5. fejezet

Heyy!


Itt vagyok az 5. fejezettel, mely nem épp a leghosszabb, és inkább Tyleres, mint Damonös, de szerintem elég jóra sikerült. Bocsi a csúszásért, legjobban úgy tudnám megmagyarázni, ha ecsetelném, hogyan lesz egy pohár whiskiből sok pohár whisky, de inkább nem kezdem el ecsetelni...
Jó olvasást!

xOxO:
Kat.

5. fejezet - Lucifer néha-néha furcsa alakot ölt

Mike Posner - Rolling in the deep cover

  Izzadtan ébredtem. Minden egyes porcikám szörnyen sajgott. Olyannyira, hogy a szememet sem bírtam kinyitni. Elkezdtek fáradt, elcsigázott elmémbe tolulni az emlékek. Damon Salvatore-val órákon át versengtünk, űztük egymást ebben az ágyban, és én elvesztettem a harcot, amit én kezdeményeztem! Szégyenemben a párnába fúrtam a fejem. Sosem történt még velem ilyen. Minden másodperc tisztán ivódott emlékeimbe, minden haragos, vágytól szikrázó pillanat, amit Damon karjai közt töltöttem, újra és újra lejátszódott a fejemben. Tapogatózni kezdtem, a testét kutattam, de csak hűlt helyét találtam. Aztán meghallottam gúnyos hangját.

- Nyisd már ki a szemed, az ég szerelmére - jött a hang a szoba sarkából. Kinyitottam a szemem, és megláttam előző éjszakai ellenfelemet. Laza melegítőnadrágban, félmeztelenül üldögélt egy karosszékben. Legszívesebben rávetettem volna magam. Elmosolyodtam.

- Jó reggelt - nyöszörögtem. Odajött az ágyhoz, leguggolt, hogy arca az enyémmel egy vonalba legyen. Vártam a csókját, egy puszit, bármit, de nem azt, ami ez után következett.

- Öltözz és sicc, mielőtt Elena és Stefan felébred - morogta. Felhúztam a szemöldököm. Mi van?

- Na ezt te sem gondolod komolyan...

- Dehogynem, Dree. Mit hittél? - felnevetett. - Ja, értem. Na, mindegy. Be kell vallanom, te voltál eddig a kedvenc egy éjszakás kalandom - kacsintott. Felültem, nem érdekelt, hogy sajog minden porcikám. A takarót magam köré csavarva álltam fel, és néztem dühösen a szemébe.

- Én senkinek nem vagyok az egy éjszakás ribanca, hacsak én nem úgy akarom! - kiáltottam. - Órákon át kínlódtam, hogy végre kielégíts, és ezért? Na, ne szórakozz!

- Szivi, kábé ugyanannyira küzdöttünk. Én sem vagyok elragadtatva a te alakításodtól, oké? Bár, be kell valljam, eddig te bírtad a legtovább... - utáltam ezt a hangszínt. Na, most megmutatom! Ledobtam magamról a takarót, és végigmutattam meztelen testemen.

- Ez itt neked semmit nem ér? - húztam fel a szemöldököm, majd elégedetten elmosolyodtam, ahogy láttam elsötétülni a szemeit. De egy pillanat alatt ráncba szedte arcvonásait, aztán egy másodperc múlva pár centire állt tőlem, ruháimmal a kezében.

- Öltözz, és tűnés - aztán kiment a szobából. Dühösen kaptam magamra a nadrágom, mivel a tangám széttépte, és a romok még a padlón hevertek. Felvettem kicsit viharvert melltartómat és pólómat, belebújtam a cipőmbe és kiviharzottam az ajtón. Nem érdekelt, hogy áll a hajam, megkerestem az előtérbe ledobott pulcsimat, felkaptam és a fejembe húztam a kapucnit. Elena jelent meg az egyik ajtóban.

- Hát te? - kérdezte kedves hangján. Feldühített.

- Közöd?

- Talán én is itt lakok, és tudnom illene, mit keres itt egy olyan valaki, akit senki nem hívott! - végre, kezdett valami érzelmet mutatni, ami kicsit erősebb volt, mint az érdeklődés. Elmosolyodtam.

- Jutott beléd Petrova-vér... Bár, elég satnya utánzata vagy Katherine-nek - kacsintottam, és az ajtó felé indultam. Nem érdekeltek további szavai, el sem jutottak a tudatomig, mely csak levegőre vágyott. Órákon át sétálgattam a kihalt utcákon. Tudtam, hogy hétfő délelőtt van, és nekem ma kellett volna beiratkoznom a suliba, de egyszerűen nem érdekelt. Katherine háza felé vettem az irányt. Az ajtón egy cetlit láttam: Csak akkor gyere be, ha Camille vagy. Ha nem, akkor... Jól tudtam, mi történhet. Bementem, és Katherine egyből megjelent.

- Jöttél vizitre a főbérlődhöz? - kacsintott, aztán megölelt. Visszaöleltem. - Jó reggelt... Fú! Szinte üvölt rólad, hogy istenit szexeltél az éjjel! És kilométerekről érezni rajtad Damon Salvatore illatát! Cam, ez gyors volt - nevetett. Felmordultam.

- Ne beszéljünk arról a senkiháziról. Hol van Hanna?

- Audrey! - a hang boldogsággal töltött el. Drága, édes Hanna. Gyönyörű volt, mint mindig. Látszott, hogy Katherine ruháit viseli. Fekete cicanadrág és hosszú, fekete póló volt rajta. Boldogan öleltem meg.

- Jól vagy? Katherine mindent elmondott? - kérdeztem, miközben magamhoz szorítottam. Nevetett.

- Remekül vagyok, köszönöm. Igen, Kat nagyon jó arc, sokat segített. Vadásztunk is - csillant meg a szeme. Helytelenítő tekintetemet látva, hozzátette: - Természetesen, óvatosak voltunk, és amúgy vérbankos vért iszok - vigyorgott. Nevetnem kellett.

- Vadássz, Hanna! Én is azt tenném - kacsintottam, majd Katherine krákogása szakított félbe minket. Felé fordultam. Egy hivatalosnak tűnő papírt lengetett előttem.

- Mivel Hanna gyakorlatilag halott, a házatok védtelen. Átírattuk a te nevedre. Amint aláírod ezt a papírt, nem tudunk belépni, csak, ha behívsz - mondta. Gyorsan aláírtam, amit kellett, és megnyugodva néztem fel.

- Köszönöm - mosolyogtam. Katherine megpuszilta a fejem búbját, Hanna pedig átölelt. - Gyere, Hanna, menjünk haza - mondtam, aztán megköszöntem Katherine segítségét, és máris a házunk felé sétáltunk. A bejárati ajtónál, Hanna megtorpant, én viszont már az előszobában álltam.

- Audrey, ha nem bízol meg bennem, nem kell...

- Hanna Davis, lennél szíves befáradni közös hajlékunkba? - kacsintottam, és ő máris felkapott, és megpörgetett.

- Imádlak!

- Én is téged. De, most lezuhanyzok, átöltözök, és lelépek. Nem tudom, mikor érkezem.

- Oké, de holnap iratkozz be a suliba, jó? Mert azt azért nem ártana... - motyogta.

- Persze, Hanna. Holnap mindenképp - mosolyogtam, majd puszit nyomtam az arcára, és felmentem. Ledobáltam a ruháimat, és beálltam az egész alakos tükör elé. Szörnyen néztem ki. Szemeim alatt sötét karikák, hajam egy nagy szénakazal, arcom nyúzott. Villámgyorsan bemenekültem a fürdőbe, és egy bő óra után jöttem ki, tisztán, kényelmes fehérneműben, gondosan kifésült hajjal. Felvettem egy egyszerű csőfarmert, és egy bő, fekete, ujjatlan inget. A tornacipőm vettem vissza, mivel más "normális" cipőm nem volt. Bőrszíjas táskámba raktam a telefonom, a tárcám és a cigim, amiből egy szálat gyorsan meg is gyújtottam. Ráeszméltem, hogy farkas éhes vagyok. Hmm... kell kérnem pénzt Hannától. Sminkelésre nem pazaroltam az időmet, leszaladtam, és a konyhában tévéző nénikémhez mentem.

- Hanna, tudsz adni... - még végig sem mondtam, amit akartam, öt húszdollárost csúsztatott a kezembe.

Sugarloaf - Dolce Vita

Míg elértem a Grill-hez, elszívtam a cigim. Matt és Hayley voltak a pultban, de senki nem kérdezte, hova tűntem előző este. Sajnálatos módon, a bárpultnál ott ült Damon is. Rám sem hederített, mikor pontosan mellette álltam meg, szemérmetlenül kigombolt ingemben. Kértem Matt-től egy hosszú kávét és egy zöld teát, majd mutattam, hogy leülök egy asztalhoz, és hogy hozzon étlapot. Ledobtam magam a leg eldugottabb, legkisebb asztalhoz. Ismét rágyújtottam, mire Matt kiért az étlappal és a többi dologgal, már el is nyomtam a cigim.

- Matt, kérnék még egy fekete Dunhill-t - mondtam, mivel sok pénzem volt, és a fogyasztásom eddig 2 dollárnál tartott. Bólintott, és már hozta is.

- Na, mit eszel, Dree?

- Hát, tekintettel arra, hogy délután 2 óra van... Mennyi? - visítottam, mikor újra megnéztem az időt a telefonomon. Felnevetett.

- Igen, annyi. Na, mit kérsz? - mosolygott. Miután feldolgoztam ezt a sokkot, kijevi jérce mellet kértem krokettel és fűszeres vajas mártással, amit imádtam. Elszívtam a maradék három szál cigimet, mire kiért a rendelés. Idő közben elkezdtek szálingózni az emberek. Tyler akkor dobta le magát az asztalomhoz, mikor az utolsó falatot is lenyeltem, és jóízűen ittam meg a teámat. A kávémat kezdtem kevergetni, miközben rámosolyogtam.

- Na, mi újság?

- Semmi. Úgy hallottam, a Salvatore-házban aludtál - húzta fel a szemöldökét. Kisváros!

- Dehogy. Hülyeség. Stefan nem az esetem, Damon meg egy paraszt - mondtam az őszintét. Ebben a percben megjelent Damon. Whisky-s poharat szorongatott, és sejtettem, hogy már párszor kiürítette azt.

- Tegnap éjjel még nem így gondoltad. Ha jól emlékszem, öt órán keresztül sikítoztál az élvezettől - mondta kaján, rosszindulatú vigyorral. Felvettem a kesztyűt.

- Meg ne haragudj, de én erre nem emlékszem. Ha így is volt, bizonyára nem volt túl emlékezetes a teljesítményed - mosolyogtam.

- Nem is tudom, melyikünk sértődött be, amikor reggel elküldtem - kacsintott.

- Nem is tudom, melyikünk olvadt majdnem el, amikor csak megpillantotta a melleimet - kontráztam. Damon Tyler felé fordult.

- Nagy ribanc az öreglány, jobb, ha vigyázol vele - és épp időben hajolt el az üres cigis doboz elől, amit felé hajítottam.

- Faszkalap - morogtam, mialatt elvonult. Tyler kérdőn nézett rám. - Ne foglalkozz vele. Morcos, amiért nem mentem fel hozzá tegnap este - hazudtam szemrebbenés nélkül. Úgy tűnt, elhiszi.

   Pár óra múlva nevettem. Végre, igazán. Damon többet nem zavart be, és Tyler édes volt. Kezdtem egyre jobban érezni magam a társaságában. Úgy éreztem, miért kéne nekem egy olyan valaki, aki fájdalmat okoz, mikor van olyan is, aki nem tesz ilyet? Észre se vettük, és máris este lett. A telefonom csörögni kezdett. Az apám nevét láttam meg a kijelzőn. Elnézést kértem Tylertől, és kimentem a bárból, mielőtt felvettem. Nem mertem beleszólni a telefonba elsőnek.

- Camille - hallottam meg érdes hangját.

- Apu.

- Hol vagy?

- Mystic Grill.

- Azt mondtad, megváltozol! Nem azért küldtelek oda, hogy folytasd az életviteledet! - ordította. Felsóhajtottam.

- Egy árva kortyot sem ittam - legalábbis ma, tettem hozzá magamban -, nem szívtam egy utca kokaint sem, nem szívtam spanglit, és még bajba se keveredtem.

- Ha megkérdezem a Davis-lányt, ő is ezt mondja?

- Persze. Otthon aludtam. Viselkedtem - hazudtam módszeresen.

- És jó a hely?

- Nem. De ez számít? Nem Jacksonville, ez a lényeg.

- Jogos. Eszedbe se jusson hazajönni - morogta. - Még mindig rá vannak állva az ügyre. Az összes "barátod" sitten van, téged akarnak, de nem tudnak rád bizonyítani semmit, így nem léphetik át érted az államhatárt - magyarázta.

- Oké. Na, pacsi - köszöntem el, és letettem a telefont. Istenem. Miért kell engem ennek zaklatnia? Visszamentem Tylerhez, és bejelentettem, hogy haza megyek. Katherine kísért el. Szó nélkül haladtunk, és be is jött velem, hogy elvigye Hannát vadászni valami isten háta mögötti faluba. Bezártam az ajtót.

Kényelmes tempóban vacsit csináltam magamnak, megettem, felmentem a hálómba. Nagyjából egy órán át áztattam magam a fürdőkádban, majd megnyugodva bújtam be az ágyamba és kapcsoltam be a TV-t. Körülbelül fél óra múlva, elnyomott az álom.