9. fejezet - Devil is coming
Összerándultam, és egyből kijózanodtam.
- Öltözz át, megyünk a Salvatore-kúriába. Szükségük van ránk, és nekünk is rájuk - jelentette ki. Hú, tényleg nagyon félhetett, ha bevallotta, hogy nem bír egy problémával egyedül. Felkeltem, szó nélkül húztam magamra latex nadrágot, combközépig érő csizmát és egy fekete, mély dekoltázsú pólót, eligazítottam a sminkemet és belebújtam a bőrdzsekimbe. Katherine türelmesen várt, aztán ölbe vett. Egy perc múlva már a Salvatore-kúria nappalijában álltunk. Bonnie Bennett a szoba közepén, gyertyákkal körbevéve ült a földön, mély transzban. Katherine becsmérlőn nézett végig rajta.
- Mit játszik a kislány? - kérdezte, mire mindenki rosszallón nézett rá. Még én is. Valahogy éreztem, hogy Bonnie igenis tudja, mit csinál.
- Kat, ne. - szóltam rá. Felvonta a szemöldökét.
- Szerinted bízhatunk a bosziban? - szegezte nekem a kérdést, mire habozás nélkül helyeseltem. Bólintott, elégedetten fordult vissza a Bennett-boszorkány felé. Figyeltem, ahogy a lány kántált. Megnyugtatott monoton hangja. Aztán egyszer csak a gyertyák lángja hatalmasra lobbant, a lány orrából vér kezdett folyni. Stefan érzéketlen maradt, de Damon, Katherine és Caroline felmordultak, arcuk önkéntelenül is átváltozott. Hármasuk és a boszi közé álltam, mivel mindenki más halálra rémült. Amint Alaric, Stefan és Elena is feleszmélt, mellém álltak. Elena ellenségesen méregetett. Bonnie felmordult.
- Elena, menj ki a szobából. Zavarsz - morogta az orra alatt, mire az említett sértődötten távozott. Bonnie szemei kipattantak.
- Klaus eljön. Két napotok van még élni. Áruló van köztetek. Hiába keresitek, nem találjátok. Darren... - és ekkor a boszi hangja átváltozott, idegen nyelven kezdett sziszegni, minden remegett. Caroline rémülten zihálni kezdett. Katherine hátraugrott, Stefan Caroline-t karolta át, Alaric a falhoz állt, Damon pedig engem rántott magához, holott én egyáltalán nem féltem. De hirtelen mindennek vége lett, és én kitéptem magam Damon karjai közül. Bonnie felkelt a földről, és egyenesen rám nézett.
- Mit tudsz Anastasiáról, amit mi nem? - szegezte nekem a kérdést.
- Mi van?
- Ő zavart be az előbb, ő beszélt, mikor eltorzult a hangom. Azt mondta, "Több vagyok, mint gondoljátok, és Camille sem az, akinek hiszitek". Szóval?
- Mit tudom én. Nézd, én ízig-vérig ember vagyok, kicsit selejtes, de ember. Anastasia meg egy igencsak öreg vámpír. Nem?
- Boszorkány is, te ész, hogyha be tudott mászni a fejembe! - forgatta Bonnie a szemeit. Hát, akkor ez neccesebb, mint hittem.
- Ki tud bármit is arról, hogy miért is félünk ennyire Darren-től és Anastasiától? - tettem fel a legfontosabb kérdést, mialatt egy üveg whisky-vel az ablakpárkányra ültem. Damon egyből mellettem termett, s a fülembe suttogott.
- Túl sokra becsülöd a szervezeted. A rengeteg cucctól és szesztől szét fogsz csúszni - mormogta. Elmosolyodtam.
- Az a célom.
- Hé, ti tényleg iszonyú rossz hatással vagytok egymásra! - hallottam meg Elena hangját, aki visszajött a szobába.
- Mi lenne, ha csak egyszer a saját dolgoddal törődnél? - sóhajtottam reményt vesztve, s nem törődve azzal, hogy Katherine-en kívül mindenki csúnyán néz rám, meghúztam a whisky-t. Katherine felsóhajtott.
- Az ő legendájuk kicsit más, mint az Eredetieké. Anastasia egy vámpír és egy boszorkány gyermeke, Darren ugyanazon vámpíré, és egy démoné. Nem vicc, démoné - mondta élesebb hangon, mikor Damon mellettem felkuncogott az irónián. - A vámpír az apjuk volt, és akkor még csak simán Vérivónak nevezték, mivel tulajdonképpen nem tartozott az Eredetiek közé. Sőt, ő előbb élt az Eredetieknél. Vért ivott, sátánista volt és kiátkozták. Egyszer megidézett egy démont egy sátánista szertartásán. Egy gyönyörű nőt, a neve Caterina volt, róla kaptam a nevem - vigyorodott el barátnőm. - Mindegy. Szóval, persze lefeküdtek, és a nő négy hónap múlva visszatért és átadta a férfinek Darrent. aki már ízig-vérig vámpír volt, sőt, annál sokkal több. Cammie, figyelmeztetlek, Darren eszméletlen pasi. Úgyhogy vigyázz - bólintottam, aztán ő folytatta. - Rá kb. két évre, egy boszorkánnyal találkozott a férfi. Egy Bennett-boszorkánnyal, az elsővel - nézett áthatón Bonnie-ra, akinek elkerekedtek a szemei. - Akkoriban a boszik leszarták az egyensúlyt, amire te ma annyiraaa figyelsz. Sátánisták voltak, hedonisták, saját örömeiket keresték. Az a nő, Rebecca akkor éjjel megtalálta, és két hónap múlva meg is szülte Anastasiát, aki, akárcsak a bátyja, szintén vámpír volt. Darren huszonöt, Anastasia tizenhét éves koráig idősödött, azóta egy másodpercnyit sem. És Darren nagyon vigyáz a húgára, mivel az sebezhetőbb, mint ő, mert nincs démonvére. Esti mese vége - fordult el, és töltött magának whisky-t az asztalon maradt üvegekből. Ekkor kivágódott a mögöttem lévő ablak. Damon hihetetlen sebességgel rántott el engem az útból, épp akkor, mikor megpillantottuk a belebegő - nem vicc, lebegő - párost. A kis Anastasia, és egy kb. két méter magas, szőke, kékszemű férfi. Mindenki sorfalat állt Elena előtt, Katherine viszont elém lépett.
- Miss Petrova, köszönöm a mesedélutánt. Meg kell dicsérjelek, amiért ötszáz éve úgy áthúztad Niklaus számításait. Tartozom neked - mosolygott a férfi, aztán az Elena előtt álló kis csoport felé lépett. - Oh, csak nem egy hasonmás? Katerina, említhetted volna! Felkereshettél volna! Ez nem jó hír... - odasuhant Elenához, és végigsimított az arcán. - Hogy hívnak, kedvesem?
- Elena Gilbert - mondta robotszerűen. De hát verbénát iszik éjjel-nappal, hogy védve legyen Damontől, akkor ez...?
- Elena, veled még terveim lesznek - aztán, mindenki megkönnyebbülésére, elém reppent.
- Oh, Katerina, hát eltakarod előlem az egyetlen érdemleges dolgot a szobában! - kiáltott fel. Anastasia a háttérben elégedetten mosolygott. A férfi mélyen a szemembe nézett, s arcomon végighúzta a kezét. - Elmondod a neved? - éreztem, hogy próbál a hatása alá vonni, s küzdöttem. Sikerrel.
- Miért tenném? - arca először meglepődötté vált, aztán büszkévé.
- Elképesztő...
- Hihetetlen, nem de, testvérem? - szólt közbe Anastasia.
- Eszméletlen, kedvesem. Katerina, mutass be a kisasszonynak - utasította Katherinet.
- Cam, ő Darren Straight. Darren, ő Camille Campbell - bólintottam, de Darren a kézcsók mellett döntött.
- Csupa gyönyörű nő, s köztük a legékesebb gyémánt, melyet nem kaphatok meg - gondolkozott sóhajtva. - Oh, pedig nagyobb szükségem van rá, mint akármire a világon! No, Anastasia kedves, ideje távoznunk. Miss Gilbert, örültem a találkozásnak. További szép napot neked és a Salvatore-testvéreknek. Miss Petrova, a leghamarabbi viszont látásra - simította meg Katherine vállát, aztán elém lépett.
- Miss Campbell, hihetetlen örömmel tölt el, hogy találkozhattam veled. Remélem, mihamarabb újra láthatlak - aztán kézen fogta Anastasiát, és eltűntek.
Mindenki földre rogyott, kivéve engem. Elena reszketett félelmében, s mindenki vigasztalta. Senkinek nem tűnt fel, hogy egyedül én voltam veszélyben.
- Emberek, nyugi! A kis kedvenceteknek semmi baja nem lesz! - nyögtem, mikor már nem bírtam a sok nyálas dumát. Elena felpattant.
- Miért szólsz bele mindenbe? Azt hiszed, mindig minden rólad szól? - vágta a képembe dühösen. Mosolyognom kellett, és nem fogtam vissza magam. Utáltam ezt a gyenge lánykát.
- Te hiszed azt, kedves. Most az egyszer senki nem akar megölni, inkább örülnél ennek - mondtam, mire elvörösödött. Most az elevenébe találtam.
- Klaus továbbra is rám vadászik... - görcsösen kapaszkodott az egyetlen dologba, mely tényleg az ő életét fenyegette.
- És hol van? Mert itt nincs. Darren határozottan itt van, ti meg azzal vagytok elfoglalva, hogy ezt a szerencsétlent ápolgassátok, mikor senki egy ujjal sem akar hozzáérni! - néztem becsmérlően az egybegyűltekre. Láttam Katherine elégedett mosolyát a sarokban. Tudtam, ezek az ő gondolatai is, csak ő okosabban játszik.
- Kezded túllépni a hatáskörödet... Klaus valós veszély, RÁM, és nem a te aljas kis életedre! Darren pedig tisztán mondta, hogy tervei vannak velem. Téged csak meg akar dugni! Amúgy meg, gondolkozz már, a te ellenséged nem én vagyok, hanem a kis "barátnőd" a sarokban! Nem ő változtatta át az imádott nénikédet? Bár úgy érzem, meg is ölhette volna... - és nekem most lett elegem.
- Aki Hannát a szájára veszi, halott ember - sziszegtem, miközben közel léptem hozzá, és, hiába volt magasabb nálam, megijedt, láttam a szemén. - Én a helyedben nem Klaustól félnék. Megvan az a csúnya szokásom, hogy nem viselem el, ha rosszat mondanak a szeretteimre. És te nagyon csúnyán átlépted a határvonalt. Két embert szeretek, Katherine-t és Hannát, és te balga módon mindkettőjükre megjegyzést tettél - morogtam összevont szemöldökkel. Szemei dacosan csillogtak. Éreztem, hogy Katherine közelebb húzódott hozzám, hogy megvédjen, mivel Stefan és Damon már Elena két oldalán feszítettek. Nevetnem kellett. Damonhöz léptem.
- Szánalmas szerencsétlen! Tehetsz bármit, nem kellesz neki! A te elméd számára túl bonyolult ahhoz, hogy megfejthesse. Ne hagyd már, hogy uralkodjon rajtad egy ilyen... jellegtelen teremtmény - kértem, aztán az ajtó felé vettem az irányt. Katherine mosolyogva jött mellettem. Az ajtóban még hátrafordultam, és Elenára néztem.
- Nézz a hátad mögé.
- Én tudom, hogy ki van veszélyben - mondta Katherine, ahogy a Grill felé sétáltunk. Lazán összekaroltunk, mint a filmekben a részeg lányok. Na, itt csak én kezdtem részegedni.
- Én is. Ők nem - morogtam.
- Erősebb vagyok, mint ők együttvéve. Megvédlek...
- Nem tudsz. Meghalok - mosolyogtam rá.
- Nem biztos - rázta a fejét elgondolkodva. - Darren kedves volt veled. Ő senkivel nem kedves.
- Mindenkivel eljátszotta, hogy az!
- De rajtad tényleg elképedt. Tudhatta Anastasiától hogy nagyon szép vagy, de őszintén meglepődött - mondta. Megráztam a fejem.
- Tudod mit, Katherine? Igyuk le magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése