4. fejezet

Hát hello!

Meghoztam a 4. fejezetet. Ki várta? Hú, mennyi jelentkező... :/ Nem gáz, hogy senki nem olvas, én azért csak felrakom a részeket, mert miért is ne? :D

Ahogy ígértem, van egy 18+-os rész, ezt a "Tovább"-ra kattintva találjátok és olvashatjátok.

Jó szórakozást!

xOxO:

Kat.

4. fejezet - I'm gonna make your head burn

Rihanna - Man down

Jacksonville, 2011

  - Katherine?

- Én vagyok. Minden megvan? - hangja halk volt a telefonban. Féltem. Én sosem féltem, de most igen. Az akció, amire készültünk, rizikós volt. Nem drogról szólt. Papírokról. Fontos papírokról. Ugyanúgy kellett kijátszanom a közvetítőket, mint máskor, csak most sokkal parásabb volt a helyzet. Megismerkedésünk helyszínén, a Nico Taste-ben voltam. Fekete bőrszoknyában és és a köldökömig dekoltált, szintén fekete topban beleolvadtam a környezetembe. Tudtam, Katherine is így tesz.

- Meg - válaszoltam magabiztosan. 

- Akkor... Start, Cammie! - és letette a telefont. A táncoló tömegbe vetettem magam. A kezemben szorongatott fényképet figyeltem. Hosszú, fekete hajú pasi. Csak egyet láttam, középen volt, valami ribancokat fogdosott. Odaosontam, és rázni kezdtem magam mellette. Felismert az ő kezében lévő képről, és magához húzott. Hozzá simultam, míg ő a táskámba csúsztatta a papírokat. Megvonaglottam, kicsúsztam tapogató kezei közül, és a falhoz mentem. Elővettem az állandó kellékeimet, a tálcát, a vodkát és a poharat. A VIP asztalokhoz indultam. A szőke kislányt hamar kiszúrtam, a tálca aljához fogtam a papírköteget és odacsúsztattam elé. Ő a kis pakk helyére ragasztott egy borítékot a pénzzel, lehúzta a vodkát és távozott. A tálcával együtt a táskámba raktam a borítékot. Az ablak felé osontam. Hátra se néztem. Lendítettem a lábamat, és Katherine mellett landoltam. Átnyújtottam neki a borítékot.

- Most pedig, a papírok kellenek - jelentette ki.

- A micsodák? Most adtam oda a szöszinek - lepődtem meg. Hogy szerezzek vissza egy már átadott cuccot, egy olyan valakitől, aki simán felszívódott?

- Szerezd meg. Van köztük egy fénykép. Rólam. 1870-ből - morogta.

- Oppá. Értem. Hol a szöszi?

- Hátul várja egy kocsi. Fuss. Amíg be nem száll, sebezhető - és a kezembe nyomott egy kést. Fa kést.

- Ő is...? - hüledeztem. Bólintott.

- Persze. Minden "ügyfeled" olyan, mint én. Vámpírok a legjobb rejtőzködők - mosolygott, és eltűnt. Az épület hátulja felé iramodtam. A szőke lány ott állt, egyedül. Lépteim zajára megfordult.

- Mi kell? - hangja lágy volt, csilingelő. Mint Katherine-é.

- A cucc. Vissza.

- A másiknak meg a pénz, amit neked adtam. Hol van?

- Mit tudom én.

- Pierce-nél? - meglepődtem. Honnan tudja, kinek dolgozom?

- Ki az? - kezdtem az ál-dumát. Felnevetett.

- Idióta. Nem vagyok hülye. Bár, te egész ügyeske vagy, ember létedre. A Petrova-lány nagyon okos - szinte magának beszélt. Tudtam, hogy Katherine eredeti neve Katerina Petrova.

- Ne szórakozz. Add ide a papírokat.

- Álmodj - és felém repült. Magam elé tartottam a fa kést, ami azonnal célba talált. Utolsó szavai ezek voltak:

- Üzenet Katerinának: meg fogtok halni. Darren üdvözli. - és elsorvadt. Furcsa volt, még mindig. Pedig már öltem vámpírt. Kétszer. De újra és újra meglepetés volt. És hihetetlenül jó érzés töltött el, amikor láttam az életet kihunyni a szemeikben. Megborzongtam saját magamtól. Átkutattam a lány ruháját. Megtaláltam a paksamétát, és a táskámba süllyesztettem. Indultam volna megkeresni Katherine-t, de a hosszú hajú férfi kilépett a bárból, és felém indult.

- Hol a pénzem? - dörögte. Gondoltam, ő is vámpír. Feltartottam a fa kést. Erősen beledöftem és... ő össze esett. Nem sorvadt el. Ömlött a vére, ahogy kihúztam belőle a kést, és levegő után kapkodott.

- Te beteg... ribanc... - hörögte. Megremegtem. Utolsó pillantását a szemembe fúrta, majd kihunyt benne az élet. Tapsot hallottam.

- Ügyes - Katherine hangja elismerő volt. Megperdültem.

- Megölettél velem egy embert. El kell tűnnöm innen...

  Az emlék olyan tiszta volt előttem, mintha a minap történt volna. Valójában, két hét nem sok idő. Damon kezei a vállamon pihentek, ahogy magához húzott. Időközben előjöttek rég nem látott könnyeim. Szégyenletes bűnöm terhe egyedül az én szívemet nyomta. Damon a teher piciny részét leemelte rólam. Neki elmondhattam. Őt nem riasztja ez el. Ő is gyilkos...

- Shh, Audrey... Katherine egy álnok ribanc - morogta. Felkaptam a fejem. Nem, nem! Megmentette az életemet...

- Damon, fogalmad sincs róla, mi mindent tett ő értem! - kiabáltam, és felpattantam. Az ajtó felé siettem. Előttem termett.

- Hidegvérű vámpírgyilkos vagy. Embert öltél, illegális üzelmekben vettél részt, Katherine kedvéért! Ezt tette érted! - mondta hideg hangon. Belenéztem jeges szemeibe, és a zsebembe nyúltam. Egy kézzel letekertem a verbénás fiola kupakját, amit magamnál tartottam.

- Nem ő rántott bele ebbe. Mentem magamtól - és a nyakára öntöttem a folyadékot. Hátraugrott. A szemem előtt hólyagosodott fel a bőre. Az ajtó felé iramodtam, most, hogy szabad volt az út, de egy másodperc múlva a falnak szorítva találtam magamat.

- Verbénát iszok minden áldott nap. Kis naiv - suttogta a nyakamra hajolva. Majdnem felsírtam a félelemtől. Aztán megacéloztam magam. Egy kis Damon Salvatore nem áll az utamba!

- Szexi, mikor így morogsz - leheltem legerotikusabb hangomon. Éreztem, hogy remegés fut végig a testén. Ez az, Audrey! - És a szemeid... Damon... - végigsimítottam gerince vonalán, mire ismét megremegett. Elmosolyodtam. De a következő lépésére nem számítottam. Ajka az ajkamon volt, heves csókcsatánk tüze átjárta az egész bensőmet. Nem! Nem veszthetem el az irányítást. Visszatereltem a gondolataimat normál mederbe, újra elővettem a tervemet, mindezt úgy, hogy Damon végig vadul csókolt. Rosszul éreztem magam, amiért kezelni próbálom őt. A kék szemei rávettek engem, hogy elmondjam neki múltam legsötétebb titkait. De ezt muszáj volt. Katherine volt az egyetlen teremtmény, aki ismert engem, úgy igazán. Nem tűrhettem, hogy szidják.

- Megőrjítesz, Dree - morogta Damon a nyakamba, mialatt az ágy felé húzott. Jó, a tervem eddig fantasztikus. Csak úgy feküdjünk... Szinte kívánnom sem kellett. Lefeküdt, és magára rántott. Itt kellett volna felpattannom és elrohannom, mert ő már eléggé be volt indulva, hogy nyerjek egy kis időt. De amikor végigsimított a hátamon, aztán az oldalamon. és végül a pólóm szegélyéhez ért a keze, bekattantam. Vadul téptem le az ingjét, és csókoltam, ahol értem. Éreztem, hogy lehúzná rólam a pólót. Kelletlenül elszakadtam az ajkaitól, de csak egy pillanatra.

Enrique Iglesias - Tonight (I'm loving you)

  Voltam már férfival. Nem is eggyel. Tudtam, hogy kell velük bánni. De ő felül múlta az összeset. Százéves tapasztalatával az enyém nem érhetett fel. Én, akinek a szüzességét 14 éves korában egy 20 éves focista vette el... Senkinek számítottam mellette. A csókjai vad vágyat élesztettek bennem, miközben kockás hasán nyugtattam a kezeim. Simogattam, élvezettel, ennek én is hangot adtam, és ő is. Nadrágom gombjához nyúlt. Lerúgtam a cipőmet, és oldalra fordultam, próbálkozásomban készséggel segített. Belefeledkeztem a csókba, annyira, hogy nem is érzékeltem, mikor tűnt el rólam a nadrág, de az biztos, hogy a következő minutumban már fekete csipkefehérneműben simultam hozzá, ami passzolt sötét hajához és farmerjához, ami sajnos még mindig eltakarta őt előlem. Ahogy kezem a vállairól egyre lejjebb vándorolt, majd türelmetlenül nadrágja övéhez siklott, értette a célzást, másodperceken belül megszabadult a felesleges gönctől, legnagyobb örömömre. A kevéske ruhadarabot szinte leszaggattuk egymásról. Élvezettel néztem végig a testén, és ő ugyanezt tette. Ajkai felfedezőútra indultak, végigkövették melleim vonalát, hasamat, aztán combjaimon folytatták útjukat. Majd' megőrültem, ahogy a lényeges pontokat épphogy elkerülve ingerelt. Belekarmoltam a hátába, hogy tudja, ez nekem nem elég. Morgás tört fel a mellkasából, melyet én elégedettségnek könyveltem el. Pár másodperc múlva, belém hatolt.

  Tökéletesen passzoltunk. "Mint zsák a foltját...", szokták mondani. Na, ez most igaz volt. Tűzijáték, rakéták, szétdurranó léggömbök és villogás kísérte minden mozdulatunkat, ahogy testünk egybe forrt. Körmeim szűntelen a hátába vájtak, de úgy tűnt, határozottan élvezi. Arcomat próbáltam elfordítani, de megmarkolta a tarkómat, és maga felé fordított. Mikor behunytam a szemem, felmordult.

- Nézz rám - hörögte vágytól eltorzult, eszméletlenül szexi hangon. Felpillantottam. Kék szemei elsötétültek, elvesztem bennük. Minden egyes apró rezdülésével szinte megőrített, vágyam fokozódott, ahelyett, hogy kielégült volna.

Szerintem, órákon át szexeltünk. Nem volt ez szeretkezés, ó, nem! Vad vágyak, energiák, düh találkozása. Időnként bevillant egy beteges gondolat: Katherine cirka százötven éve ugyanezt csinálta, ugyanezzel a férfivel, ugyanebben az ágyban... Elhessegettem a gondolatot, és újra a szemeire koncentráltam. Testünk síkos volt az izzadtságtól, nem tudtunk kielégülni. Már rengetegszer pozíciót változtattunk, most én voltam felül. Éreztem, közelebb kerülök a beteljesüléshez.

  És tudtam, hogy ő is. Végre, az iránta táplált vágyam talán megelégedhet, és hagyhat engem gondolkozni. Felkiáltottam, nem érdekelt, ki hall meg. A hajába túrtam, teste alá nyúltam, belemélyesztettem körmeim a már széthasogatott - és valószínűleg meg is gyógyult - hátába. Ő is nyögött, egyre hangosabban.

- Gyerünk Dree, add meg magad - morogta, majd egy utolsó lökéssel, üzekedésünk véget ért, beletaszított engem a vad orgazmus mélységes-mély tengerébe, melyből tudtam, nehéz lesz kiúsznom a partra. Hátam ívbe feszült, torkomat őrült sikítás hagyta el. Pár másodperccel később, mosolyogva elégült ki ő is, és én erőtlenül mellkasára zuhantam. Csak egyetlen szava jutott el tudatomig, miután betakaróztunk a szanaszét dobált párnák között, és mielőtt magába rántott volna a békés tudatlanság.

- Vesztettél - és én szinte beleájultam az ölelésébe.