint Anastasiának, aki ettől úgy nézett ki, mint valami mérges kismacska. Egy kismacska, akitől azért jobb félni. Ekkor néztem meg őket jobban. Vadászathoz öltöztek."

Ó, és még valami. Örömmel fogadom a kommentárokat, tényleg! :D Nem harapok, írjatok nyugodtan. Minél több komi, annál hamarabb érkezik a fejezet! Na, tetszik az ötlet? :)

xOxO:

Kat.

11. fejezet

Végre megszületett! Kicsit nehezebben ugyan, mint az eddigi fejezetek, de elkészült! És nekem, be kell valljam, tetszik. Az ajánlott zenék most fokozottan ajánlottak! :)

11. fejezet - Szeretni csak egyet lehet, csábítani százat

The Pretty Reckless - Just tonight

  Sötétség. Hiába nyitottam egyre nagyobbra a szemeimet, nem láttam fényt. Futottam, rohantam keresztül valami jeges sötétségen, kék szemek kergettek, kék szemek segítettek. És nem tudtam behatárolni, melyik szempár kihez tartozik.

  Felébredtem. Még nem fogtam a külvilág ingereit, azon gondolkoztam, Darren vagy Damon kergetett-e az álmomban. Aztán érzékeltem, hogy a fejem nem párnán fekszik. Kipattantak a szemeim, s az a sötétség fogadott, mint álmomban. Damon szobája - ugrott agyamba ez a mélyen eltemetett emlék. Próbaként végighúztam kezemet azon, amin feküdtem. Ez bizony nem ágy. Ahogy feljebb néztem, megtaláltam az oltalmazó - vagy épp üldöző - kék szemeket.

- Jó reggelt - mosolygott rám, olyan kedvesen, amit nem érdemeltem. Felültem.

- Hogy kerültem ide?

- Nyugi. Elkábultál a Grill mögött, úgyhogy elhoztalak. Olyan mélyen aludtál, és olyan részeg voltál, hogy gondoltam nem szeretnél Hannával vitázni - kacsintott. Kiugrottam az ágyból.

- Ruhák?

- Ismét nyugi. Elmentem hozzátok, és hoztam pár cuccot a gardróbodból, meg elhoztam a Grillből a táskádat. Menj, zuhanyozz le nyugodtan. A második ajtó balra - mondta, én pedig, felkapva a fekete cuccokat az ágyról, kiviharzottam.

- Találsz tiszta törölközőt a mosdó kagyló melletti szekrényen! - kiabált utánam. Fél órán át folyattam magamra a hideg vizet. Meglepetten láttam, hogy egész jó ruhákat hozott. Fekete harisnyát és egy bő, fekete inget, hozzá passzoló, csipkés derékövvel, meg egy magas sarkú bokacsizmát. Belebújtam a ruhákba, kifésültem a hajamat és fogat mostam. Elhozta a neszesszeremet is, szóval tudtam feldobni egy kis alapozót a szemem alá, vörös rúzst és fekete spirált, meg ki tudtam húzni a szememet. Már sokkal jobban éreztem magam.

Ahogy kiléptem a fürdőből, egy széles mellkasba ütköztem.

- Camille, jó reggelt - mosolygott rám Stefan kedvesen.

- Neked is - motyogtam, a rajtakapottak zavarával. - Én...

- Ébren voltam, mikor a bátyám hazahozott. Semmi gáz - mondta, és finoman megpuszilta a homlokomat. Természetesen, Elena ekkor jött ki az egyik szobából.

- STEFAN! - kiabálta mérgesen, és felénk viharzott. Ellökött. Felmordultam.

- Nem tengsz kicsit túl, drága? - sziszegtem, már rég nem akartam kedvesnek látszani. Utáltam Elenát. És ő is engem.

- Ez az én otthonom! Te itt nekem nem parancsolsz!

- Tévedsz, Elena. Ez itt Stefan és Damon otthona, nem a tiéd. Te is csak vendég vagy itt, mint én - világosítottam fel.

- Engem itt szeretnek! Te elmondhatod ezt magadról?

- Eszem ágában sincs kisajátítani két testvért. Engem nem kell megvédeni. Jó lenne, ha belátnád, hogy ők nem a testőreid!

- Hogy képzeled...

- Elena - szakította félbe Stefan hideg hangon. - Jobb lenne, ha ezt befejeznéd. Fontosabb dolgunk van. Menj le, mindjárt megyek utánad - mondta, mire a lány dacosan hátradobta a haját, és gyökeret eresztett.

- Nélküled nem megyek sehova - jelentette ki. Stefan felsóhajtott.

- Akkor várd meg, míg lezuhanyzok... - nekem ennyi elég volt. Megfordultam, és lementem a lépcsőn. Nem hiányzott Elena visítozása lüktető fejemnek. A konyhában kutakodni kezdtem fájdalomcsillapító után, de Damon kisegített.

- Tudtam, hogy kelleni fog - mosolygott diadalittasan, miközben átnyújtotta a pirulákat. Három szem igen erős gyógyszert. Egyből bevettem, aztán ledobtam magam a nappaliban az ablakpárkányra. Rossz előérzetem volt, mely nem is bizonyult tévesnek, mikor mindenki megérkezett, és megláttam Bonnie arcát.

- Klaus megérkezett - nyögte, ahogy leült a szőnyegre. Ahogy azt várni lehetett, Elena egyből rettegni kezdett. Stefan simogatta a hátát, de csodálkoztam, hogy Damon mellettem maradt. Miről maradhattam le az éjjel?

- Tudsz bármi mást, Bonnie?

- Nem kell mást tudnia - lépett be Katherine az ajtón. - Elena, lennél szíves idefáradni? - hívta a ház jelenlegi úrnőjét.

- Miért? - Kat odasuhant elé, és mélyen a szemébe nézett.

- Nem kérdezel, cselekszel - és bumm, a megbűvölés sikerült. Elena behívta az idegent a házba. Katherine arcán félelem ült. Kérdés nélkül is tudtam, ki a férfi mögötte.

- Klaus - mondtam, mire mindenki felkapta a fejét. Nem tudom, honnan tudtam ilyen biztosan, hogy ő az. Egyszerűen tudtam. A férfi elmosolyodott.

- Csak nem örvendek népszerűségnek? - hangjától remegés futott végig rajtam. Rossz értelemben. Életbe lépett túlélési ösztönöm, mely nálam kicsit máshogy működött. Felvettem csábos mosolyomat, és felé léptem.

- Mindig örülök, ha látlak - reméltem, hogy belemegy a játékba, mialatt elmélyítettem hangomat. Végigsimított a karomon.

- Hasonlóképp én is, kedves Camille. A Pokol legsötétebb bugyrának leggyönyörűbb angyala... - lehelte a fülembe. A szobában az elképedés szintje az egeket verdeste.

- Hadd mutassam be Klaust. Klaus, ők Stefan és Damon Salvatore, Bonnie Bennett, Caroline Forbes, Jeremy Gilbert, és Elena Petrova - mutogatott körbe Katherine. Elena nevének elváltoztatásán meg sem lepődtem. Petrova-lány volt ő is, csak selejtes egy picit.

- Annyira örülök, hogy mindannyiótokat megismerhetlek! Ritkán találkozhatom új, érdekes teremtményekkel - sandított rám.

- Mi nem örülünk neked annyira - morogta Katherine.

- Katerina, kedvesem! Ne légy ünneprontó. Tiéd a legédesebb barát a világon - nézett rám áthatón. Katherine nevetni kezdett.

- Fogalmad sincs, kiről beszélsz. Ha tudnád, az utolsó dolog aminek neveznéd, az édes lenne - kacsintott. - Oh, és Darren megelőzött.

- A fene. Ezek a Straight testvérek kiborítóak. Mindenhol ott kell lenniük? - morgolódott a férfi, aztán újból mosolyogni kezdett. - Mint tudjátok, nemsokára itt a telihold. És, drága Elena, tiéd a főszerep a darabomban! Tehát, még látjuk egymást - aztán méltóságteljesen kisétált az ajtón. Nem szóltak hozzám. Abszolút, egy árva szót sem, csak megdöbbenve bámultak. Elmosolyodtam. Nem is tudják, milyen jó színésznő vagyok!

- Te innen többé nem teszed ki a lábad - jelentette ki egyszerűen Damon mellettem. Felhorkantam.

- Én itt nem maradok. Van otthonom. Hanna és Katherine megvédenek - mondtam, mosolyom nem hervadt le az arcomról. Előző alakításom majdnem engem is meggyőzött. Katherine karon fogott.

- Lépjünk le, mielőtt még nyakörvet adnak rád - kacsintott, és kivezetett az ajtón.

Stefan szemszöge

  Remegés futott végig rajtam, ahogy Katherine és Camille elhagyták a házat. Igazából, azóta szüntelenül remegett a belsőm, hogy találkoztam Cammie-vel a fürdőszobában. Hogy bűvölhetett el mindenkit ennyire? Damon nem mondja, nem mutatja, de én látom rajt. A lány minden egyes mozdulatát követi, szinkronban mozog vele, és ezt ő még csak észre sem veszi. Annyira ráhangolódott! Még Klaus és Darren szeme is olyan furcsán csillogott. Nyakamat tettem volna rá, hogy Camille csak tippelt, hogy ki a szobába lépő személy, és csak megjátszotta, hogy ismeri. Ügyes kislány, de ennyire azért nem. De az biztos, hogy ha ő belép a szobába, Damon és én is megfeledkezünk Elena jelenlétéről...

- Nekem mennem kell - jelentettem ki.

- Nekem is - csatlakozott Damon. Megráztam a fejemet.

- Nem. Csak nekem - néztem rá szúrósan. És megértette. Kimasíroztam az ajtón. Láttam Cammie-t az utca végén sétálni, egyedül. Pár másodperc alatt előtte termettem. Meglepetten nézett, de csak egy pillanatig. Utána elmosolyodott, úgy, mint a macska, mikor a játszadozó egeret figyeli. Hátborzongató volt ez a mosoly.

- Camille... - kezdtem volna, de ekkor rájöttem, hogy nem is tudom, mit akarok mondani. Felnevetett.

- Te és a bátyád... Ugyanolyan ostobák vagytok. Engem ti nem ismertek. Mégis kellek nektek. Ráuntatok Elenára, vagy mi a szösz? - vonta fel szemöldökét. Igaza volt. Fogalmunk sem volt, ki ez a lány, és mire képes. Mégis...

- Én nem tudom, mi ez. De jó. Kell. És már van. Nem tudok ellene mit csinálni... - léptem hozzá közelebb. Kis teste megrázkódott a kevéske ruha alatt. Ezt jelnek véltem. Még közelebb húzódtam, ajkaim majdnem homlokát érték. Aprócska volt, de annál erősebb. Egyre erősebben rázkódott, és megéreztem valami mást. Izzadtság cseppek jelentek meg a halántékán. Nem, nem az én közelségemtől rázkódott. Ez valami más volt.

Camille szemszöge

  Nem igazán érdekelt Stefan monológja. Nekem csak egy utca kokain kellett. Vagy kettő...  Az elvonási tünetek megkezdődtek. Mintha kívülről láttam volna magamat, figyeltem a jeleket. Izzadás, reszketés, vérben forgó szemek, sápadt arc... Mind-mind a függőség tárgyának hiánya által kiváltott tünet. Kibontakoztam Stefan kezei közül.

- Bocsi, de nekem...

- Menned kell - fejezte be a mondatot. Csodálkoztam, hogy ő nem látja a változást. Megfordultam, és szinte rohantam keresztül az utcákon. Mikor megláttam a barátságos házat, szemem a szobám ablakára siklott. A redőny le volt húzva. Szuper. Ekkor kezdett csak feltűnni, milyen rossz idő is van. Nyoma sem volt bármilyen napsütésnek, sőt! Határozottan barátságtalan volt az időjárás a széllel, és a szemerkélő esővel. Beszaladtam, és Hannába ütköztem.

- Jó látni téged!

- Bocs, sietek!

- Elvonás? - szólt utánam. Riadtan visszafordultam. Még ő is látja?

- Miről... miről beszélsz?

- Nem vagyok vak. Csináld csak. Szerencsére, a véremmel rendbe tudlak hozni, ha tönkre teszed magad - mondta, és eltűnt. Hú. Még hozzá kellett szoknom, hogy már ő is vámpír. Nem tudtam ezzel foglalkozni most. Felrohantam az emeletre, és vadul ástam a szekrényem mélyére. Csalódottan emeltem fel a kis tasakot a ruháim alól. Már csak a vész-vész-vész-vész tartalékom maradt. Kellett találnom egy dealert.

  Gyorsan megcsináltam egy utcát a kézfejemre, és a nyakamban lógó kereszt egy darabja segítségével felszippantottam. Nem volt elég. Még két utca után, jólesően dőltem hátra a padlóra. A fejem nagyot koppant, de nem érdekelt. Csak a ködöt figyeltem, mely lassan a szemem elé ereszkedett.

- Hívj be! Hívj be Camille, hallod? - alig érzékeltem a hangot. Elmotyogtam egy gyengécske invitálást, és valaki máris felemelt a földről. Hirtelen nem jutott el az agyamig, hogy akikben egy kicsit is bízhatok, azokat már behívtam, és hogy sem Stefan puha hangja, sem Damon jellegzetes aurája nem ölelt körül. Még csak nem is Klaus mézes-mázos hangja ütötte meg a fülemet. Már csak egy ember lehetett, de ezt én akkor nem vettem észre. Rátapadtam a vérző csuklóra, melyet megmentőm a szám elé tartott. Ez a vér más volt, mint Katherine-é, melyet olyan sokszor kóstoltam. Ettől a vértől megvadultam, gyilkolni és szexelni akartam, vadul táncolni, lerészegedni, csókolózni, lopni, csalni, hazudni. És azonnal rájöttem, ki van rám ilyen hatással.

- Darren - szakadtam el felnyitott csuklójától. Kék szemei rám meredtek.

- Jól vagy, Camille?

- Persze, te idióta! - pattantam fel az ágyból, kitépve magam karjai közül. Sokkal erősebbnek éreztem magam, mintha valami, ami hiányzott belőlem, visszakerült volna a helyére. Nem értettem ezt, de most dühös voltam. 

- Mi a baj? Meggyógyítottalak, most miért vagy mérges? - nézett rám értetlenül. Vadul megráztam a fejemet, hajam így a szemem elé került. Meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal sötétebb, mint volt. Legalább olyan sötét, mint az éjszaka.

- Egyrészt, mert nem voltam rosszul. Csak be voltam nyomva, és úgy is akartam maradni, de hála neked, elpocsékoltam az utolsó kis kokainomat is! Másodszor... A véred furán hat rám - morogtam. Elmosolyodott.

- Bocsánat. De komolyan. A vérem pedig azért hat rád máshogy, mint a többieké, mert az enyém nem átlag vámpír vér, mivel nem átlag vámpír vagyok. És rád még különlegesebben hat. Sokkal... Vonzóbbá tesz - lehelte. Megpördültem, és a tükörbe néztem. Igaza volt. A bőröm sokkal fehérebb, a hajam sokkal feketébb és dúsabb lett. A szemeim furcsa színe még hihetetlenebbé vált, a sárga és a zöld elképesztő egyvelege, melyben mindkét szín elkülönül, ráadásul még vágottabb cicaszemeim lettek. Az ajkaim sokkal teltebbé váltak, a melleim formásabbakká, a lábaim szintén, a derekam pedig nagyon vékonynak tűnt. Úgy egy az egyben, nagyon kívánatosnak tűntem, még számomra is. Darren is észrevette a változást. Szorosan mögöttem állt, kezeit vállaimon nyugtatta, ajkai a nyakamat súrolták. Megráztam a fejem.

- Nem, nem! Felejsd el! Belőlem nem iszol!

- Ha csak egyszer...

- Nem! - förmedtem rá, látva esdeklő, elsötétülő szemeit. Rögvest hátrébb húzódott.

- Nekem most el kell mennem - jelentette ki.

- Határozottan el kell - helyeseltem buzgón a hatalmas férfinak. Könyörögve nézett rám, tekintetében csupa rajongás. Beleborzongtam.

- Láthatlak még? - kérdezte, és hangja annyira kétségbeesett volt, hogy úgy éreztem, nem bánthatom.

- Látni fogsz - mondtam, és kitártam neki az ablakot. Azonnal kiugrott rajt. Láttam, hogy Anastasia épp ebben a percben ért az ablakom alá.

- Tudtam, hogy itt leszel! Tűnjünk innen, mielőtt meglátnak! Ó, szia Camille! - kiabált fel nekem, mikor észrevett.

- Heló - köszöntem vissza, és becsaptam az ablakot. Belenéztem újra a tükrömbe. Hm... Ha már így nézek ki, miért is ne használjam ki? Ki tudja, meddig tart a vér hatása... Szekrényemhez léptem, kivettem egy latex nadrágot és egy fekete pulcsit, ami épphogy a mellem alá ért, és mindkét válla lecsúszott, ezért csak a mellem tartotta a helyén. Comközépig érő bőr, tűsarkú csizmát húztam, felkaptam a bőrdzsekim, melynek zsebeibe süllyesztettem a cigimet, a telefonomat és a pénzemet, erős feketével kifestettem a szemeimet és leszaladtam a lépcsőn. Hanna nem volt itthon, ezért kimasíroztam a házból, és egyből a Salvatore-kúria felé vettem az irányt. Ez egy vicces menet lesz...

Nelly Furtado - Maneater

Várakozásaimmal ellentétben, Elena volt az első akibe belebotlottam a nappaliban.

- Damon? Vagy Stefan? - kérdeztem, mialatt elmosolyodtam. A lánynak leesett az álla.

- Mit kentél magadra? Vagy a szemem káprázik?

- Na, csak nem bejövök? - nevettem fel alattomosan. Elő kellett hoznom az igazi énjét, muszáj volt kiprovokálnom belőle a Petrova-temperamentumot.

- Annyira nagyra vagy magaddal! Mintha te valamivel több lennél, mint én! - kiabálta dühösen.

- Több is vagyok. A különbség köztünk annyi, hogy nekem van egyéniségem, akaratom és szabadságom, míg te ezek nélkül vagy kénytelen élni - kacsintottam. Felpattant a kanapéról.

- Szóval, én egy jellegtelen senki vagyok? Akkor miért én kellek Stefannak és Damonnek is, helyetted? - köpte az arcomba. Mosolyogtam, szüntelenül.

- Csak egy név: Katherine. Ő volt életük szerelme, te pedig a pontos mása vagy, legalábbis külsőre. Ez válasz a kérdésedre?

- ÉN NEM VAGYOK KATHERINE! - üvöltötte magából kikelve. - Viszont te annál inkább. Ugyanolyan alattomos, számító, önző ribanc vagy, mint ő!

- Ne sértegesd Katherine-t - mordultam rá.

- Hát téged sértegettelek! Vagy annyira elvakít a Katherine iránti rajongásod, hogy ha meghallod a nevét, mást nem veszel észre? - mondta, némi gúnyos éllel a hangjában. Oké, lassan előjön...

- Fogalmad sincs a kapcsolatomról Katherine-el. De nem is érdemled, hogy elmagyarázzam. Ahogy Stefan és Damon figyelmét sem érdemled. Senki vagy. Egy különleges nő tökéletes hasonmása, de attól még csak egy senki.

- Ide hallgass! - jött közelebb hozzám, s lehalkította hangját. - El a kezekkel Stefantól és Damontől! Úgy szeretem őket, ahogy más nem tudná. Te sem. És nem engedem, hogy egy narkós kis ribanc elvegye őket tőlem, miután nagy nehezen megszereztem! - morogta. Végre, ezt vártam! Megéreztem valaki jelenlétét a szobában, s csendjéből kikövetkeztettem kilétét.

- Stefan, ugye jól hallottad? - kérdeztem hátra sem nézve. Elena a szája elé kapta a kezeit.

- Tökéletesen tisztán - mondta seszínű hangon. - Camille, sétálnál velem? - kérdezte. Mosolyom megszelídült.

- Persze - fordultam meg, s kezem kezébe tettem. Elena sírni kezdett, én pedig mosolyogtam. Végigsétáltunk az utcán, egészen az erdőig, csendesen haladtunk. Ahogy elnyelt minket a sötét rengeteg, Stefan megállt, maga felé fordított, mélyen a szemembe nézett és beszélni kezdett.

- Ne hidd, hogy nem tudtam, mit csinál Elena. Félti az életét. Mivel Damon erősebb nálam, persze ő is kellett neki. De én azt hittem... Nem tudom, mit hittem - rázta csalódottan a fejét. Megsajnáltam. Szegénnyel nagyon csúnya játékot űztek. Közelebb léptem, és megöleltem. Olyan kétségbeesetten ölelt vissza, hogy azt hittem, meghal, ha nem húzhat még közelebb magához. - Camille, én... Úgy szeretem, hogy ilyen őszinte és spontán vagy! Hogy nem félsz semmitől! Én...

- Nem, Stefan. Nem. Tele vagyok hibával. Nem - jelentettem ki. Nem akartam bántani őt, dehát ez egy ilyen játék...

- Jaj, Cammie! Te sosem félsz. Sosem hátrálsz meg. Nézz rám - fordított újra maga felé mikor el akartam menni. - Nem félsz kimondani, amit gondolsz. Igaz, rosszabb vagy az ördögnél, őrültebb, mint száz bolond és vadabb, mint Katherine, de lehetetlen kiszabadulni a bűvkörödből. Lehetetlen... - mondta, s tudtam, teljesen őszinte. Ezt becsültem benne. Nem félt kimondani, mi nyomja a lelkét. Nem félt megalázkodni, pedig most épp azt tette. Nem akartam ellökni. Megöleltem.

- Stefan, jobb, ha én megyek - mondtam, és őszintén mosolyogtam rá. Édes fiú volt. Ő is mosolygott.

- Menj csak. Majd találkozunk - mondta, és egy puszit nyomott az arcomra, nagyon óvatosan, a számhoz nagyon-nagyon-nagyon közel. Aztán eltűnt. Végignéztem magamon. Még tartott a vér hatása. És még pont egy állomása volt a tervemnek...

- Camille - hallottam meg valahonnan az erdő sötétjéből a hangot, amit vártam. Vadul mosolyodtam el.

- Szia Klaus - köszöntem. Éreztem, hogy mellettem van, áradt belőle az egoizmus.

- Gyönyörűbb és gyönyörűbb... - morogta mosolyogva, amitől kirázott a hideg. Szerencsére nagyon jól tudtam, hogy Darren megérzi, ha félek, és kihúz a bajból.

- Köszönöm? - mondtam, kicsit magasabb hangon, kérdés-szerűen. Egyre szélesebben mosolygott.

- Sosem bántanálak. Nem vehetek el a világtól valamit, ami ennyire meseszép - mondta. Felvettem a kesztyűt.

- Akkor gondolom érted, hogy ki sem sajátíthatsz.

- Ó, eszem ágában sincs. Csak tudatni akarom veled, hogy el foglak vinni innen. Amint letudtam a dolgomat. Felőlem hozhatsz magaddal akárkit, lehetsz bárkivel, csak legyél mellettem. Nem tudom, milyen erő rejlik benned, de nem ereszt... - lehelte a fülembe, mire én mosolyodtam el. Nyertem!

- Elvihetsz. Majd. És sosem leszek a tiéd - súgtam a fülébe, majd futásnak eredtem, vissza a Salvatore-házba. Rájöttem, hogy borzasztó éhes vagyok, így a konyhába mentem. 

Katy Perry - E.T.

Damon, szokásához híven, megjelent, mikor a legkevésbé számítottam rá. Ahogy kék szemeibe néztem, eszembe jutott az álmom. Mivel éreztem még a vér hatását, tudtam, kíván.

- Te velem vagy, vagy ellenem? - kérdeztem, mire felszaladt a szemöldöke.

- Ezt meg miért kérded?

- Tudnom kell, hogy viselkedjek veled - vágtam rá. Közel lépett hozzám, közelségétől kirázott a hideg.

- Nézz rám. Szerinted veled vagyok, vagy ellened? - morogta, láttam, hogy szemei elsötétülnek.

- Honnan tudnám? Ellöktelek, amikor megtudhattam volna...

- Hé - motyogta, mialatt az állam alá nyúlt.

- Éjjelente azt gondolom, szöknöm kell előled, míg csak szökni tudok még... - dúdoltam szórakozottan, mire láttam, hogy elmosolyodik.

- Felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád, míg elrejtelek árnyékomban, senki nem bánt - kacsintott. Mosolyognom kellett furcsa társalgásunkon.

- Tudod... - kezdtem monológomba, mellyel tartoztam neki. - Na várjunk. Ne szólj közbe, jó? Ezt végig kell mondanom - megvártam, míg bólint, aztán nagy levegőt vettem. - Hiba volt lefeküdnöm veled. Igazából nem akartam. Csak a tervem egy része volt az előjáték, csak... aztán nem tudtam megállni. De utána tudtam, hogy muszáj távol maradnom tőled. Én meghalni jöttem ide. Tudom, hogy végem lesz. Nem engedhettem senkit közel magamhoz, játszanom kellett a játékomat, muszáj volt, különben mindenkit veszélybe sodrok. És téged nem akartalak... És nem akartam, hogy bárkinek is fájjon az elvesztésem, így nem szereztem barátokat... De te annyira vigyázol rám! Nem tudom eltitkolni előled az okot, amiért úgy viselkedtem veled, és nem is érdemlem, hogy mellettem állj, és... - egy könnyű csókkal belém fojtotta a szót. Kaptam csókja után, mint fuldokló a mentőöv után, szükségem volt rá, ajkait akartam, s meg is kaptam. Éreztem, hogy neki is szüksége van rám. Mikor felvett, készségesen tártam szét combjaim, s köré fontam a lábaimat. Seperc alatt fenn voltunk a szobájában. Az ágyra tett, s fölém térdelt. Mély, hosszú csókban forrtunk össze. Aztán, egyszer csak észbe kaptam. Eltoltam magamtól.

- Mi van? - kérdezte, hangja valahonnan egész mélyről jött. Minden erőmre szükségem volt, hogy most felkeljek.

- Megyek, eszek valamit - mondtam, rá sem nézve. Megigazítottam a pulcsimat, és kimentem volna az ajtón, ha nem áll elém. Vadul fúrta pillantását az enyémbe.

- Most mi a bajod? Felfogtam az okokat, amiért ribancként viselkedsz, és nem érdekelnek! Nem érdekelnek, mert veled akarok lenni! - emelte fel a hangját. Majdnem elsírtam magam, de elrendeztem arcvonásaimat, és gonosz tekintettel néztem rá.

- És ha én nem akarok veled lenni? Senkitől nem akarok elszakadni, pedig, ha most veled leszek, el fogok, előbb vagy utóbb.

- De velem akarsz lenni! Aki nem akar semmit, az nem csókol így - vágta a fejemhez.

- Jobb színésznő vagyok, mint hinnéd. És most, engedj ki a szobából!

- Én ezt nem hiszem el! - vágta hozzá a falhoz a mellette lévő komód egyik fiókját, amiből szanaszét repültek a pólók. - Egyszer vagyok teljesen őszinte, és akkor is ez történik! Menj, és nyírasd ki magad! Ennyi! - ordította, és eltűnt. Még mindig remegtem, amikor lementem a konyhába.

Bocsiiii :$$$

Mivel ilyen rengeteget kések - amit nagyon röstellek - hoztam egy zenét, és egy kis meglepit, amit a "Tovább"-ra kattintva olvashattok!

Ez a szám tökéletesen illik a fejezethez, csak a refrént annyiban kell átírni, hogy "She's so cruel" ;) Camille "kiteljesíti" hatalmát Mystic Falls férfiain. :D

Award - again :)

Mindenek előtt, bocsi a csúszásért! Legkésőbb csütörtök éjjelig meglesz a fejezet, és a csúszást behozandó, hosszabb lesz, és hozok egy extra képet is! :)

Nagyon köszönöm a díjat Angelnek és Katherine-nek! :) Köszönöm, hogy gondoltatok rám! :)

A DÍJ SZABÁLYAI:

1. Tedd ki a logót a blogodra

2. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

3. Írj ki 7 dolgot magadról!

4. Küldd tovább 7 írónak (Linkeld a blogjukat!)

5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket nálad!

A 7 dolog rólam:

1: Beteges táska-gyűjtő vagyok. Tényleg. Szerencsére van 2 bátyám, akik közül az egyik sokszor visz vásárolni, és olyankor mindig gyarapodik a gyűjteményem. Már magam sem tudnám megmondani, miért veszek össze ennyit, de mindet imádom :$

2: Azok közé a lányok közé tartozom, akik tökéletesen elégedettek magukkal. Túl vékonyak a lábaim, van egy kis pocim, nagyon vékony szálú hajam van és nagyon szeplős vagyok, de egyszerűen nem tud zavarni. És azt vettem észre, hogy amíg engem egyáltalán nem zavar, addig másokat sem. :)

3: Zenei téren mindenevő vagyok. Tudom, azt hiszitek, ez nem nagy cucc, de minden stílust meghallgatok. Imádom: The Pretty Reckless, Rihanna, Bonnie Tyler, DELTAAA : D , Sugarloaf, Hooligans, FankaDeli, McGőz, Christina Aguilera, minden ami dupstep, All Time Low, Taylor Swift... És még sorolhatnám :D Én tényleg bármit meghallgatok, aminek kicsit is jó a szövege, vagy van valami laza feeling-je. :)

4: Nem szeretem a sablon-fiúkat. Főleg ezek a mostaniak... Szerintem egy férfi ne a hajvasalót emelgesse! Szánalmas, hogy a mai "pasik" néha több időt töltenek a fürdőszobában, mint én. Szerencsére, a barátom pasiból van, nem valami átmenetből a férfi és a nő között :)

5: Soha az életben nem mondok rosszat a szüleimre, vagy a testvéreimre. Nem értem, miért menő, hogy 12 éves kislányok a saját anyukájukat szidják... Hát könyörgöm, ő tartja el őket! Ha anyu nem enged el valahova, akkor nem enged. Nem ő a hülye, hanem esetleg én akarok túl sokat... Ezt sokan nem bírják felfogni. A testvéreim... Hát, két bátyám van, az egyikük 24, a másik 27 éves, tehát szerencsére nálunk nem volt ez az örökké-veszekedős-utálkozós korszak. Nem vagyok épp jó gyerek, se visszafogott lány, ezt mindig arra fogom, hogy fiúk közt nőttem fel, de sosem bántottam őket. Néha veszekedünk természetesen, de szerintem mi vagyunk a világ legjobb tesói^^ Ráadásul, úgy vigyáznak rám mint a szemük fényére. És nekik hála, kimaradt az életemből az a gusztustalan, ribanckodós bulizás, amit a legtöbb 14-15 éves lány művel, legalábbis ahogy én látom. Mivel engem mikor elballagtam 8.-ból 14 évesen, csak a bátyáimmal engedtek el, és ők nem viselték volna el, ha leégetem őket :)

6: Imádom a pálinkát. Jó, fiatal lánytól ez így fura, de tényleg. Nagyon szeretem. Az egyetlen barátnőm, akit tényleg annak is nevezhetek, nem bírja lenyelni sem, de én egyszerűen imádom. Mindig ki is röhögnek a barátaim, mikor buli előtt előhúzom a pálinkás üveget a kabátom elől, de ők legalább isznak velem :D

7: Tipikus raszta vagyok. Nem a haj, az életérzés. Totálisan. Én vagyok a "füves" címszó mellett a szótárban, pedig nem szívtam még egyetlen marijuanás cigit, de ha legális lenne, esküszöm szívnám. Bár, a legtöbb barátom szerint én alapból olyan vagyok, mint aki be van tépve... Hát, rasztának születni kell :D

A 7 blogger, akiknek tovább adom:

Delaney

Kata

Ginewra

Zabie

cindrell

Klauu

Annie

xOxO:

Kat.

In the next chapter...

• címe: 'Szeretni csak egyet lehet, csábítani százat'
• Klaus megjelenik ;)
• Elena és Camille konkrétan végig veszekszik az egész fejezetet
• Cammie mellett a főszerepben: Stefan, Damon, Klaus
• Tyler visszatér a történések zuhatagába :)

!!!

Az időpont VÁLTOZHAT! Nem biztos, hogy be tudom fejezni a fejezetet 21-éig. Ha igen, akkor természetesen hozom, de ha 1-2 napot csúszok, ne faljatok fel. :)

xOxO:

Kat.

Spoiler féleség... :)

Ez a videó a tökéletes spoiler a 13-15. fejezet érzelmi dolgait illetően. Na meg a szám. Annak a két fejezetnek a legjellemzőbb mondata ez lesz: "I really need you tonight".

Szerintem ez elég sokat elárul arról, mire is lehet számítani...

Oh és ez a szám az eredetije annak, amit Damon és Camille énekeltek a 10. fejezetben. És amúgy szerintem ez is nagyon szép, majdnem szebb, mint a magyar verzió :)

xOxO:

Kat.

10. fejezet

10. fejezet - Killing me softly...

   Eleget tettünk a kérésemnek. Reggel telefon csörgésre ébredtem.

- Itt Caroline. Gyere, megbeszéltük, hogy hatra itt leszel, hol a fenében vagy? - rápillantottam az órámra. Fél hét. Este. Wow! Kialudtam magam...

- Bocs. Mindjárt ott vagyok - lecsaptam a telefont, és kimásztam az ágyból.

   Fekete álruhában mentem városházára. Itt tartották az ünnepséget. Azt hiszem, a polgármester és a felesége házassági évfordulója... Talán. A hátsó ajtón mentem be, ahol Caroline már sürgölődött. Berángatott egy kis szobába, ahol egy hatalmas tükröt támasztottak egy rozoga asztalra, ami előtt egy kis szék állt. Bonnie mosolygott rám, mintha kedvelnénk egymást. Az asztalka meg volt pakolva mindenféle fodrász- és sminkes cuccokkal. A sarokban egy letakart próbababát láttam.

- Bonnie készít fel! Ügyesen! - Caroline, mint egy forgószél, úgy suhant ide-oda.

- Tádámm - húzta le a ponyvát a babáról Bonnie. Leesett az állam. Combközépig érő, kerek kivágású, lebegő, háromnegyedes ujjú, fekete elöl fűzős, sötét vörös selyem miniruha volt, ami tökéletesen passzolt a szám hangulatához. A cipő fekete volt, platformos, tíz centis tűsarkú, és a lábfejemtől a lábszáram közepéig gyönyörű csipke volt, elől nyitott. Fekete, szintén csipke nyakpánt volt még a babán, melyen egy pici, áttetsző "kristály" fityegett. Meseszép volt minden, és teljes mértékben a dalhoz illett. Bonnie segített belebújni a ruhába, ami természetesen olyan volt, mintha rám öntötték volna. Felvettem a csodás cipőt és a nyakpántot, és egészen otthonosan éreztem magam a gótikus szerelésben.

- Csüccs, a sminked következik - mondta Bonnie, és rutinos mozdulatokkal sápadtra púderezett. Szemhéjamat füstös feketére festette, szempilláimat valami optikailag hosszabbító spirállal varázsolta igézővé. Ajkaimra olyan mélyvörös rúzst kent, amilyet én még nem láttam. A fülembe ugyanolyan "kristály" fülbevalót tett, amilyen a nyakpánton is volt. Aztán a hajamnak állt neki. Azt hittem, nem bír vele, de tévedtem. Szakértő mozdulatokkal varázsolt lágy loknikat gubancos fürtjeimből. Aztán az egészet összefogta hátul, és oldalra húzta, egy fekete gumival kötve össze. Elöl hagyott néhány tincset az arcomba hullani, és az egészet kicsit feltupírozta, hogy még többnek tűnjön. Az eredmény lélegzet-elállító lett.

Ahogy kiléptem a kis szobából, a sok elismerő tekintetből tudtam, hogy nem csak én vagyok elégedett önmagammal. Mindenkinek leesett az álla, még a nőknek is!

- Bonnie, ki lesz a partnerem? - kérdeztem tíz perccel kezdés előtt.

Vámpírok bálja - Teljes a sötét

- Én - hallottam egy hangot, melytől kirázott a hideg. Nem akartam többé hallani a hangját. Reszketve fordultam meg. Damon Salvatore állt előttem, teljes pompában. Fekete szmokingban, fekete, hatalmas köpennyel, mely belül ugyanolyan sötétvörös volt, mint az én ruhám. Fekete haja precízen hátra volt simítva. Tökéletes volt, és teljesen passzolt hozzám. Mellém lépett.

- Showtime - vigyorgott, mikor hallottuk a tapsot, mely a konferansziénak szólt, azaz Elenának. Színpadra léptem, és nem volt helye gondolkodásnak. Sötét volt minden, senki nem látta, hogy én már a színpad elején állok, csak mikor elkezdtem a dalt. Damon belépésekor halk sóhajok szakadtak fel a közönség nő tagjaiból. Gyönyörű hangja volt. A hideg futkosott a hátamon, főleg, mikor tudtam, hogy mögém ért. A Merülj el... kezdetű sornál a derekamra csúsztatta a kezét, és közel húzódott hozzám. Aztán a következő soroknál átkarolt. De szerencsére ki kellett bontakoznom, és a közönségnek féloldalasan állva, neki kellett énekelnem. Megfogtuk egymás kezét, aztán el is engedtem. Odébb lépkedtem, miközben folyamatosan énekeltem, ő pedig a háttérbe húzódott.

  A második verse-nél már nem kellett színészkednem. Minden sort komolyan gondoltam, s neki énekeltem. Amikor együtt énekeltünk, szorosan a hátam mögött állt, két kézzel fogta a derekamat. Aztán egymással szemben, párbeszédet folytatva énekeltünk. A Világodat zúzza most szét sornál végigsimította az arcomat. Amikor a kíséretnek vége lett, acapella elénekeltük ezt a részt: "Itt a végtelenbe lépsz, Aki elvész, így lesz szabad! Valóság lesz az álmod, nézd, Minket senki el nem választ! Merülj el, kövess, vár a sötét, Hol a kétség elég! Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád, Míg elrejtelek árnyékomban senki nem lát! Mától egy új élet vár, Egy halhatatlan élet vár! Egy végtelen nagy út vár rád/rám."  A "Míg elrejtelek árnyékomban, senki nem lát" sornál körém vonta köpenyét, s úgy is tartott, míg a színpad sötétbe nem burkolózott. Akkor lementünk, s én egyből elrohantam átöltözni.

Killing me softly

  Reszketve-zihálva kapkodtam le magamról a gyönyörű ruhát, és magamra rángattam a bő fekete farmert, pólót és pulcsit amiben érkeztem. Cipőt húztam, és kirohantam. Meg sem álltam hazáig, ahol aztán ismét kitettem magamért. Sminkeléssel, öltözködéssel tereltem el gondolataimat az iménti fellépésről. Tudtam, hogy bulit tartanak a Grillben, úgyhogy egy fehér, bő, épphogy a fenekem alá érő, váll ejtős pólót vettem fel, fekete combfixel és harisnyatartóval, mely természetesen kilátszott szabad combomon. A fekete csipke fehérnemű átütött a vékony, világos textilen. Hajamat leengedtem, kicsit összeráztam és hátradobtam. Nem mostam le arcomról a festéket, és elloptam a sötétvörös rúzst, mellyel ismét átkentem ajkaimat, szemeimen a füstös fekete szemhéjpúdert meghagytam, csak ehhez még cicásan kihúztam feketével őket. Tökéletesen ribancos hatást keltettem, és a tükörbe nézve pontosan láttam, mit csináltam az elmúlt két napban: ittam, szívtam és kokóztam. Szerencsére az alapozó eltüntette a karikákat a szemem alól. Felkaptam a táskámat, és felhúztam egy sokpántos, fekete tűsarkút, melynek tíz centis sarka valamit dobott szégyenletes magasságomon. Hátrasimítottam a hajamat, ellenőriztem, van-e nálam pénz, és kimasíroztam a házból. Katherine a kapuban várt.

- Taps-taps - vigyorgott rám, de szemében aggodalom ült. Ő is kiöltözött. Fekete selyemharisnyát és egy mélyen dekoltált, szatén, fenék alá érő miniruhát viselt, bőr kistáskája az oldalán lógott. Gyönyörű loknijait ő is a hátára engedte, szemeit cicásra húzta, ajkára szolidan vörös rúzst kent. Csodásan nézett ki, és csodás módon, tökéletesen passzolt hozzám. Ha leszbikus lettem volna, Katherine lett volna a csajom.

- Szót se. Föld alá iszom magam.

- Megint? - emelte fel szépen ívelt szemöldökét.

- Igen. Baj?

- Igyál csak... - mosolygott, aztán átkarolt. A Grill előtt hosszú sor állt, de mi elsétáltunk mellette. A kidobó szerepét ezen az estén egy nem helybéli, nagydarab fazon látta el.

- Hölgyek, vissza a sorba! - utasított, anélkül hogy ránk pillantott volna. Kattel összekacsintottunk, az óriás elé léptünk, szorosan hozzábújtunk széles mellkasához. Sebhelyes arcát felénk fordította, ellenséges tekintete megszelídült, ahogy ránk nézett.

- Biztos? - hízelegtem neki. Elvigyorodott. Ellépett az utunkból, a sorban állók meghökkenésére, és betessékelt minket.

- Legyen szép estétek, szépségek! - szólt utánunk. Összepacsiztunk, és egyenesen a pulthoz mentünk. Whiskit ittunk, rengeteget. Katherine is kezdett lerészegedni. Vizslattam a bárba összegyűlt vendégsereget, de nem láttam senkit, akitől tartanom kellett volna. És ekkor Katherine megrántotta a karomat.

- Gyere táncolni! Imádok veled táncolni! - sikította, mint a tini lányok. Rámosolyogtam és követtem a táncparkett felé.

 Őrülten ráztuk magunkat, felszabadultan, totális összhangban. Tapogató kezeket lökdöstünk félre, irigy lányszemek kereszttüzében oldódtam fel több napos, folyamatos feszültségemből. A whisky élénken dolgozott szervezetemben, és a női wc-ben húzott két utca kokain segített a lelki békém megtartásában. De arra semmi nem készíthetett fel, hogy Damon megjelenik. Egyenesen felém sétált a tömegen keresztül, lehajtott fejjel. Messziről látszott rajt, hogy részeg, de ettől függetlenül fantasztikusan nézett ki. Feketében volt, természetesen. Farmerben, ezüstszálas ingben és bakancsban. Kusza, sötét haja belelógott kék szemeibe, melyekkel az én tekintetemet kutatta. Mikor pillantásunk találkozott, épp akkor leltek rá kezei a csípőmre. Magához húzott, szorosan összesimultunk. Úgy vonaglottunk, mintha a testünk tökéletesen egybeforrt volna. A tökéletes pillanat félbeszakadt.

- Utolsó ribanc! - morogta a fülembe egy ismerős hang.

- Tyler... - kezdtem volna, de Damon megelőzött, és Ty már a földön volt. Damon dühösen meredt rá.

- Vigyázz a szádra - sziszegte, mire elé ugrottam. A sok fiatal videózta az eseményeket.

- Ne már, nehogy ezzel legyen holnap tele a net... - dühöngtem, és felugrottam a legközelebbi asztalra. Szerencsémre, épp egy The Pretty Reckless szám ment, ami tökéletes volt a célomhoz. Húzogatni kezdtem felfelé rövidke ruhám szegélyét, miközben erotikusan mozogtam, és dobáltam a hajam. Utáltam ezt csinálni, de az összes telefon kamera felém fordult. Ezalatt Tyler összeszedte magát, és lelépett, Damon pedig a bárpulthoz sétált. Épp le akartam szállni, amikor egy nagy, erős kéz jelent meg előttem. Gondolkodás nélkül megfogtam, és a férfi lesegített. Ekkor néztem fel. És feljebb. És még feljebb. Kék szemek, szőke haj. Ajjaj. Darren.

- Miss Campbell, örülök a találkozásnak - mosolygott rám, miközben kezet csókolt. - Meghívhatom egy italra? - annyira csodásan nézett rám, szinte rajongó volt a  tekintete. El kellett mosolyodnom.

- Úgy érzem, egy nem lesz elég - kacsintottam, és magam után húztam, át a tömegen. Damon nem volt a pultnál, szóval nyugodtan leültem. A Darrenből áradó energia és felsőbbrendűség letaglózott. Ha eddig kételkedtem is Katherine meséjében, már bizonyos voltam benne, hogy nem evilági teremtmény. Ő nem egy ember, aki valami mássá vált. Ő egy ízig-vérig természet feletti lény, ami teljesen elkülönül az embertől. Mosolyogva rendelt két whisky-t, és ezt még sokszor megismételte, figyelve a tempómat.

- Camille, igaz? - bólintottam. - Akkor a pultos miért nevez Audrey-nak?

- Hát... mondhatni, az a fedőnevem. Igazából a középső nevem, amit itt használtam, de már kezd elterjedni az igazi nevem, Katherine-nek hála - mosolyogtam.

- Á, Katerina... Különleges teremtés. Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt hinném, ő is egy a fajtámból. Hogy nem csak a nevét kapta Caterináról, az anyámról...

- Darren, hogy lehetsz biztos benne, hogy nincs benne a... véredből? - kérdeztem, kíváncsian.

- Mert tudom, hogy rajtam kívül csak egyetlen ma élő lény rendelkezik a véremmel. Nem az enyémmel, igazság szerint, hanem az anyám, Caterina barátnőjéével, Trisháéval.

- Ki az? - őszintén érdekelt, talán a whisky miatt. Darren kedvesen mosolygott, s végigsimította az arcomat erős, hideg kezével. Merengőn nézett a szemembe.

- Azt neked még nem kell tudnod - lehelte. Egyik keze tétován a combomra csúszott, míg a másikkal tovább simogatta az arcomat. Combomon lévő kezét megfogva, az ajtó felé kezdtem húzni. Vagy az alkohol hatására, vagy a különleges, belőle áradó energia ösztönzésére, de megtettem, amit nem kellett volna. Hagytam, hogy Darren Straight a falhoz szorítson a Grill mögött, és hosszú, forró csókban olvadjunk össze. Darren tökéletes volt, bár kicsit túl magas. Közelebb volt a két méterhez, mint az 1.90-hez, és igencsak össze kellett húznia magát, hogy felérjem, de hamar megoldotta ezt a problémát, felkapott, lábaimat a dereka köré fontam, így már egymagasak lettünk. Hamarosan megszakította a csókot. Szemei elképedten csillogtak, csak tisztelet, bűvölet és rajongás sugárzott a kék tekintetből. Majdnem elolvadtam a pillantásától.

- Még látjuk egymást, Camille. Viszlát - suttogta a fülembe, majd egy gyors, gyengéd puszit nyomott a számra.

- Viszlát - leheltem, aztán a földre rogytam, és ő eltűnt. Rágyújtottam. 

Hamarosan lépteket hallottam közeledni. Valaki leült mellém a padlóra, én pedig gondolkodás nélkül vállára hajtottam a fejemet. Fekete bőrdzseki, ismerős illat lengett körül.

- Szia Damon - morogtam kelletlenül.

- Cam - viszonozta mogorva köszönésemet.

- Mi volt az ott benn? - kérdeztem, mire ő felém nyújtotta a whisky-s üveget, melyet, úgy tűnik, egész eddig szorongatott.

- Az a Lockwood gyerek... tiszteletet kéne tanulnia. Más kérdés, hogy megérdemled-e azt a tiszteletet? - húzta fel szemöldökét. Nagyot húztam az italból, és visszaadtam neki.

- Nem érdemlek én semmit, Salvatore. De nem várom el, hogy kiüss minden embert, aki rosszat szól rólam, mert akkor egész Mystic Falls monoklival fog futkosni, még Elena is...

- Ki ne ejtsd ezt a nevet a szádon még egyszer!

- Nyugi, nem mondok semmit a kis hercegnődre... - forgattam a szemeimet.

- Nem azért. Nevetséges, amit csinál. Annyira fél Klaustól, hogy megfeledkezik róla, hogy élhetne is. Te nem törődsz azzal, hogy akármikor meghalhatsz. Nem hisztizel. Ez nagyon jó benned.

- Állj, állj, állj! Nem, nem. Ne keress bennem jó tulajdonságokat, mert nem találsz! A legkevésbé sem vagyok olyan, mint Elena. Utálom a szentimentalizmust, szóval ne érzelgősködj, légyszi!

- Hé, Camille, eszemben sincs! Nézz rám! Nézz. Rám. - fordította maga felé az arcomat. Kék szemei megbabonázón meredtek az enyémekbe. - Nem is hasonlítasz Elenára. Elena a nyomodba sem érhet.

- Stefan sem a tiédbe - motyogtam, és innentől az éjszaka homályba vész.

Damon szemszöge

Pink - Glitter in the air

Édes volt. Szemei elhomályosultak. Tudtam, hogy semmire nem fog emlékezni másnap. Nem említettem neki, hogy messziről éreztem rajta Darren Straight szagát. Ez az ő dolga. Meg kellett tanulnom kezelni őt, ami lehetetlen volt. Ő nem volt Elena. Nem lehetett kiismerni. Nem volt Katherine, nem lehetett kiagyalni, mit gondol, mit tervez. Olyan volt, mint egy nagy, trópusi vihar. Nem lehetett tudni, mikor csap le, és mekkora lesz a pusztítás, de mégis csodás volt. Már nem beszélt. Erőtlenül dőlt neki a Grill falának.

- Na, gyere szépség, ideje ágyba bújni - mosolyogtam, és felnyaláboltam a földről, a whiskivel együtt. Vámpír sebességgel vittem a kúriához, és becipeltem az ajtón. Elena és Stefan is a konyhában ültek. Ahogy vártam, Elena dühös lett.

- Mit keres ez itt? - kiabálta.

- Csitt, királylány. Az ördögfióka leitta magát, velem. Aludni fog - mondtam, miközben figyelmeztetően Stefanra néztem. Az vette a jelzést, átkarolta Elena vállát.

- Hagyd, szívem. Damon tudja, mit csinál...

- Dehogy tudja! Idehozza ezt a senkiházit, közénk! Szerintetek mit csinál? Próbál elvenni titeket tőlem! - utolsó mondatára felkaptuk a fejünket. Szája elé kapta a kezét.

- Mit mondtál? - kérdeztem, kezdett forrni az agyam.

- Úgy értettem, Stefant. Természetesen...

- Nem, te azt mondtad, "titeket". Ez két személyt jelent, ezesetben az öcsikémet és engem. Elena, mégis mit gondolsz? Hogy minket neked teremtettek?

- Dehogy, Damon, ne hülyéskedj! Te a magad ura vagy! Te...

- Jól tudod, hogy ez nem igaz! - kiabáltam most már. Stefan meg sem próbált lenyugtatni, ő is dühössé vált.

- Elena, mennyünk aludni - jelentette ki. A lány viszont még mindig nem adta fel.

- Amíg ez a lány itt van, engem felejtsetek el!

- Ott az ajtó - mutattam a helyes irányba. Elena elképedten bámult rám.

- Te képes lennél elküldeni engem... érte?

- Szemrebbenés nélkül. Ez a "senkiházi", ahogy te mondtad, sokkal többet ér, mint a te szánalmas életed. Vagy eltűnsz, vagy elhallgatsz - nem vártam meg  döntését. Felvittem Camille-t a szobámba, és óvatosan levetkőztettem. Tökéletes idomai megvadítottak, de visszafogtam magam. Dühös voltam Elenára, amiért ki akart sajátítani, és imádtam Cammie-t, amiért ő szabadon engedett. Mert ezt tette. Nem kitette a szűrömet. Nem bántani akart. Csak rájött arra, amire még senki. Hogy én szabad vagyok.

- Édes, kicsi Camille - motyogtam mosolyogva, mialatt ráadtam az egyik pólómat. Levetkőztem boxerre, és bebújtam a lánnyal az ágyba. Alaposan betakargattam, majd puszit nyomtam a homlokára.

És ebben a másodpercben rájöttem, hogy soha többé nem leszek szabad.

A következő rész tartalmából... +++

• A fejezet címe: "Killing me softly..." azaz "Csak óvatosan ölj meg", a szám, amiből idéztem, tökéletesen passzol a fejezethez, ezért majd láthatjátok is ajánlott zeneként
• Kicsit föld fölött lebegős dolog lesz, de remélem azért tetszeni fog. Nagyon jó kedvemben írtam :)
• Damon szemszööööög! :)
• Az Audrey névvel már nem sokat találkozhattok a történetben :)
• Ez után a fejezet után új design!

Részlet:

"- Taps-taps - vigyorgott rám, de szemében aggodalom ült. Ő is kiöltözött. Fekete selyem harisnyát és egy mélyen dekoltált, szatén, fenék alá érő mini ruhát viselt, bőr kistáskája az oldalán lógott. Gyönyörű loknijait ő is a hátára engedte, szemeit cicásra húzta, ajkára szolidan vörös rúzst kent. Csodásan nézett ki, és csodás módon, tökéletesen passzolt hozzám. Ha leszbikus lettem volna, Katherine lett volna a csajom."

!!!!!!!!

Ez után a fejezet után egy kis szünet következik! Az okok a következők:

• Egy árva kommentárt sem kapok, inspiráció nélkül minek tegyem fel? Úgysem kíváncsi rá senki.
• Én sosem vagyok depressziós. Őrült vagyok, ez más tészta, de szomorú soha. Nem is fogom arra, hogy nem tudok írni. De most nem megy. Alig vagyok itthon, csak éjszaka, és akkor is egész más dolgok járnak a fejemben. Ha lecsendesednek a dolgok, na meg én is befejezem a folytonos pörgést, visszatérek.
• Nem fogok könyörögni. Írom a sztorim, mert élvezem, de feleslegesen szenvedek azzal, hogy felrakosgassam a részeket. Ha a suli kezdetéig nem látom, hogy érdeklődés lenne a történetem iránt, bezárom a blogot.

xOxO:

Kat.

9. fejezet

9. fejezet - Devil is coming

The Pretty Reckless - Everybody wants something from me

Összerándultam, és egyből kijózanodtam.

- Öltözz át, megyünk a Salvatore-kúriába. Szükségük van ránk, és nekünk is rájuk - jelentette ki. Hú, tényleg nagyon félhetett, ha bevallotta, hogy nem bír egy problémával egyedül. Felkeltem, szó nélkül húztam magamra latex nadrágot, combközépig érő csizmát és egy fekete, mély dekoltázsú pólót, eligazítottam a sminkemet és belebújtam a bőrdzsekimbe. Katherine türelmesen várt, aztán ölbe vett. Egy perc múlva már a Salvatore-kúria nappalijában álltunk. Bonnie Bennett a szoba közepén, gyertyákkal körbevéve ült a földön, mély transzban. Katherine becsmérlőn nézett végig rajta.

- Mit játszik a kislány? - kérdezte, mire mindenki rosszallón nézett rá. Még én is. Valahogy éreztem, hogy Bonnie igenis tudja, mit csinál.

- Kat, ne. - szóltam rá. Felvonta a szemöldökét.

- Szerinted bízhatunk a bosziban? - szegezte nekem a kérdést, mire habozás nélkül helyeseltem. Bólintott, elégedetten fordult vissza a Bennett-boszorkány felé. Figyeltem, ahogy a lány kántált. Megnyugtatott monoton hangja. Aztán egyszer csak a gyertyák lángja hatalmasra lobbant, a lány orrából vér kezdett folyni. Stefan érzéketlen maradt, de Damon, Katherine és Caroline felmordultak, arcuk önkéntelenül is átváltozott. Hármasuk és a boszi közé álltam, mivel mindenki más halálra rémült. Amint Alaric, Stefan és Elena is feleszmélt, mellém álltak. Elena ellenségesen méregetett. Bonnie felmordult.

- Elena, menj ki a szobából. Zavarsz - morogta az orra alatt, mire az említett sértődötten távozott. Bonnie szemei kipattantak.

- Klaus eljön. Két napotok van még élni. Áruló van köztetek. Hiába keresitek, nem találjátok. Darren... - és ekkor a boszi hangja átváltozott, idegen nyelven kezdett sziszegni, minden remegett. Caroline rémülten zihálni kezdett. Katherine hátraugrott, Stefan Caroline-t karolta át, Alaric a falhoz állt, Damon pedig engem rántott magához, holott én egyáltalán nem féltem. De hirtelen mindennek vége lett, és én kitéptem magam Damon karjai közül. Bonnie felkelt a földről, és egyenesen rám nézett.

- Mit tudsz Anastasiáról, amit mi nem? - szegezte nekem a kérdést.

- Mi van?

- Ő zavart be az előbb, ő beszélt, mikor eltorzult a hangom. Azt mondta, "Több vagyok, mint gondoljátok, és Camille sem az, akinek hiszitek". Szóval?

- Mit tudom én. Nézd, én ízig-vérig ember vagyok, kicsit selejtes, de ember. Anastasia meg egy igencsak öreg vámpír. Nem? 

- Boszorkány is, te ész, hogyha be tudott mászni a fejembe! - forgatta Bonnie a szemeit. Hát, akkor ez neccesebb, mint hittem.

- Ki tud bármit is arról, hogy miért is félünk ennyire Darren-től és Anastasiától? - tettem fel a legfontosabb kérdést, mialatt egy üveg whisky-vel az ablakpárkányra ültem. Damon egyből mellettem termett, s a fülembe suttogott.

- Túl sokra becsülöd a szervezeted. A rengeteg cucctól és szesztől szét fogsz csúszni - mormogta. Elmosolyodtam.

- Az a célom.

- Hé, ti tényleg iszonyú rossz hatással vagytok egymásra! - hallottam meg Elena hangját, aki visszajött a szobába.

- Mi lenne, ha csak egyszer a saját dolgoddal törődnél? - sóhajtottam reményt vesztve, s nem törődve azzal, hogy Katherine-en kívül mindenki csúnyán néz rám, meghúztam a whisky-t. Katherine felsóhajtott.

- Az ő legendájuk kicsit más, mint az Eredetieké. Anastasia egy vámpír és egy boszorkány gyermeke, Darren ugyanazon vámpíré, és egy démoné. Nem vicc, démoné - mondta élesebb hangon, mikor Damon mellettem felkuncogott az irónián. - A vámpír az apjuk volt, és akkor még csak simán Vérivónak nevezték, mivel tulajdonképpen nem tartozott az Eredetiek közé. Sőt, ő előbb élt az Eredetieknél. Vért ivott, sátánista volt és kiátkozták. Egyszer megidézett egy démont egy sátánista szertartásán. Egy gyönyörű nőt, a neve Caterina volt, róla kaptam a nevem - vigyorodott el barátnőm. - Mindegy. Szóval, persze lefeküdtek, és a nő négy hónap múlva visszatért és átadta a férfinek Darrent. aki már ízig-vérig vámpír volt, sőt, annál sokkal több. Cammie, figyelmeztetlek, Darren eszméletlen pasi. Úgyhogy vigyázz - bólintottam, aztán ő folytatta. - Rá kb. két évre, egy boszorkánnyal találkozott a férfi. Egy Bennett-boszorkánnyal, az elsővel - nézett áthatón Bonnie-ra, akinek elkerekedtek a szemei. - Akkoriban a boszik leszarták az egyensúlyt, amire te ma annyiraaa figyelsz. Sátánisták voltak, hedonisták, saját örömeiket keresték. Az a nő, Rebecca akkor éjjel megtalálta, és két hónap múlva meg is szülte Anastasiát, aki, akárcsak a bátyja, szintén vámpír volt. Darren huszonöt, Anastasia tizenhét éves koráig idősödött, azóta egy másodpercnyit sem. És Darren nagyon vigyáz a húgára, mivel az sebezhetőbb, mint ő, mert nincs démonvére. Esti mese vége - fordult el, és töltött magának whisky-t az asztalon maradt üvegekből. Ekkor kivágódott a mögöttem lévő ablak. Damon hihetetlen sebességgel rántott el engem az útból, épp akkor, mikor megpillantottuk a belebegő - nem vicc, lebegő - párost. A kis Anastasia, és egy kb. két méter magas, szőke, kékszemű férfi. Mindenki sorfalat állt Elena előtt, Katherine viszont elém lépett.

Groove Coverage - Poison

- Miss Petrova, köszönöm a mesedélutánt. Meg kell dicsérjelek, amiért ötszáz éve úgy áthúztad Niklaus számításait. Tartozom neked - mosolygott a férfi, aztán az Elena előtt álló kis csoport felé lépett. - Oh, csak nem egy hasonmás? Katerina, említhetted volna! Felkereshettél volna! Ez nem jó hír... - odasuhant Elenához, és végigsimított az arcán. - Hogy hívnak, kedvesem?

- Elena Gilbert - mondta robotszerűen. De hát verbénát iszik éjjel-nappal, hogy védve legyen Damontől, akkor ez...?

- Elena, veled még terveim lesznek - aztán, mindenki megkönnyebbülésére, elém reppent.

- Oh, Katerina, hát eltakarod előlem az egyetlen érdemleges dolgot a szobában! - kiáltott fel. Anastasia a háttérben elégedetten mosolygott. A férfi mélyen a szemembe nézett, s arcomon végighúzta a kezét. - Elmondod a neved? - éreztem, hogy próbál a hatása alá vonni, s küzdöttem. Sikerrel.

- Miért tenném? - arca először meglepődötté vált, aztán büszkévé.

- Elképesztő...

- Hihetetlen, nem de, testvérem? - szólt közbe Anastasia.

- Eszméletlen, kedvesem. Katerina, mutass be a kisasszonynak - utasította Katherinet.

- Cam, ő Darren Straight. Darren, ő Camille Campbell - bólintottam, de Darren a kézcsók mellett döntött.

- Csupa gyönyörű nő, s köztük a legékesebb gyémánt, melyet nem kaphatok meg - gondolkozott sóhajtva. - Oh, pedig nagyobb szükségem van rá, mint akármire a világon! No, Anastasia kedves, ideje távoznunk. Miss Gilbert, örültem a találkozásnak. További szép napot neked és a Salvatore-testvéreknek. Miss Petrova, a leghamarabbi viszont látásra - simította meg Katherine vállát, aztán elém lépett.

- Miss Campbell, hihetetlen örömmel tölt el, hogy találkozhattam veled. Remélem, mihamarabb újra láthatlak - aztán kézen fogta Anastasiát, és eltűntek.

  Mindenki földre rogyott, kivéve engem. Elena reszketett félelmében, s mindenki vigasztalta. Senkinek nem tűnt fel, hogy egyedül én voltam veszélyben.

- Emberek, nyugi! A kis kedvenceteknek semmi baja nem lesz! - nyögtem, mikor már nem bírtam a sok nyálas dumát. Elena felpattant.

- Miért szólsz bele mindenbe? Azt hiszed, mindig minden rólad szól? - vágta a képembe dühösen. Mosolyognom kellett, és nem fogtam vissza magam. Utáltam ezt a gyenge lánykát.

- Te hiszed azt, kedves. Most az egyszer senki nem akar megölni, inkább örülnél ennek - mondtam, mire elvörösödött. Most az elevenébe találtam.

- Klaus továbbra is rám vadászik... - görcsösen kapaszkodott az egyetlen dologba, mely tényleg az ő életét fenyegette.

- És hol van? Mert itt nincs. Darren határozottan itt van, ti meg azzal vagytok elfoglalva, hogy ezt a szerencsétlent ápolgassátok, mikor senki egy ujjal sem akar hozzáérni! - néztem becsmérlően az egybegyűltekre. Láttam Katherine elégedett mosolyát a sarokban. Tudtam, ezek az ő gondolatai is, csak ő okosabban játszik.

- Kezded túllépni a hatáskörödet... Klaus valós veszély, RÁM, és nem a te aljas kis életedre! Darren pedig tisztán mondta, hogy tervei vannak velem. Téged csak meg akar dugni! Amúgy meg, gondolkozz már, a te ellenséged nem én vagyok, hanem a kis "barátnőd" a sarokban! Nem ő változtatta át az imádott nénikédet? Bár úgy érzem, meg is ölhette volna... - és nekem most lett elegem.

- Aki Hannát a szájára veszi, halott ember - sziszegtem, miközben közel léptem hozzá, és, hiába volt magasabb nálam, megijedt, láttam a szemén. - Én a helyedben nem Klaustól félnék. Megvan az a csúnya szokásom, hogy nem viselem el, ha rosszat mondanak a szeretteimre. És te nagyon csúnyán átlépted a határvonalt. Két embert szeretek, Katherine-t és Hannát, és te balga módon mindkettőjükre megjegyzést tettél - morogtam összevont szemöldökkel. Szemei dacosan csillogtak. Éreztem, hogy Katherine közelebb húzódott hozzám, hogy megvédjen, mivel Stefan és Damon már Elena két oldalán feszítettek. Nevetnem kellett. Damonhöz léptem.

- Szánalmas szerencsétlen! Tehetsz bármit, nem kellesz neki! A te elméd számára túl bonyolult ahhoz, hogy megfejthesse. Ne hagyd már, hogy uralkodjon rajtad egy ilyen... jellegtelen teremtmény - kértem, aztán az ajtó felé vettem az irányt. Katherine mosolyogva jött mellettem. Az ajtóban még hátrafordultam, és Elenára néztem.

- Nézz a hátad mögé.

- Én tudom, hogy ki van veszélyben - mondta Katherine, ahogy a Grill felé sétáltunk. Lazán összekaroltunk, mint a filmekben a részeg lányok. Na, itt csak én kezdtem részegedni.

- Én is. Ők nem - morogtam.

- Erősebb vagyok, mint ők együttvéve. Megvédlek...

- Nem tudsz. Meghalok - mosolyogtam rá.

- Nem biztos - rázta a fejét elgondolkodva. - Darren kedves volt veled. Ő senkivel nem kedves.

- Mindenkivel eljátszotta, hogy az!

- De rajtad tényleg elképedt. Tudhatta Anastasiától hogy nagyon szép vagy, de őszintén meglepődött - mondta. Megráztam a fejem.

- Tudod mit, Katherine? Igyuk le magunkat.

8. fejezet

8. fejezet - I'm about to lose my mind

Dr Dre ft. Eminem and Skylar Grey - I need a doctor

   Szemeim fel voltak dagadva, mikor felébredtem. Sosem éreztem még így. Szégyelltem az előző éjszakai kifakadásomat, ezért, szégyenemet lemosandó, berohantam a fürdőbe, és fél órán keresztül folyattam magamra a hideg vizet. Tűzvörös, falatnyi fehérneműben mentem vissza a szobába, hajamat feltűzve egy egyszerű csattal. Az éjjeli szekrényemre csináltam két művészi kokain-utcát, aztán szétszedtem a keresztemet. Hanna ezt a pillanatot választotta arra, hogy belépjen. Megrázta a fejét.

- Tudom, hogy több vagy, mint a többi tinédzser, és sokkal erősebbek az érzéseid. De ezt még meg fogod bánni - mondta csendesen, majd kiment. Nem érdekelt. Felszippantottam az utcákat, aztán belepakoltam kis készletemet a táskámba. Fekete csipkés combfixet harisnyatartóval, és gyönyörű, zárt tűsarkút húztam, magas derekú, csipke szoknyát vettem fel, ügyelve, hogy harisnyatartóm kivillanjon alóla, hozzá tűzvörös fűzőt és bő, fekete inget, amit nem gomboltam be. Hajamat feltupíroztam, összekócoltam, arcomat fehérre púdereztem, szemeimet füstös feketére festettem, ajkaimra csak szájfényt raktam. Feltettem nyakláncomat, és szinte kirohantam a házból. Még az éjjel feketére festettem körmeim, így tökéletes volt az összhang. De ahogy kiléptem, meglepetés fogadott. Stefan várt rám, egy szép, sötétszürke Volvónak dőlve. Kedvesen mosolygott rám.

- Elvihetlek? - kérdezte. Bólintottam. Beügyeskedtem magam a kocsiba, és a kokainfelhő ekkor szállt fel annyira a szemeim elől, hogy lássam, szakad az eső. Kinevettem magam. Igazából abszolút leszartam az időjárást, de feltűnt az áthúzás az öltözékem és a hőmérséklet között. Nem fáztam, de tudtam, hogy kéne. Ez volt a legviccesebb dolog. Hangosan kacarásztam. Stefan furcsán nézett rám, nem értettem, miért.

- Be vagy állva, Dree? - hirtelen nem tudtam, kihez beszél.

- Camille vagyok - vontam fel a szemöldököm, aztán leesett, hogy itt a másik nevemet használtam. Megint nevettem. 

- Te tényleg be vagy állva - kerekedtek el szemei. Nevettem.

- Dehogyis! Hova gondolsz? Én jó kislány vagyok - húztam el durcásan a számat. Jót mosolygott bolondságomon. - Tényleg, miért te fuvarozol?

­- Hát, szerintem jobban járunk így. Damonnel szörnyű hatást váltotok ki egymásból - magyarázta. A név hallatán könnyek gyűltek a szemembe. Na ne, most, hogy tizenhat év után először sírtam, már folyton bőgni fogok?

- Hé, nyugi kislány - parkolt le a suli előtt, és megölelgetett. Jól esett hozzábújni. Levette a kabátját. - Terítsd magadra, szét fogsz ázni. Az az ing nem sokat segít - mosolygott. Igazából nem éreztem se hideget, se meleget, de az ötlet jó volt, így engedelmeskedtem. Szorosan magához húzott, úgy vezetett keresztül az iskolaudvaron. Természetesen, füttyögésből nem volt hiány. És amint beértünk, megszédültem. Sok volt a cucc mostanában, döbbentem rá hirtelen. Szorosan markoltam Stefan pulcsiját, alaposan összegyűrhettem a hátán, de hirtelen a tűsarkú cipő tűnt életem legszörnyűbb döntésének. Bámultam a lábaimat, ahogy Stef vezetett előre, de aztán megtorpant. Nehézkesen felemeltem a tekintetem, és Elena szikrázó pillantását láttam magam előtt.

- Stefan! - hallottam meg édes hangját, mely most haragos volt. - Mi a fenét csinálsz?

- Shh, Elena. Be van állva, nem hagyhattam, hogy...

- Dehogynem! Ő nem a barátnőd! Nem a tiéd! Nincs veled! Ő csak egy ribanc, aki tönkretette két barátom életét és az ellenséggel puszi pajtás! Mit a francot akartok te és a bátyád ezzel a mini-Katherine-el, ezzel a... prostival?! - szinte olvastam arcán, hogy mennyire keresi a szavakat. Rosszindulatú mosolyra húztam ajkaimat, ez a mozdulat már nagyon ment.

- A helyedben vigyáznék a számra - mormogtam, hangom idegennek tűnt. - Ez az egyik. A másik, hogy a barátod nem a lábtörlőd. Legalább egy halovány kis tiszteletet mutass felé, az ég szerelmére, hát ő a férfi! - elnevettem magam. Annyira vicces volt, hogy Elena féltékeny!

- Elena, Audrey a  mi csapatunkban van, bár ezt se te nem látod még, sem ő nincs vele tisztában. Nem tehetünk az ellen, hogy itt van, és ha már itt van, muszáj megvédenünk - magyarázta Stefan békés hangon. Szerettem a hangja lágyságát, a diplomata-érzékét és a folytonos nyugalmát. Nem, ő nem volt Damon. De valami nagyon hasonló...

- Stef, valahova parkolj le, légyszi - morogtam, mert éreztem, már ő sem fog sokáig talpon tartani. Szerencsére egész nap a filozófia előadóban volt órám, az is csak délig tartott. Hű mankóm betámogatott a terembe, s a leghátsó sor jobb sarkába ültetett. Bárkit, aki kérdezősködött rólam, elhajtott azzal a szöveggel, hogy lázas vagyok, de nem akarok orvoshoz menni. Hozott vizes zsebkendőt a homlokomra, ami jól esett tüzelő testemnek. Éreztem Tyler perzselő tekintetét magamon pár másodpercig, de igazából nem tudtam felfogni, hogy ennek fájnia kéne. Agyam sóvárgott a következő utca után, mely végképp kivonna engem a forgalomból. De Stefan őrzött engem, esélyem sem volt kiosonni, és "újratöltődni".

The Pretty Reckless - My Medicine

  A mellkasán nyugtattam a fejemet egész nap. Jó érzés volt, csendes, nyugodt. De nagyjából a második órán a négyből, megrázkódott bennem valami egy hang hatására. Remegve pillantottam a pódiumra, és nem tévedtem. Kék szemek fúródtak az enyémekbe. 

  Egész testemben reszketni kezdtem, mire Stefan magához szorított. Belefeküdtem ölelésébe, vígaszt kerestem kitörő könnyeim ellen. Gyűlöltem, hogy Damon látja a szétesésemet. Annyi előnyt találtam a helyzetben, hogy legalább már tudja, mennyit érek. Az ég világon semmit. Én viszont mindent elvesztettem. Minden apró okom elpárolgott, ami miatt visszafogtam magam. Már nincs tökéletes álcám, nincs pasi, aki rajongana értem, nincs családom, jelen pillanatban pedig öntudatom sem nagyon akadt. Senki nem értette, ki is vagyok, nem is akarták tudni. Én viszont tudtam, hogy hazudni fogok mindenkinek, akinek csak lehet. És senki nem fog visszakérdezni, uralkodni fogok a kétségbeesésemen, és rajtuk, a gyengébbeken. Ebben a kisvárosban nálam mindenki gyengébb volt. Tyler is. Damon... Damon az ellenfelem volt. Egy szinten volt velem, de nem volt a szövetségesem. Én egyedül voltam ellenük. Katherine olyan önző, mint én, és tudtam, ő nem áll mellém, neki a saját harcait kell megvívnia.

Kusza gondolataim fonalát Stefan hangja szakította el.

- Na, mehetünk? - kérdezte csendesen, most már jeges vállaimnál fogva finoman egyenesbe tornászva. Szemem előtt jótékony, fehér köd lebegett.

- Persze... - motyogtam. Ki voltam száradva, és elveszítettem az időérzékemet. Stefan kitámogatott az iskolából, akkor azonban inkább ölbe vett. Nem tudtam kapaszkodni. Ismerős vibrálást éreztem az autóhoz közeledve.

- Te mit csinálsz itt? - hallottam Stefan hangját valahonnan távolról.

- Te nem tudod, hogy kell bánni egy túladagolt lánnyal - kicsordult egy könnycseppem a hangtól. Damon.

- Nem vagyok túladagolva. Stefan, vigyél haza, alszok - morogtam.

- Csak be van rúgva, te ütődött - mondta védelmezőm a kékszeműnek. Az nevetett.

- Ilyen rég volt már az a híres-neves Bon Jovi koncert? Már fel sem ismered a kokain illatát? - kérdezett vissza. Fenébe! Szuperszaglás... Éreztem Damon hideg érintését az arcomon, és belenéztem a kék szemeibe, amik most aggódók voltak. - Miért kellett felszippantanod azt a szart, Audrey? Ráadásul már órák óta ki vagy ütve, ez nem normális dolog... Kéne neked egy kis vért adnom, az használna.

- Ne! - tiltakoztam kétségbeesetten. Kiügyeskedtem magam Stefan karjaiból és nagy nehezen talpon maradtam. - Hanna vére is gyógyít, majd ő ad.

- Camille! - hallottam Katherine hangját a hátam mögül. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. A másodperc töredéke alatt mellettem termett, vékony, erős kezeit körém fonta, és tudtam, hogy teljesen elengedhetem magam, ő megtart.

- Katherine - morogta szinte egyszerre a két Salvatore.

- Hagyjátok békén Miss Campbellt, mert megjárjátok. Ne lássalak titeket a közelében! Majd én vigyázok rá. Kicsit hatékonyabb vagyok nálatok... - sziszegte, aztán ölbe kapott. Seperc alatt az ágyamban voltam, Katherine vére pedig édesen csorgott le a torkomon. Pár korty után elhúzta felsértett csuklóját.

- Elég lesz, szivi. Most dolgom van, de nagyon kiütötted magad, úgyhoyg azt gondoltam, jobb ha elszedlek attól a két félnótástól. Jól leszel - ez nem kérdés volt, hanem kijelentés, és ő már el is tűnt. Nem bajlódtam átöltözéssel, mert eszembe jutott, hogy még nem is ettem semmit, így gyorsan összedobtam néhány szendvicset. Leöblítettem egy fél üveg vodkával, ami rossz ötlet volt ugyan, de igényeltem az öntudatlanságot. A szobámba visszaérve, Damont találtam az ágyamon.

- Nem érdekel, mit csinálsz, csak hadd feküdjek le... - motyogtam, mert már tényleg nem akartam veszekedni. Mosolyogva csúszott odébb, hogy én is elférjek. Nem törődve a helyzet személyességével, ledőltem mellé, és egyből az édes öntudatlanságba zuhantam.

Egy óra múlva pedig Stefan mellett ébredtem fel.

- Hát te? - kérdeztem, még mindig kicsit illuminált állapotban. Elmosolyodott.

- Gondoltam, nem fogadok szót Katherine-nek, és bejövök hozzád. Mellettem is aludtál el, nem emlékszel? - milyen játékot játszik velem a képzeletem?

- De, tényleg... - ...csak én Damont láttam. Hát, mindegy. Inkább elküldtem Stefant, és egyedül merültem bele a sötétség tengerébe.

  De rövidesen Katherine jelenlétére ébredtem. Tudom, hogy hülyén hangzik, de ha egy vámpír vére benned van, 1-2 napig érzed a vér tulajdonosának jelenlétét. Nagyot nyújtózkodtam, de megfagytam a mozdulatom közepén. Katherine arca falfehér volt, tekintete halálra vált.

- Darren megérkezett.

A következő rész tartalmából...

• A fejezet címe: "I'm about to lose my mind" azaz "Kezdem elveszíteni a fejem"
• Teljes mértékben Camille dominál ebben a fejezetben, a továbbiakban már legtöbbször így is szólítják Audreyt
• Stefan-központú lesz ;)
• Több furcsa belső monológ is helyet kap a fejezetben, úgyhogy fontosak a zenék, mert ezt át kell érezni :D
• Elena és Camille egyre jobban egymás ellen hangolódnak
• Katherine a fejezet végén a falra festi az ördögöt, és az meg is jelenik ;)

Részlet:

"- Katherine - morogta szinte egyszerre a két Salvatore.

- Hagyjátok békén Miss Campbellt, mert megjárjátok. Ne lássalak titeket a közelében! Majd én vigyázok rá. Kicsit hatékonyabb vagyok nálatok... - sziszegte, aztán ölbe kapott. Seperc alatt az ágyamban voltam, Katherine vére pedig édesen csorgott le a torkomon. Pár korty után elhúzta felsértett csuklóját.

- Elég lesz, szivi. Most dolgom van, de nagyon kiütötted magad, úgyhogy azt gondoltam, jobb ha elszedlek attól a két félnótástól. Jól leszel - ez nem kérdés volt, hanem kijelentés, és ő már el is tűnt. Nem bajlódtam átöltözéssel, mert eszembe jutott, hogy még nem is ettem semmit, így gyorsan összedobtam néhány szendvicset. Leöblítettem egy fél üveg vodkával, ami rossz ötlet volt ugyan, de igényeltem az öntudatlanságot. A szobámba visszaérve, Damont találtam az ágyamon."