Meghoztam a 4. fejezetet. Ki várta? Hú, mennyi jelentkező... :/ Nem gáz, hogy senki nem olvas, én azért csak felrakom a részeket, mert miért is ne? :D
Ahogy ígértem, van egy 18+-os rész, ezt a "Tovább"-ra kattintva találjátok és olvashatjátok.
Jó szórakozást!
xOxO:
Kat.
4. fejezet - I'm gonna make your head burn
Jacksonville, 2011
- Katherine?
- Én vagyok. Minden megvan? - hangja halk volt a telefonban. Féltem. Én sosem féltem, de most igen. Az akció, amire készültünk, rizikós volt. Nem drogról szólt. Papírokról. Fontos papírokról. Ugyanúgy kellett kijátszanom a közvetítőket, mint máskor, csak most sokkal parásabb volt a helyzet. Megismerkedésünk helyszínén, a Nico Taste-ben voltam. Fekete bőrszoknyában és és a köldökömig dekoltált, szintén fekete topban beleolvadtam a környezetembe. Tudtam, Katherine is így tesz.
- Meg - válaszoltam magabiztosan.
- Akkor... Start, Cammie! - és letette a telefont. A táncoló tömegbe vetettem magam. A kezemben szorongatott fényképet figyeltem. Hosszú, fekete hajú pasi. Csak egyet láttam, középen volt, valami ribancokat fogdosott. Odaosontam, és rázni kezdtem magam mellette. Felismert az ő kezében lévő képről, és magához húzott. Hozzá simultam, míg ő a táskámba csúsztatta a papírokat. Megvonaglottam, kicsúsztam tapogató kezei közül, és a falhoz mentem. Elővettem az állandó kellékeimet, a tálcát, a vodkát és a poharat. A VIP asztalokhoz indultam. A szőke kislányt hamar kiszúrtam, a tálca aljához fogtam a papírköteget és odacsúsztattam elé. Ő a kis pakk helyére ragasztott egy borítékot a pénzzel, lehúzta a vodkát és távozott. A tálcával együtt a táskámba raktam a borítékot. Az ablak felé osontam. Hátra se néztem. Lendítettem a lábamat, és Katherine mellett landoltam. Átnyújtottam neki a borítékot.
- Most pedig, a papírok kellenek - jelentette ki.
- A micsodák? Most adtam oda a szöszinek - lepődtem meg. Hogy szerezzek vissza egy már átadott cuccot, egy olyan valakitől, aki simán felszívódott?
- Szerezd meg. Van köztük egy fénykép. Rólam. 1870-ből - morogta.
- Oppá. Értem. Hol a szöszi?
- Hátul várja egy kocsi. Fuss. Amíg be nem száll, sebezhető - és a kezembe nyomott egy kést. Fa kést.
- Ő is...? - hüledeztem. Bólintott.
- Persze. Minden "ügyfeled" olyan, mint én. Vámpírok a legjobb rejtőzködők - mosolygott, és eltűnt. Az épület hátulja felé iramodtam. A szőke lány ott állt, egyedül. Lépteim zajára megfordult.
- Mi kell? - hangja lágy volt, csilingelő. Mint Katherine-é.
- A cucc. Vissza.
- A másiknak meg a pénz, amit neked adtam. Hol van?
- Mit tudom én.
- Pierce-nél? - meglepődtem. Honnan tudja, kinek dolgozom?
- Ki az? - kezdtem az ál-dumát. Felnevetett.
- Idióta. Nem vagyok hülye. Bár, te egész ügyeske vagy, ember létedre. A Petrova-lány nagyon okos - szinte magának beszélt. Tudtam, hogy Katherine eredeti neve Katerina Petrova.
- Ne szórakozz. Add ide a papírokat.
- Álmodj - és felém repült. Magam elé tartottam a fa kést, ami azonnal célba talált. Utolsó szavai ezek voltak:
- Üzenet Katerinának: meg fogtok halni. Darren üdvözli. - és elsorvadt. Furcsa volt, még mindig. Pedig már öltem vámpírt. Kétszer. De újra és újra meglepetés volt. És hihetetlenül jó érzés töltött el, amikor láttam az életet kihunyni a szemeikben. Megborzongtam saját magamtól. Átkutattam a lány ruháját. Megtaláltam a paksamétát, és a táskámba süllyesztettem. Indultam volna megkeresni Katherine-t, de a hosszú hajú férfi kilépett a bárból, és felém indult.
- Hol a pénzem? - dörögte. Gondoltam, ő is vámpír. Feltartottam a fa kést. Erősen beledöftem és... ő össze esett. Nem sorvadt el. Ömlött a vére, ahogy kihúztam belőle a kést, és levegő után kapkodott.
- Te beteg... ribanc... - hörögte. Megremegtem. Utolsó pillantását a szemembe fúrta, majd kihunyt benne az élet. Tapsot hallottam.
- Ügyes - Katherine hangja elismerő volt. Megperdültem.
- Megölettél velem egy embert. El kell tűnnöm innen...
Az emlék olyan tiszta volt előttem, mintha a minap történt volna. Valójában, két hét nem sok idő. Damon kezei a vállamon pihentek, ahogy magához húzott. Időközben előjöttek rég nem látott könnyeim. Szégyenletes bűnöm terhe egyedül az én szívemet nyomta. Damon a teher piciny részét leemelte rólam. Neki elmondhattam. Őt nem riasztja ez el. Ő is gyilkos...
- Shh, Audrey... Katherine egy álnok ribanc - morogta. Felkaptam a fejem. Nem, nem! Megmentette az életemet...
- Damon, fogalmad sincs róla, mi mindent tett ő értem! - kiabáltam, és felpattantam. Az ajtó felé siettem. Előttem termett.
- Hidegvérű vámpírgyilkos vagy. Embert öltél, illegális üzelmekben vettél részt, Katherine kedvéért! Ezt tette érted! - mondta hideg hangon. Belenéztem jeges szemeibe, és a zsebembe nyúltam. Egy kézzel letekertem a verbénás fiola kupakját, amit magamnál tartottam.
- Nem ő rántott bele ebbe. Mentem magamtól - és a nyakára öntöttem a folyadékot. Hátraugrott. A szemem előtt hólyagosodott fel a bőre. Az ajtó felé iramodtam, most, hogy szabad volt az út, de egy másodperc múlva a falnak szorítva találtam magamat.
- Verbénát iszok minden áldott nap. Kis naiv - suttogta a nyakamra hajolva. Majdnem felsírtam a félelemtől. Aztán megacéloztam magam. Egy kis Damon Salvatore nem áll az utamba!
- Szexi, mikor így morogsz - leheltem legerotikusabb hangomon. Éreztem, hogy remegés fut végig a testén. Ez az, Audrey! - És a szemeid... Damon... - végigsimítottam gerince vonalán, mire ismét megremegett. Elmosolyodtam. De a következő lépésére nem számítottam. Ajka az ajkamon volt, heves csókcsatánk tüze átjárta az egész bensőmet. Nem! Nem veszthetem el az irányítást. Visszatereltem a gondolataimat normál mederbe, újra elővettem a tervemet, mindezt úgy, hogy Damon végig vadul csókolt. Rosszul éreztem magam, amiért kezelni próbálom őt. A kék szemei rávettek engem, hogy elmondjam neki múltam legsötétebb titkait. De ezt muszáj volt. Katherine volt az egyetlen teremtmény, aki ismert engem, úgy igazán. Nem tűrhettem, hogy szidják.
- Megőrjítesz, Dree - morogta Damon a nyakamba, mialatt az ágy felé húzott. Jó, a tervem eddig fantasztikus. Csak úgy feküdjünk... Szinte kívánnom sem kellett. Lefeküdt, és magára rántott. Itt kellett volna felpattannom és elrohannom, mert ő már eléggé be volt indulva, hogy nyerjek egy kis időt. De amikor végigsimított a hátamon, aztán az oldalamon. és végül a pólóm szegélyéhez ért a keze, bekattantam. Vadul téptem le az ingjét, és csókoltam, ahol értem. Éreztem, hogy lehúzná rólam a pólót. Kelletlenül elszakadtam az ajkaitól, de csak egy pillanatra.
